Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)
Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: A Dráva menti horvátok népviselete
A DRÁVA MENTI HORVÄTOK NÉPVISELETE 193 állt: egy felső részből (rukavi) és egy alsóból, a szoknyából-biklából (rübaca). A kötényt közvetlenül a mell alá kötötték. Hétköznap feleszálas vászonból készült ingben és szoknyában jártak. Az ing ujja piros szőttes volt. Ennek motívumai lehettek na daske, na kopce, particki. Vasárnap fehér pamutból készült áttetsző ujjú inget retki rukavi-t hord lak. Ennek motívumai: na zeje, na skarje, na listove. Az iskolás korú lányok vasárnap élénk alapszínű, mintás kasmír-, hétköznap kékfestő kötényeket viseltek. A lányok adventban fekete-piros,- böjtben és gyászban fekete,- nagypénteken fehér szövésű ujjú ingekben jártak. A fiúk az ún. keíeírizurát viselték. Nyáron feleszálas vászon gatyában és ingben jártak. Kötényt az iskolás fiúk még nem viselhettek. Vasárnap pamultvászonból készült inget és gatyát hordtak. Mellényt hétköznap és vasárnap egyaránt viseltek. A téli viselet fekete posztónadrág és mellény, fehér vászon ing, fekete nagykabát, kalap és csizma volt a hozzávaló kapcával. Ifjúkor A nagylányok hétköznapos hajviselete a háromágú fonat íute vagy íutke az ünnepi viselete pedig a íutice volt. Ünnepnap tüllből készült kékített, keményített ingeket viseltek. Az inghez damasztból készült szoknyát (rozanka) és élénk alapszínű, mintás (nagyrózsás) kasmírból készült kötényeket viseltek. Adventban, böjtben és új holdvasárnap, ünnepnap guste és retke ingeket viseltek. Ezekhez kékkel, lilával, sárgával és zölddel hímzett alsó női inget húztak. A szoknya sifonból készült, derékban rakott volt. Ezen alkalmakkal viselhettek fehér, kék és fekete alapon nagyrózsás, kasmírkötényeket. Nagypénteken sima fekete kö ényt, sifonból készült rakott szoknyát és svilenka-t vagy cmjar-ЪЫ készült inget viselhettek fekete kendővel. Ugyanilyen öltözetet viseltek Virágvasárnap is. Hétköznap adventben a lányok fekete-piros szőtt ujjú inget viseltek. Böjtben, a böjt félidejéig szintén fekete-piros szövésű ingben jártak, míg a félidőn túl ezt az inget feketére cserélték fel. A fent tárgyalt alkalmak kivételével a nagylány piros szőttes ujjú ingben járt hétköznap. A lányok vasárnap istentiszteletre menetelkor zsebkendőt vittek a kézben. A legények viselete megegyezik az előző fejezetben tárgyalt iskolás korú fiúk viseletével; csak abban különbözik tőle, hogy a legények inge mellen és a mandzsettán szövőszállal, szabadrajzú virágmotívumokkal hímzett volt. A legények már kötényt is viseltek. Ifjú házasok viselete. Az asszony legdíszesebben menyecske korában járt. Mielőtt rátérnék a menyecskeviseletre, szólni kell néhány szót a lány esküvői ruhájáról is. A lány esküvői ruhája félgyászos öltözet volt. Fehér vékony pamutból készült inget (gusti rukavi) viselt. Ez alá gyászosan hímzett alsó női ing illett. A szoknya sifonból készült. Az első szél alját fekete-piros szőttes díszsáv díszítette. A kötény fehér alapon nagyrózsás vagy szegfűmotívumos volt. Kasmírból készült. Nyakban egy aranyláncot és egy üveggyöngyöt viselt. Hajában fekete szalag volt. Fején kétfajta koszorút viselt. Alul volt a horvát koszorú (orvacki venac); ez egy örökzöld növény - Vinca minor - (metik) leveleiből készült. A koszorút a lány barátnői az esküvőt megelőző napon egy piros szalagra fűzték, majd mézzel összeragasztották. A koszorúkö.és utolsó fázisa volt, hogy a koszorút „aranyfüsttel bearanyozták". A horvát koszorúra került aztán a széles, boltban vásárolt koszorú. Ez három, egymás felett elhelyezkedő, műrózsákból és nefelejcsekből álló koszorú volt. A virágok között tükör darabkák is voltak. Fátyolt ezekhez a koszorúkhoz nem viseltek. Po'tonyban 1946-ban fűztek horvát koszorút Begovácz Györgynének (sz. : Szigecsán Magdolna) utoljára. Az esküvői ruhához különböző hiedelmek is kapcsolódtak; Ha valaki felpróbálja más esküvői ruháját, akkor saját magának nem lesz esküvője. A lánynak mindig tiltották saját esküvői ruhájának megvarrását, mert az itt élők hite szerint a lány korán özvegyen marad. Ha valaki menyasszonyi koszorúval álmodik, akkor valaki hamarosan meghal a családban. A lakodalmi vacsorához az új asszonyt átöltöztették. Haját konytba (kobas) tűz ék, erre fémszállal hímzett főkötőt tettek. A főkötőhöz a főkötőtűk segítségével tűzték meg a főkötő fátyolt, (borondzuk). Vállán selyem, színes rojtos (legtöbbször rózsaszínű vagy kék) vállkendőt viselt. Ezen 4 különböző színű, több soros üveggyöngyöt viselt. A legalsó, az ötödik fajta gyöngysor volt a leghoszszabb. Minden gyöngysorhoz színes selyem, masnira kötött szalag járt. A legalsó gyöngyfűzér sza*laga tenyérnyi szélességű, általában piros színű, kalászmotívumos selyem volt. Ez általában a bikla aljáig ért. Az ing kékített, keményített tüll volt. A szoknya damasztból készült, alján piros szőttes sávval. A kötény kasmírból készült, nagyrózsás motívumú volt. Színe piros, rózsaszín vagy bordó volt. A tüll ing alá élénk színű gyapjúszállal hímzett alsóinget húztak. A menyecske ebben a díszes öltözékben járha l ott vasár- és ünnepnap mindaddig, míg első gyermeke meg nem született. A gyermek megszületéséig kendő nélkül járhatott, akárcsak a lányok. Szülés után viselete csak abban változót, hogy fejére tüll ken-
