Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: A Dráva menti horvátok népviselete

A DRÄVA MENTI HORVÁTOK NÉPVISELETE 169 Hajat havonta egyszer mostak. Ruhapároláskor lúgban mos ák a hajat. Állítólag a korpásodás és hajhullás ismeretlen fogalom volt ekkor. A hajat disznózsírral, majd később hajolajjal kenték, hogy könnyebben fésülhető legy-en és nek ne strsi (ne lobogjon). A férjes asszony hetente egyszer fésülködött. Az asszony fésülködésénél a család egyetlen egy férfitagja sem lehetett jelen, mert egyrészt nagy szégyennek tartották látni a kibontott hajú asszonyt, másrészt úgy hitték, hogy az a férfi, aki fésülködő aszszonyt lát, annak szerencsétlenség kíséri egész napját. A lánynak mindennap illett megfésülködnie, reá nem vonatkoztak az előbb mondottak. Főkötő-puculica A nő főkötőt először életében az esküvői vacsorán viselhetett. A főkötő nem egyéb, mint tenyérnyi szélességű háziszövésű, kendervászonnal bevont vastag kartonlapra erősített téglalap alakú pánt, amely hátul a kontyra kerül és egyik fültől a másikig ér. A főkötő aprólékos hímzésdísze mintában is, színezésben is roppant változatos. Három részből álló viseleti darab. A legalsó részét neveznék pucülicanak (főkötő). Ez különböző színű klott lehetett vagy készülhetett kasmírból, szövetből, bársonyból is. Erre szabadrajzú színes szállal (selyemmel vagy gyapjúval) virágokat és levél mintákat hímeztek. Legértékesebbnek tartották azt a gyári selyemszalagot, 5. kép. Keresztszemes technikával hímzett tökötök (Ltsz.: JPM L. 52.3591.1, L. 52.3585.1, L. 52.3617.1). Fotó: Zalka Éva, 1981