Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Zselic nagylepkefaunája II. Délkelet-Zselic (Lepidoptera)

A ZSELIC NAGYLEPKEFAUNÄJA П. DÉLKELET-ZSELIC (LEPIDOPTERA) UHERKOVICH ÁKOS A. Uherkovich : Macrolepidoptera Fauna of Zselic II. The Southeastern Zselic. Abstract. The southeastern part oí the hilly area named Zselic is closely related to the northwestern part of Mecsek Mountains. 599 species of Macrolepidoptera were collected here, their list is given. Quantitative evaluation ot the material, distribution oi some rare species. Bevezető A Zselic nagylepkefaunáját tárgyaló cikksorozat első dolgozata (Uherkovich 1981) a délnyugaton fekvő Vásárosbéc környékének faunáját ismertette, ezt megelőzően a Zselic egy addig ismeretlen nyugati pontjáról közöltem adatokat (Uherkovich 1978a). Mint az idézett munkákból is kitűnik, Kaposvár környékének kivételével régi lepidopterológiai adataink alig vannak e nagy területű tájegységről. E megállapítás fokozottan érvényes a táj délkeleti részére: innét - néhány újabb cikkemben fellelhető szórványos adatközlésen kívül - egyáltalán nem rendelkeztünk lelőhelyi adatokkal. Jelen tanulmány a Bükkösd-Korpád-BakócaAbaliget által kijelölt terület viszonyait tárgyalja. A Zselicnek ez a része több ok miatt érdemel figyelmet. Alaphegysége, a középső triász mészkő és dolomit révén közvetlen genetikai kapcsolatban áll a Mecsek északnyugati részével. A pleisztocén óta azonban - alaphegységi felépítésétől függetlenül egységes a Zselic fejlődése. Azonban egyes pontokon a triász kőzetei a felszínen is tanulmányozhatók (Lovász - Wein 1974). A legmagasabb részektől délre, délnyugatra elhelyezkedő rész viszonylag meleg, mikroklímákban gazdag. A vizsgált területen helyezkedik el a táj legmagasabb pontja, a 359 m-es Hollófészek (Kán és Bakóca községek közigazgatási határán). Itt az évi csapadékösszeg valószínűleg meghaladja a 750 mm-t. E rész - éghajlatát tekintve - a Mecsek hegység legmagasabb részeihez áll közel (Lovász 1977). A Délkelet-Zselicre is a zárt erdőtakaró a jellemző, az adott talajtól és mikrokiimatikus viszonyoktól függ összetétele. Legnagyobb kiterjedésben gyertyános-tölgyesek borítják, de sokhelyütt extrazonális bükkösök, vagy pedig cseres-tölgyesek tenyésznek. Néhány helyen azonban - emberi beavatkozás következtében - kisebb-nagyobb rétek, gyepfelületek alakultak ki. Ezeket segít fenntartani az utóbbi időben fellendülő birkatartás, illetve -legeltetés. A szántóterületek mennyisége jelentéktelen. A terület erdeinek hasznosítása jelentős. A véghasználatra kerülő állományok helyére az adott területhez illő települések kerülnek. Ennek ellenére vannak kisebb foltokban fenyvesítések. A gyűjtések helye és módszere 1. Első, innét származó adatainkat (amelyek mindeddig nem kerültek publikálásra) a Bakóca-Nagymátépusztán (más név: Györgymajor) működött fénycsapda szolgáltatta (1. ábra). Mint az ÉRTI hálózat csapdáinak anyagát, ezt is dr. Kovács Lajos dolgozta fel 1969. őszén és 1970-ben egész évben. A csapda mind mennyiségileg, mind fajszámát tekintve jóval átlagon aluli anyagot adott. A mindössze 285 fajt és 2269 példányt számláló anyagban ennek ellenére számos olyan faj volt, amelyek érdeklődésünket felkeltették és - többek között - ezek miatt kezdtem meg itteni rendszeres gyűjtéseimet. 2. 1978-ban 9-szer, 1979-ben és 1980-ban összesen 4 alkalommal gyűjtöttem a Bakóca-Nagymátépusztán lévő vadászkastély kertjében (mindannyiszor 250 wattos higanygőzlámpával). A kastélyparkban számos ültetett fenyőfaj él, a park körül - észak, kelet és nyugat felé hajló lejtőkön - bükköstől száraz tölgyesig többféle lomberdő (2-3. ábra). Az itteni 13 lámpázás összesített eredménye 358 fajnak több, mint 5600 példánya. Gyűjtéseim alatt magyarázatot kaptam a korábban itt álló csapda igen gyenge eredményére is. Mivel Nagymátépuszta minden oldalról kiemelkedik környezetéből (mintegy 350 méter tengerszintfeletti magasságban van, csaknem olyan magasan, mint a közelben elhelyezkedő Hollófészek), a széljárás állandó és többnyire jóval erősebb, mint a környező völgyekben vagy domboldalakon. Személyes gyűjtéseim eredményét is számos esetben rontotta le az erős szél. Ellenben szélcsendes időben, különösen derült ég mellett, megközelítőleg sem hűl le olyan mértékben a dombtető, mint környezete. Mivel a lámpa hatalmas körzetet bevilágít, meleg és csendes éjjeleken igen magas faj- és egyedszámú anyag gyűjthető. Kiemelkedően eredményes volt az A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1981) 26: 33-50. Pécs, (Hungária), 1982.