Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 26 (1981) (Pécs, 1982)

Régészet - Maráz Borbála: A szkítakori őslakosság La Tene-kori továbbélése Kelet-Magyarországon (Régészeti adatok a Kárpát-medencei kelta–szkíta kapcsolatok kérdéséhez)

SZKÍTAKORI ŐSLAKOSSÁG KELET-MAG YARORSZAG ON 103 Szeged - Algyőn a honfoglaláskori temető területén Kürti B. tárt fel egy 3 sírból álló, LT C-korú kis temetőt.

10 Az egyik sír zsugorított csontvázas temetkezést tartalmazott (5. kép), amelynek egyetlen melléklete egy nyitott és egymásra hajlított végű, szkítakori típusú vaskarperec volt. A másik két hamvasztásos kelta temetkezés közül az egyikben egy durva, vastagfalú kis fülesbögre érdemel még figyelmet, amelyen a kelta díszítésmódra jellemző félholdas bekarcolások láthatók. Északkelet-Magyarországon a LT С periódus első felében használt kelta temetők közül Rozvágyon

11 és Radostyánban

12 fordul elő majdnem minden hamvasztásos kelta sírban egy-egy szkítakori edény. Hasonló jelenség a rákospalotai hamvasztásos temetkezés

13 is. Feltűnően nagy számban találhatunk tehát az i. e. IV-III. század folyamán a kelta temetőkben olyan sírokat, amelyek a meghódított őslakosság késővaskori továbbéléséről tanúskodnak, mégpedig elsősorban a régi tárgyak és tárgyformák megőrzésével és csak másodsorban, sokkal kevesebb esetben az ősi temetkezési rítus megtartásával. E temetők mellékletanyagát tekintve azt is megállapíthatjuk, hogy az őslakosság hagyatékát őrző sírok semmivel sem voltak szegényebbek, mint a kelta temetkezések, és nem különültek el ez utóbbiaktól a temetőn belül, sem külön temetőkbe nem temetkeztek. Mindez azt mutatja, hogy a meghódított őslakosság félig-meddig szabadon élhetett tovább eredeti lakhelyén, de már a hódító kelta közösségek tagjaként és fokozatosan átvéve azok anyagi kultúráját. A LT С időszak második felében, az i. e. II. században az őslakosság még nem teljesen keltizálódott maradványaira csak kevés lelet utal: ilyen a Hódmezővásárhely - Fehértó partján feltárt kis telep kerámiaanyagában néhány edénytöredék, a Békéssámson - erdőháti halmi temetőben 2 zsugorított csontvázas sír kelta mellékletekkel és 3 másik temetkezés egy-egy szkítakori edénnyel, valamint Jászberény 10 Az anyag közlésének és feldolgozásának engedélyezéséért Kürti Bélának e helyütt is köszönetet mondok. 11 Hunyady (1942) IV-V. tábla; Ua. (1957) 180-183. i2

Hunyady (1942) II. t. 4,9; Ua. (1957) 178-180. 13 Nagy T.: La Tène-kori szkíta-jellegű sírlelet Rákospalotáról. Bp. Rég. 19 (1959) 123-138. 14 Kaposvári Cy.: A Jászberény - cserőhalmi kelta temető. Arch. Ért. 96 (1969) 178-198., 10. kép. 15 P. Jacobsthal: Einige Werke keltischer Kunst. Die Antike X. (1934) 39.; Jacobsthal: ECA 160. 16 J. Rosen-Przeworska: Arch. Polski (1961) 65-102. és Ua. Arch. Polski (1963) 69-124.; Szabó, M.: Éléments régionaux dans l'art des Celtes orientaux. ÉC 13/2 Cserőhalmon

14 néhány hasonló temetkezés. Az i. e. II. század végétől viszont már egyetlen kelet-magyarországi kelta lelőhely sem árulkodik az őslakosság megőrzött hagyatékáról. 3. Végül egy utolsó kérdés: ha legalább 150 éven keresztül kimutatható Kelet-Magyarország LaTènekori leletanyagában a szkítakori őslakosság jelenléte, jelentett-e ez valamit a hódító keltaság számára, hozzájárult-e valamivel a keleti kelták anyagi kultúrájához? A régészeti kutatásnak volt egy olyan kísérlete, amely ezt a hozzájárulást a kelta művészet területén kereste. Jacobsthal a kelta művészet eredetének elemzése során arra a megállapításra jutott, hogy e művészet egyik komponense keleti eredetű.

15 Azóta e keleti elemek átvételének módjával több tanulmány foglalkozott; az 1960-as évek elején merült fel először egy olyan elképzelés, amely szerint a kelták ezeket a keleti eredetű motívumokat közvetlenül a Podolia, Kelet-Európa területén élő, akkor még szkíta ethnikumúnak tartott lakosságtól vették volna át.

16 Az újabb viták aztán ezt az elméletet elvetették, egyszersmind másutt megtalálva ezen átvétel helyét és módját.

17 A magunk részéről a kelet-magyarországi szkítakori és LaTène-kori leletanyag ismeretében két olyan okot tartunk szükségesnek röviden megemlíteni, amely miatt a szkíta állatstílus nem lehetett KözépKelet-Európában és a Kárpát-medencében közvetlen hatással a kelta művészetre : 1. A nyugat-európai keltaság körében a keleti, talán szkíta díszítőművészet elemei jóval korábban elterjedtek, mintsem a kelták a Kárpát-medencében közvetlen kapcsolatba kerültek volna az itteni szkítakori lakossággal. 2. Soha nem is vehették volna át a kelták az itteni szkítakori néptől e stílus elemeit, mert ezek sem ismerték annak lényegét és nem élt körükben ez a díszítő- és ábrázolóművészet, hiszen - legalábbis az alapnépesség nagy tömegeit illetően - nem tartoz(1973) 750-774.; Ua. : Tierkampfszene auf einer keltischen Urne. Fol. Arch. 24 (1973) 43-56. 17 W. von Jenny: Keltische Metallarbeiten aus heidnischer und christlicher Zeit. (Berlin 1935) 17.; legújabban pedig erről: N. К. Sandars: Cimmerians, Phrygians, Achaemenians and south-east Europe. Actes du VII

e Congrès UISSP (Prague 1966) 2 873-877.; Ua.: Orient and orientalizing in early celtic art. Antiquity 45 (1971) 103-112.; Ua.: Orient and Orientalizing: Recent Thoughts reviewed. In : Celtic Art in Ancient Europe, (eds. P.-M. Duval - С Hawkes) Oxford 1972 (1976) 41-60.; J. V. S. Megaw: The orientalizing theme in early Celtic art: east or west? Alba Regia 14 (1975) 15-33.; Szilágyi J. Gy.: Keleti kelta művészet. Ant. Tan. 21 (1974) 276-283.