Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Zselic nagylepkefaunája I. Vásárosbéc környéke (Lepidoptera)

A ZSELIC NAGYLEPKEFAUNAJA I. 95 tarn (Uherkovich 1972, 1976, 1977a, 1977b, 1978a, 1979). Dél-dunántúli lelőhelyei: Sellye, Gilvánfa, Kisvaszar, Barcs-Középrigóc, Darány, Kisdobsza, Vásárosbéc, Bőszénfa—Ropolypuszta, Kaposvár (6. с âbta). Calopsilos sylvata Scop. — Nedves, erdős vidékeinken - inkább hegyvidékeken - sokfelé előfordul és helyenként gyakori is lehet. A Dél-Dunántúlon szórványos előfordulású és elég ritka. A Dráva-síkról csak egyetlen példánya került elő (Sellye: Uherkovich 1972), a Zselicben valamivel elterjedtebb és gyakoribb, ugyancsak megvan Belső-Somogyban is (Mike: Uherkovich 1978b). Fazekas (1979) Püspökszentlászlón, Varga Z. pedig Darányban gyűjtötte (6. d ábra). Lomographa cararia Hbn. - Gyors recens térhódítást mutató Sibylla-típusú elem (Varga 1964). Hazánkban a Dél-Dunántúlon számos helyről vált ismertté az utóbbi években: Pécs, Gilvánfa, Komlósd, Barcs-Középrigóc, Hedrehely, Kisvaszar, Bőszénfa -Romonyapusz ta, Darány, Bakóca, Korpád, Almamellék-Sasrét, Pálé, Kaposvár, Fonyód és Vásárosbéc (6. e ábra). Epizeuxis calvaria F. - Országszerte, így a DélDunántúlon is igen ritka. Itt a komiósdi fénycsapda 4 példányát fogía, Nattánnak 1 példánya volt, ezeken kívül csak 1 vásárosbéci példánya ismert (1977. IX. 7.). Trichoplusia ni Hbn. - A fénycsapda ennek a rendkívül ritka szubtrópusi-trópusi vándorfajnak 1 példányát 1977. VII. 11-én fogta meg. Kovács (1953) még csak egyetlen kaposvári példánya alapján vette fel a hazai faunajegyzékbe. Euchalcia modesta Hbn. - Ugyancsak Kaposvárról ismertük néhány példányát, de egyéb, nem dél-dunántúli lelőhelyeit is közölték a szakirodalmi források. Mint fényt kerülő fajt, csak ott is ritkán foghatjuk lámpával, ahol egyébként nagyobb egyedszámban tenyészik. Vásárosbécen feltehetően a közeli gyertyános-tölgyesben él és két alkalommal (nyilván különlegesen kedvező időjárási viszonyok mellett) a fénycsapda l-l példányát fogta (1977. VI. 10-én és IX. 7-én). Porphyrinia ostrina Hbn. — Rendkívül ritka vándorfaj, amelynek Gozmány (1970) még csak szombathelyi. Gyulai et al. (1974) újszentmargitai, Uherkovich (1978a) barcsi, Herczig-Bürgés (1979) újabb két adatát (Velence-Nadap és Keszthelyihegység: Rezi) közli. Egy újabb példányát a vásárosbéci fénycsapda fogta meg 1977. VI. 20-án. Sedina büttneri Hering — Lápvidékeinken elterjedt faj. A Dél-Dunántúlon eddig kevés helyen került elő: Kaposvár, Kiskorpád, Kapoly, Balatonföldvár (coll. Nattán), Kisbalaton (Kovács 1953), Mike (Uherkovich 1978b), Barcs-Középrigóc (Uherkovich 1978a), Vásárosbéc és Bőszénfa—Ropolypuszta (coll. JPM Pécs). (6. f ábra.) Apamea tallosi Kov. & Varga - Hazai elterjedésével a közelmúltban foglalkoztam (Uherkovich 1978a). Eddigi számos adata alapján arra következtethetünk, hogy a Dél-Dunántúlon általánosan elterjedt és sokfelé gyakori. Eddig ismert lelőhelyeit mutatja а 7. a ábra. Apatele cuspis Hbn. — Az utóbbi években számos dél-dunántúli adat: Sellye, Barcs-Középrigóc, Komlósd (Uherkovich 1978a), Mike, Hedrehely (Uherkovich 1978b), Kisdobsza (Uherkovich 1979), Bőszénfa-Ropolypuszta, Bakóca, Pálé, Kaposvár. A vásárosbéci fénycsapda 1 példányát gyűjtötte (7. b ábra). Apatele alni L. - Mint erősen terjedő, vagy legalábbis tartósabb gradációban lévő faj, az utóbbi években szinte mindenhol előfordult, ahol gyűjtöttem vagy fénycsapdát működbettem. Vásárosbécen 2 év alatt 12 példányát fogta a fénycsapda. Simyra nervosa Den. & Schiff. - Homokvidékeinken, sztyepp-lejtőkön lokálisan előforduló faj. A Dél-Dunántúlon Kisvaszarban, Erdősmecskén és Fácánkerten fogták fénycsapdák; Villányból, Nagyharsányból, Máriagyűdről és Darányból Uherkovich (1976) említi. Kovács (1953) zamárdi és Pécs környéki adatát közli, Nattán pedig Kaposváron fogta. A vásárosbéci fénycsapda 1 példányát fogta (7. d ábra). Lamprosticta culta Den. & Schiff. - Országszerte szórványosan előforduló, ritka fajunk. A DélDunántúlon Kaposvár és Pécs környékén (Kovács 1953), Máriagyüdön (Uherkovich 1976) és Szederkényben fogták (fénycsapda). A vásárosbéci fénycsapda egyetlen példányát fogta (1977. VII. 6). Atethmia ambusta Den. & Schiff. - Középső és déli Közép-Európában lokálisan és ritkán előforduló faj (Forster-Wohlíahrt 1971). Hazánkban is íitka. A Dél-Dunántúlról Pécs környékéről (Kovács 1953), Kisvaszarból (Uherkovich 1977a), Hosszúhetényből (Mészáros 1974), Kaposvárról, Siófokról és Páléból (coll. JPM Pécs) ismerjük. A vásárosbéci fénycsapda 6 példányát fogta. Pheosia gnoma F. - Uherkovich (1978a), valamint Gyulai et al. (1979) több lelőhelyét sorolja fel a Dél-Dunántúlról. Az ott felsoroltakon kívül Bőszénfán is fogtuk 1978-ban és 1979-ben. A vásárosbéci fénycsapda 1 példányát fogta 1977. VII. 26-án. Ugyancsak gyűjtöttük itt a hasonló elterjedésű és ökológiai igényű, de valamivel gyakoribb Harpyia bicuspis 4 példányát is. Phalera bucephaloides O. - Míg az előző faj hazánk nedvesebb, hűvösebb erdővidékeire, nyíreseire, égereseire jellemző, addig ez a faj éppen ellentétes igényű: a meleg déli kitettségű karsztbokor^rdők vagy esetleg más száraz, meleg tölgyesek lakója. A Dél-Dunántúlon Kaposvár, Zamárdi és Pécs környékén (Kovács 1953), Máriagyüdön, Nagyharsányban és Villányban (Uherkovich 1976), valamint Bakócán (leg. Uherkovich Á. és fénycsapda) fogták eddig (7. e ábra). Vásárosbéci előfor-