Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és a Nyugat-Dunántúlról, III. (Coleoptera)

HAZÁNK FAUNÁJÁRA Oj ÉS RITKA BOGÁRFAJOK III. 77 (1914) : Simontornya. Mivel a TTM anyaga még nincs feldolgozva, egyéb adatát nem ismerjük hazánk területéről. Iliobates nigricollis Payk. — Drávasík: Bürüs, 1977. VI. 16. nedves erdei talajról egyelve (H) ; Barcsi Ősborókás: Középrigóc, egyelve, 1979. VI. 26. (H & S). Határozott példány az Országos Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményében csak Bátorligetről van. Faunisztikai adata csak Kuthy művében (1896) szerepel: Budapest, Kalocsa, Pécs, Sátoraljaújhely. A TTM bogárgyűjteményének Iliobates-anyaga még nincs feldolgozva, ezért számos újabb lelőhelye várható még hazánkból. Anomognathus cuspidata Er. - Mecsek-hegység: Misina, északi oldal, fakéreg alól, 1978. V. 7. (H). Határozott példánya a Budapesti TTM Múzeum gyűjteményében csak Bátorligetről ismert, ahol a nyírliget avarjából rostálták. Faunisztikai adatai, melyeknek bizonyító példányait nem sikerült megtalálni: Fauna Regni Hungariae-ban (Budapest, Pécel, Kalocsa, Sátoraljaújhely) és Kaufmann dolgozatával (Viertl Béla adataként). A Budapesti TTM anyaga még feldolgozásra vár, így számos újabb adata várható még hazánkból. Dinarda dentata Grav. - Barcsi ősborókás : Darány, a Szulokra vezető földút mentén Formicafész-kből rostálva, 1979. III. 24., tölgyes (H & S). Faunisztikai adata két helyen található a hazai szakirodalomban: Kuthy (1896): Budapest; Kaufmann (1914) : Pécsi Mecsek, közelebbi lelőhely nélkül. Régi példány nincs a JPM gyűjteményében. Ritka hangyavendég, amelynek egész Európában csak kevés adata ismert. Histeridae Abraeus granulum Er. - őrség: Magyarszombatfa: Haricsa, kb. 300 m, egyelve, 1978. VII. 14. (H & S). A Budapesti TTM histerida anyagát Mazur lengyel specialista feldolgozta. Mindössze négy biztos hegyvidéki adata van (Mátra, Bükk: Garadnavölgy, Zempléni-hegység: Pálháza, Dobogókő) egyetlen bizonytalan Lichtnecker-féle adatát nem számítva (Siófok). A környező kárpát-medencei országokból is csak néhány adata ismert, mind hegyvidéki (Románia: Herkulesfürdő, Kászon, Paring). Lycidae ) Dyctyopterus aurora Herbst — Barcsi ősborókás: Középrigóc, a 9-es halastó partján virágzó erdei fenyőről egyelve, 1979. V. 19. (H), Kuti-őrház környéke, fűhálóval, 1979. IV. 28. (M). A Budapesti TTM teljes bogáranyaga meg van határozva, a faunisztikai adatok pedig le vannak közölve (Horvatouich 1969). Faunaterületünkön mindenütt ritka hegyvidéki faj, amely 1000 m felett is előfordul. Magyarországon az újabb dél- és nyugat-dunántúli lelőhelyekkel együtt öt előfordulása ismert: Magyarszombatfa, Északi-Bakony (Porva), Barcsi Ősborókás, Mecsek, Sátor-hegység (Pálháza). E területek közül rendszeresen csak a Barcsi Ősborókás területéről került elő: 19751979 között hat különböző időpont 9 példány. A faj itteni rendszeres előfordulásának a faunisztikán túlmenő faunagenetikai jelentősége is van, amely teljes összhangban áll az eddig itt gyűjtött ritka fajokkal, növényritkaságokkal és talajviszonyokkal. Lygistopterus sanguineus L. - Barcsi Ősborókás: Darány: a Szulokra vezető út mentén egyelve, 1979. VI. 26. (H & S). Hegyvidéki faj, amely hazánkban a nagy folyók árterein, kiterjedtebb mocsárvidékeinken a síkságokon is előfordul. Középhegységeinkben sokfelé előfordul, a Kárpát-medencében több helyen 1000 m fölé is felhatol (Dél-Erdély). A Budapesti TTM gyűjteményében nincs mecseki példány, pedig Kaufmann faunajegyzéke (1914) tartalmazza. A Mecsekben meglehetősen ritka, mert a gyakori gyűjtések ellenére is csak egyetlen Mecsekszabolcson gyűjtött példánya van a JPM gyűjteményében (1953. V. 13. leg. Gebhardt A.). Cantharidae Cantharis bicolor Hbst. - Barcsi Ősborókás: Középrigóc, 9-es halastónál fühálózva, 1979. VII. 5. (H & S) : 3, 1979. VII. 18. (H) : 2. Hazánkban mocsaras, ártéri területeken élő faj, amely meglehetősen ritka. Az Országos TTM gyűjteményében mecseki példány nincs, pedig Kaufmann cikkében (1914) szerepel. A Dél-Dunántúlon meglehetősen ritka (csak a Kisbalatonról van példány a TTM gyűjteményében, a JPM gyűjteményében pedig csak a Barcsi Ősborókás területén gyűjtött példányok találhatók). Rhagonycha testacea L. - Barcsi Ősborókás: Középrigóc, 9-es halastó, 1979. V. 22. (H) : 10. Hazai elterjedést Horvatovich (1980) foglalja össze: összesen 9 lelőhely hideg síkvidéki mocsarakban és középhegységi lápokban. Dasytidae Haplocnemus viertli Schilsky - Mecsek: KisTubes, déli lejtő avarrostálás, 1979. XI. 8. (H). Csak Jugoszláviából (Zágráb környéke) és Magyarországról ismert. A TTM gyűjteményében szereplő 29 példány mind több mint 60 éves gyűjtésekből származik. Azóta az irodalmi adatok szerint nem gyűjtötték hazánkban. Hazai lelőhelyeit Horvatovich (1969) foglalja össze.