Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Néprajztudomány - Katona Imre: Vikár Béla kéziratos hagyatéka

VIKAR BÉLA KÉZIRATOS HAGYATÉKA KATONA IMRE Néhány rövid beszámoló, megemlékezés és méltatás szól ugyan Vikár Béla (1859-1954.) magyar és nemzetközi viszonylatban egyaránt kivételes jelentőségű életművéről,

1 de egy hozzá méltó összefoglaló ismertetés máig várat magára. Hasonló a helyzet rendkívül gazdag népköltési gyűjtéseinek kiadását illetően is: Somogy megyei gyűjtéseinek java 1905ben, a Magyar Népköltési Gyűjtemény VI. köteteként jelent meg, rá egy évre pedig az általa szerkesztett, és minden bizonnyal saját gyűjtésű kétkötetes, A magyar népköltés remekei с népszerű válogatás (Bp. 1906., a Remekírók Képes Könyvtára sorozatban), ám ezeken kívül csak kisebb, alkalmi beszámolók és szemelvények (főként az Ethnographia hasábjain).

2 Mindez bizony csak csepp abból a tengerből, melynek gazdagságát és kincseit Pogány Péter összeállítása sorolja fel tételszerűen. (Számítása szerint a 4887 változatra rúgó dal-, balladaszövegből mindössze tized része jelenhetett meg nyomtatásban.) A Néprajzi Múzeumban őrzött kb. 700 db fonográfhenger hozzávetőleges 2000 szövegét nem számítva, Vikár kéziratos hagyatéka önmagában is egyedülálló.

3 Gergely Pálnak, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosának érdeme, hogy ezt az érdekes kéziratos hagyatékot 1947-ben a pusztulástól megmentette. Ortutay Gyula miniszteri utasítására Gergely Pál, és kisebb részben Papp Sándor is a mintegy 18 füzetnyi gyorsírásos hagyatékot áttette. (Külön érdemük, hogy Vikár még a régi Gabelsberger-Markovics-íéle rendszert használta, így munkájuk több fáradságot igényelt.) E kézírásos áttételt 1952-ben Pogány Péter több példányban is legépeltette a Magyar Népköltészeti Szövegkataszter számára, ebből (egy nem egészen teljes) példány az Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklore Tanszékén, kettő pedig a Néprajzi Múzeumban található. Pogány Péter ez 1 Ezek közül összegező jellegű Volly István: Somogyi „Kalevala". Vikár Béla Somogyban. In: Somogyi Almanach, IV. Kaposvár, 1959. Volly I. Kéziratos Vikár-monográfiája még kiadóra vár. 2 Fontosabbak: Beszámoló somogyi tanulmányutamról. In: Ethnographia II (1981), 118—123., uitt szövegközlés is: 222. stb. 3 Pogány Péter: Vikár Béla kéziratos népköltészeti gyűjteményei. In: A Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítője, 1957—58. 1—4. ez. 7—25. old. Itt további adatok is találhatók. utóbbi példányok egy részét felhasználta az említett kataszterhez, amely szintén kéziratban van, így tehát e többé-kevésbé rendezett és több helyen is található gazdag hagyaték érdemtelenül hever mindmáig, várja a kiadást, ill. a feldolgozást. E hagyaték értékét és fontosságát már a puszta számszerű adatok is hangsúlyozzák: az egész vikári életmű mintegy 7000-nyi szövegből állhat, e számot még legszorgalmasabb kortársa: Kálmány Lajos is csak megközelítette (kb. 4000 tétellel), de nem több az egész 14 kötetre rúgó Magyar Népköltési Gyűjtemény (1872—1924.) repertoárja sem! Hitelességben és számszerűségben csakis az utódok tudták őt esetenknét és személyenként felülmúlni, akik azonban többnyire már kénytelenek voltak kevésbé régies változatokkal megelégedni. Vikár a századforduló évtizedeinek hiteles és szinte teljes folklór-kincsét adja, alig van olyan népdal- vagy balladatípus, mely nála ne szerepelne, sőt a Bartók-Kodály által utóbb halhatatlanná tett népdalaink zöme is Vikámál fordul elő legkorábban. Szövegi szempontból tehát Vikár Béla máig egyik legkiemelkedőbb gyűjtőnk. Zenei képzettséggel nem rendelkezett ugyan, de az első között használta a fonográfot és örökítette meg hitelesen a szöveggel együtt a dallamot is. A lejegyzés az ő nyomdokaiba lépő Bartók Bélára és Kodály Zoltánra maradt. Vikár elsők között szakított egy korábbi - fejlettebb fokon máig meglévő - gyakorlattal: nem szorult másokra, személyesen járt mindenütt. A történelmi Magyarország kb. 200 helységét kereste fel, majdnem az egész magyar nyelvterületet bekalandozta; saját megyéjének, Somogynak, 37 községét látogatta meg. (Utóbb Bartókkal és Kodállyal is öszszehangolta gyűjtési területét.) A területi kiterjedést illetően aligha versenyezhet vele egyetlen gyűjtőnk is, vagy csak nagyon kevesen! Vikár ama kevesek közé tartozik, aki évtizedeken át: 1890-1910. között rendszeresen, módszeresen és sokat gyűjtött. Fontosabb volt számára a hagyományos anyag megmentése és rögzítése, mint annak közzététele és feldolgozása. Figyelme a folklór szinte teljes tartományára kiterjedt: dalok, balladák, játék- és szokásénekek, találósok, kurjantások, mesék százai, ezrei és még sok más műfaj is feljegyzésre került. Alig felejtett ki valamit, talán csak a bölcső- és a munkadal, továbbá a siratóének nem A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1980) 25: 291-293. Pécs (Hungária), 1981.