Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Néprajztudomány - Olsvai Imre: Mit köszönhet a magyar népzenetudomány és zeneművészet Vikár Bélának és Berze Nagy Jánosnak?

MIT KÖSZÖNHET A MAGYAR NÉPZENETUDOMANY .. .? 277 tele. Baráti mosollyal tette hozzá, hogy „Imre, ne Somogyba, Tolnába járj annyit, hanem inkább Ba­ranyába!" Többek között ekkor mutatta nekem az előbb említett szilvási dallamot, és most megkísér­lem fölidézni további beszélgetésünket. Kb. ezeket mondta: „Nézd csak, Imre, ezt a dallamot: m Г M Üli £ Az al-föl-di csár-dá ba (stbj На ennek négy első hangját alsó-oktávtörésnek te­kintjük, akkor egy Páva-típusú dallam bontakozik ki előttünk, mégpedig a „Volt nekem egy kecském"­típusának közvetlen rokona: Ezt kellene tisztáznod, ha még él az egykori népi­előadó, s akkor közvetlenül tőle kellene fölvenned. Ha pedig már nem él, vagy nem tudják, hová köl­tözött, akkor a környezetétől!" Pár nap múlva Kodály is szokott ellenőrző látoga­tását végezve a Tudományos Akadémia Népzeneku­tató Csoportjában, meghallgatta Járdányi beszámo­lóját, aki megmutatta a szóbanforgó dallamot. Ko­dály elmosolyodott és megdicsérte Járdányit kb. a következő szavakkal: „Ördöge van magának, hogy ezt az oktávtörést észrevette, mert ezt még én sem láttam meg! Sőt, annyira megtetszett a két-kvartos ugrás: e о ~ - hogy ezért fel is dolgoztam ének-zongorára! De azért Olsvai csak menjen le a helyszínre." Kodály és Járdányi utasítására tehát Szilvásra utaztam, ott emberünket életben és egészségben meg is találtam, - és a dallam oktávtörés nélküli ép alakját le is jegyeztem, majd magnetofonra vettem (ld. Magyar Népzene Tára VI. k. 388. sz.). j = 84-92 1)" 8)­•9)­2) m 3)— 10) 11)­p í £ Az al-földi csárda - ba A) 5) 6) 12) 13) 14) Há-rom betyár ma- gá 7) 15) 16) F^ ba M 0 Î ¥ Igy mul-lat-nak bú - ja - ba ; Ki- for- dí - tott bun - da - ba Var.: 1. augusztusban, előzetes elénekeltetés alkalmá­val magától (kis-) á-hangról kezdve vagy az első négy, vagy az első hat ütemet alsó oktávtörésben adta elő. A gyűjtő ezután (kis-) a kezdőhangot ja­vasolt, ebben a hangnemben a törés nélküli ép for­ma szólalt meg. Az októberi magnetofonfelvételkor is eleve (kis-) a hangnemet javasolt a gyűjtő. (Berze Nagy Baranyai magyar néphagyományok I. 259. sze­rint az első ütem hangzott alsó oktávtörésben, de abszolút magasságot a kiadvány - s feltehetőleg a kéziratos helyszíni lejegyzés - nem tüntet föl.) 2. Ëggyik mondja nótáját. Ölelgeti rózsáját, Féreveti subájját, Pöngeti sarkantyúját. 3. A második csak hallgat. Torka jó bort kivángat. Torka jó bort kivángat. Babájára gondolgat. 4. A harmadik azt mondja : — Üljünk, pajtás, a lóra. Siessünk, mer itt érnek. Elveszik életünket!

Next

/
Thumbnails
Contents