Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Művészettörténet - Sarkadi Eszter: Gondolatok a „Nyolcak” művészcsoport tudománytörténeti értékeléséhez

A „NYOLCAK" MŰVÉSZCSOPORT 339 A megalakulás időpontja, a csoportos együttműködés időhatárai Passuth Krisztina részletekbe menő, a Nyolcak megalakulásának előzményeit és a szétválás folyamatát pontosan feltérképező írásai alapján ma már egyértelműen 1909-re tehető a csoport létrejöttének, első egységes fellépésének évszáma. Az egykorú és a hatvanas éveket megelőző szakirodalomban ez a dátum változó. Megállapításakor az okozhatott problémát, hogy az 1909. december 30-án, a Könyves Kálmán Szalonban megnyílt kiálltíáson még „Keresők" címen szerepelt a csoport és csak az 1911. áprilisi bemutatkozás alkalmával vették fel a Nyolcak nevet. Ezért többen (Rabinouszky, Pogány Ö. Gábor) 1911-től számították a Nyolcak történetét, holott itt nyilvánvalóan csak elnevezésbeli, és nem tartalmi különbségről van szó. A Nyolcak tényleges, együttes fellépését lezáró dátumot már sokkal nehezebb meghatározni. Passuth Krisztina még a Tanácsköztársaság idején is „Nyolcak fellépéséről" beszél az Aktivisták kapcsán, jóllehet ekkor a csoport már régen felbomlott, s csak néhányan kerültek újra öszsze 1919-ben.

8 De vitatható a harmadik (ill. második), s egyben utolsó kiállítás 1912-es dátuma is, mint záró évszám. Ezen a bemutatkozáson ugyanis már csak négyen: Berény, Orbán, Pór és Tihanyi vettek részt, sőt, Czóbel már 1911-ben sem szerepelt a kiállításon.

9 A „csoport-fellépés" tehát végeredményben két kiállításra korlátozódott. A Nyolcak festészeté-ben Passuth Krisztina is megállapította: „Az 1912-es év végére a Nyolcak mozgalma - bár még produkált elsőrendű alkotásokat - egészében, mint mozgalom hanyatlik." (95. p.) Az 1912-es tárlat már csak nevében volt „Nyolcak" bemutatkozás. Kernstok Károly, a csoport teoretikusa és három társának távolmaradása, valamint a kortárs szakembereknek az 191 l-es kiállítás egységes, forradalmi szemléletét számonkérő kritikája is azt tanúsítja, hogy 1911 után a Nyolcak útjai már különváltak. Kik tartoztak valójában a csoporthoz? Mint a XX. század legtöbb képzőművészeti társulása, a Nyolcak sem tekinthető minden szempontból egységes, zárt csoportnak. Nem a közösen végzett festői tevékenység szervezte őket egységbe, sem a KÖZÖS stílus, hanem az az újat akarás, az az intellektuális ellenzékiség, amely nemcsak az ő magatartásukat jellemezte, hanem a korabeli haladó értelmiségét is. Ezen az alapon kapcsolódott a csoporthoz Bölöni György irodalmár, a szecessziós ihletettségű költő Lesznai Anna, Fémes Beck Vilmos és Vedres 8 Külön meg lehetne vizsgálni azt, hogy mikor és kik hogyan hozták egymással összefüggésbe, vagy állították szembe a Nyolcak és az Aktivisták tevékenységét. Márk szobrászok, valamint Czóbel Béla, aki ezekben az években ideje java részét Párizsban töltötte. A Nyolcak munkájában Czóbel „aktívan nem vett részt, de nevét és műveit adta a mozgalom sikeréhez" - írta Philippe Clarisse Czóbel monográfiájában.

10 Genthon István is hasonlóképpen határozta meg Czóbel Béla helyét és szerepét a csoportban.

11 Több, a Nyolcak tagjairól írt monográfia nem szentelt különösebb teret az adott festő (Kernstok Károly, Pór Bertalan, Orbán Dezső, Márffy Ödön) „Nyolcak-periódus"-beli munkásságának, nem elemezték külön ezt a korszakot, vagy éppen az oeuvre szempontjából jelentéktelennek tartották a művészek e néhány év alatti alkotásait.

12 Genthon István vélekedett így - Kernstok műveivel kivételt téve - A magyarországi művészet történeté-ben megjelent írásában és Horváth Zoltán is a Magyar századforduló c, 1961-ben kiadott könyvében, nem kímélve Kernstok Károly művészetét sem. Passuth .Krisztina könyvének megjelenéséig a szakirodalom tükrében áttekintve a Nyolcak csoportjának értékelését, megállapíthatjuk: nem volt elemzési és értékelési szempont az, hogy valójában kik, meddig és milyen ismérvek alapján tartoztak a csoporthoz, milyen alkotótevékenységet fejtettek ki egyénileg és egymáshoz viszonyítva e néhány esztendő alatt, hanem az egységes, „kollektív" fellépést hangsúlyozva vizsgálták, pontosabban említették meg néhány mondatban a Nyolcak jelentőségét. A csoportként szereplés rövid ideje alatt kifejtett művészi tevékenységük ugyanis nem az egyéni alkotások, hanem a közösen tenni akarás, a hasonló témák, az együttes bemutatkozás igénye, s stiláris kiforratlanság, s a közös útkeresés szempontjából voltak fontosak. Feleky Géza az 1911-es kiállítás katalógusának 13. oldalán így nyilatkozott: „A magyar művészet ezelőtt egyénenként volt érdekes, a magyar művé9 A csoport tagjai többször is szerepeltek még közös kiállításon, ám ezek nem csoportfellépések voltak, s e tárlatoknak rajtuk kívül más kiállítói is voltak. 1910-ben például Berlinben Berény, Czigány, Kernstok, Márffy, Orbán és Tihanyi képei is láthatók voltak az „Ungarische Malern" с. tárlaton. 1912-ben Kölnben Kernstok, Márffy, Orbán és Tihanyi vettek részt kiállításon. 1913 ban Pór Bertalan kivételével ott voltak a Művészház nemzetközi posztimpresszionista kiállításán. 1914-ben ugyanitt szintén szerepeltek több művel is. Ez évben a bécsi „Brüko"-ban is bemutatkozott Berény, Fémes Beck, Pór, Tihanyi, 1915-ben pedig San Franciscóban állítottak ki a Panama Pacific International Exhibition-on. Egy 1919 es írásos dokumentum szerint a Tanácsköztársaság idején újra közös kiállítást terveztek a Nyolcak, mely azonban háromszori nekirugaszkodásra sem valósult meg. (A magyar Tanácsköztársaság képző-művészeti élete. — Bp. I960. 126. p.) 10 Philippe Clarisse-. Czóbel. — Bp. 1970. 12. p. 11 Genthon István: Czóbel. — Bp. 1961. 8—9. p. 12 Pátzay Pál: Márffy Ödön. — Bp. 1928. Körmendi András: Kernstok Károly. — Bp. 1936. Oelmacher Anna: Pór Bertalan. — Bp. 1955. Passuth Krisztina: Orbán Dezső. — Bp. 1977.