Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Néprajztudomány - Olsvai Imre: Mit köszönhet a magyar népzenetudomány és zeneművészet Vikár Bélának és Berze Nagy Jánosnak?

MIT KÖSZÖNHET A MAGYAR NÉPZENETUDOMANY .. .? 277 tele. Baráti mosollyal tette hozzá, hogy „Imre, ne Somogyba, Tolnába járj annyit, hanem inkább Baranyába!" Többek között ekkor mutatta nekem az előbb említett szilvási dallamot, és most megkísérlem fölidézni további beszélgetésünket. Kb. ezeket mondta: „Nézd csak, Imre, ezt a dallamot: m Г M Üli £ Az al-föl-di csár-dá ba (stbj На ennek négy első hangját alsó-oktávtörésnek tekintjük, akkor egy Páva-típusú dallam bontakozik ki előttünk, mégpedig a „Volt nekem egy kecském"típusának közvetlen rokona: Ezt kellene tisztáznod, ha még él az egykori népielőadó, s akkor közvetlenül tőle kellene fölvenned. Ha pedig már nem él, vagy nem tudják, hová költözött, akkor a környezetétől!" Pár nap múlva Kodály is szokott ellenőrző látogatását végezve a Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjában, meghallgatta Járdányi beszámolóját, aki megmutatta a szóbanforgó dallamot. Kodály elmosolyodott és megdicsérte Járdányit kb. a következő szavakkal: „Ördöge van magának, hogy ezt az oktávtörést észrevette, mert ezt még én sem láttam meg! Sőt, annyira megtetszett a két-kvartos ugrás: e о ~ - hogy ezért fel is dolgoztam ének-zongorára! De azért Olsvai csak menjen le a helyszínre." Kodály és Járdányi utasítására tehát Szilvásra utaztam, ott emberünket életben és egészségben meg is találtam, - és a dallam oktávtörés nélküli ép alakját le is jegyeztem, majd magnetofonra vettem (ld. Magyar Népzene Tára VI. k. 388. sz.). j = 84-92 1)" 8)•9)2) m 3)— 10) 11)p í £ Az al-földi csárda - ba A) 5) 6) 12) 13) 14) Há-rom betyár ma- gá 7) 15) 16) F^ ba M 0 Î ¥ Igy mul-lat-nak bú - ja - ba ; Ki- for- dí - tott bun - da - ba Var.: 1. augusztusban, előzetes elénekeltetés alkalmával magától (kis-) á-hangról kezdve vagy az első négy, vagy az első hat ütemet alsó oktávtörésben adta elő. A gyűjtő ezután (kis-) a kezdőhangot javasolt, ebben a hangnemben a törés nélküli ép forma szólalt meg. Az októberi magnetofonfelvételkor is eleve (kis-) a hangnemet javasolt a gyűjtő. (Berze Nagy Baranyai magyar néphagyományok I. 259. szerint az első ütem hangzott alsó oktávtörésben, de abszolút magasságot a kiadvány - s feltehetőleg a kéziratos helyszíni lejegyzés - nem tüntet föl.) 2. Ëggyik mondja nótáját. Ölelgeti rózsáját, Féreveti subájját, Pöngeti sarkantyúját. 3. A második csak hallgat. Torka jó bort kivángat. Torka jó bort kivángat. Babájára gondolgat. 4. A harmadik azt mondja : — Üljünk, pajtás, a lóra. Siessünk, mer itt érnek. Elveszik életünket!