Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Néprajztudomány - Begovácz Rózsa: A Dráva menti horvátok népviselete

A DRÄVA MENTI HORVÁTOK NÉPVISELETE 167 nyáron viseltek. A kender és a lentermesztés a női munkák körébe tartozott. A férfiak csak a mag elvetésénél és a kender, ill. a len áztatásánál segédkeztek. E vidék jellemzője az is, hogy még az 1950es években is szőttek kenderből és lenből. A 2. világháború utáni néhány évben az asszonyok gyapjúszállal is szőttek, ami egyébként nem jellemző erre a vidékre. A gyapjúszőttesből a család férfitagjai számára öltönyt készítettek. A vászon minősége és mennyisége mindig a család nőtagjainak ügyességétől függött. Ezért különös gonddal ügyeltek arra, hogy a család leánygyermekeit korán bevonják a vászon-előállítás munkájába. A vászon nagy becsben állt, mutatja ezt a lakodalom napján betöltött szerepe is. Az esküvő után az anyós az újasszony lába elé vásznat terít a bejárattól az asztalig (Felsőszentmárton), hogy a családnak mindig elegendő vászna kgyen. Lakócsán is a menyecske lába alá tesznek vásznat azzal a céllal, hogy a születendő gyermekek olyan szépek legyenek, mint amilyen szép fehér a vászon. Egy másik jellemzője a Dráva menti viseletnek a ruha szabása. A ruha tulajdonképpen nem is szabott, hanem az egyes részeket derékszögű vonalak, szél mentén állították össze és ráncolták, ill, kisebb rakásokba redőzték. Ily módon készítették a férfi vászon hosszúgatyát és inget, de a női ruhadarab majd mindegyike is ezzel az eljárással készült. Ez a tulajdonképpen nem szabott ruha a ruházat történeti fejlődésének egy korábbi szakaszára jellemző, amikoris a szabás&élküli, lepelszerű á.megy a szabott-varrott ruhába. (Ribaric—

Radaus 1975) Ezekhez az idő folyamán posztó, ill. szőrméből készült ruhadarabok járulnak. Ilyenek pl. a mellény és a mente. Ezeket a posztóból és szőrméből készült ruhadarabokat mindig felsőruhaként viselik, egyrészt, hogy a hideg ellen védjen, másrészt dekoratív jellege van. Ezeket vásárokon szerezték be a mesteremberektől, kik mindig a helyi ízlésre támaszkodva készítették portékájukat. A Dráva mentiek ruházatának alapszínét, a fehéret a felhasznált vászon színe határozza meg. Az életkortól függően a nőknél a fehér alapon szőtt vásznon találhatunk piros, fekete-piros, fekete szőttes motívumokat az ingvállon, míg a bikla (szoknya) az első szél aljának kivételével mindig hófehér. (Az itt élő horvátok a szoknyát biklának mondják, feltehetően a környező magyaroktól vették át a szót.) A férfiak inge és gatyája szintén fehér. A férfiak és a nők köténye nem házilag készült anyagból van. Az 1. világháborút követő időszakban gyári vászonból varrták. Egy teljes viseletet 1 pár ruhának mondták, akárcsak más somogyi falvakban. (Knézy 1981:78) Most pedig rátérek mindkét nem egyes viseletdarabjainak ismertetésére a fejviselettcl a lábbeliig. Először tárgyalva a női- majd a férfi viseletet. 1. kép. Hprvát iskolás lányok Szentborbás, Somogy megye. (Ltsz.: NM 9692) Fotó: dr. Varró István, 1908 3. kép- Horvát nők és gyermekek Felsőszentmárton, Baranya megye. (Ltsz.: NM 9685) Fotó: dr. Varró István, 1908 2. kép. Horvát lányok. Drávasztára, Baranya megye. (Ltsz.: NM 9673) Fotó: dr. Varró István, 1908