Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Néprajztudomány - Voigt Vilmos: A történeti magyar mesekutatás kérdései

256 VOIGT VILMOS érő fa kötetében pedig mitológiai párhuzamokkal fűszerezte a magyar mesék több elemét.

23 Tartozunk az igazságnak annak a megállapításával, hogy ezt a mitologizálást a magyar folklorisztika alig fogadta el. Berze Nagy népmese-mitológiáját vagy mitológiai népmeseértelmezését ugyan szerencsére nem lehet összevetni a különösen a negyvenes évek elején divatozó ősmitológiai meseértelmezéssel,

24 amelynek sajnos ma is van elég folytatása a nem szakmai, ám a nagyközönségnek szánt meseértelmezések és „folklorisztikai"-„esztétikai" tanulmányok sorában, mindazáltal megemlíthetjük, hogy a planétaistenségeket és anyaisteneket a magyar és nemzetközi kutatásban eléggé indokolatlanul mesemagyarázattá emelő megoldás inkább szerencsére maradt elfeledve. Ezzel szemben a mai olvasó számára is érdekes, sok továbbgondolásra érdemes megállapítással találkozunk a Magyarság Néprajza mese-fejezetében. Azt a gondolatot, hogy a mese hőseit, a mesében felbukkanó paraszti világfelfogás (ennek csak részben pontos elnevezése lenne a „világkép") tényeit egymással összekapcsoljuk, igen termékeny. A harmincas években még e „néprajzi" meseértelmezésnek nem volt külön irányzat jellege, azonban azóta Lutz Röhrich könyve, a Märchen und Wirklichkeit

25 nyomán pontosan megnevezhetjük ezt a módszert: „mese és valóság" kutatása igen lényeges téma, és úgy gondolom, néprajzi célokra alkalmasabb is, mint a bármilyen vonzó és színvonalas teoretizálás, amelyet például Honti János fogalmazott meg „a mese világa" címmel. Berze Nagy különösebb elméleti tájékozódás nélkül is józan módon mutatott be több jelenséget, egyszerűen azért, mivel katalogizálási munkája során egyenként tekintette át meséinket, és ismerte az addig összegyűjtött magyar mesekincs tekintélyes részét. Az pedig sosem ártott a mesekutatónak, ha ismerte a meséket. Még egy másik, további kutatásra érdemes tényre is felhívhatom a figyelmet Berze Nagy János mitológiai mesemagyarázataival, egyáltalán mitológiájával kapcsolatban. A budapesti egyetemi Néprajzi Intézet könyvtárában őrizzük Berze Nagy János példányait a Folklore Fellows Communications sorozatából, ahol, különösen az altáji és finnugor mitológiai kötetekben a gondos jegyzetelés nyomai találhatók. Nem várunk valamilyen felfedezésszerűen új eredményt, mégis, célszerű lenne egyszer áttekinteni ezt az anyagot is. A magyar népmesekutatás történeti áramlata ezután is folytatódott, azonban immár más körülmények között, amelyek részletezése külön áttekintés feladata lenne. Némi előzmények után 1957-ben Ortutay Gyula adott új áttekintést a magyar népmese történeti rétegeiről,

26 és ha több filológiai elgondolása tévesnek is bizonyult, az a törekvés, hogy a konkrét adatok alapján egy teljesnek tekinthető történeti képet adjunk a magyar mese fejlődéséről, előrelépést jelentett. Ebben ugyan nem hangsúlyozza a különbségeket és változásokat, mivel minden áramlatot valahogy pozitívan mutat be, ezek ellentéteit, nem egyszer tarthatatlanságukat nem veszi észre, és végül nem is ad világos, egyértelmű képet. A igény azonban megjelent, és először 1966-ban, majd javítva 1969ben megjelent egyetemi jegyzetünkben,

27 legutóbb mostani egyetemi tankönyvünkben

28 már ilyen felfogás szerint adtuk a magyar mese fejlődésrajzát. Nyilván nem az utolsó szó ez a megoldás, de jelzi, lehetővé vált történeti áttekintés készítése, immár nem kockázatos hipotézisek, hanem adatok alapján. Mivel itt nem kívántunk teljes képet adni, nem foglalkozhattunk Kovács Ágnes, Vargyas Lajos, Nagy Olga és mások mesetörténeti elgondolásaival. A magyar folklór történeti vizsgálatáról és az ősköltészet kutatási lehetőségeiről szólván ilyen szempontból úgyis utalhattunk már néhány fontosnak ítélt szempontra.

29 23 Berze Nagy János: Égigérő fa. Magyar mithológiai tanulmányok. Pécs, 1958. (2. kiadás: Pécs, 1961). 24 Lásd például: Vámos Ferenc: Kozmoz a magyar mesében. I. kötet. A térelképzelés. Budapest, 1943. 25 Röhrich, Lutz: Märchen und Wirklichkeit. Wiesbaden, 1964. 26 Ortutay Gyula: Ungarische Volksmärchen. Berlin, 1957. — Ortutay Gyula—

Dégh Linda—Kovács Ágnes: Magyar népmesék. Budapest, 1960. I. kötet, 5—66. 27 Dömötör Tekla—Katona Imre—Ortutay Gyula— Voigt Vilmos: A magyar népköltészet. Budapest, 1974. 115—153. 28 A magyar folklór: Egyetemi tankönyv. Budapest, 1979. A magyar mese történeti rétegeire vonatkozó részek: 215—216. 29 Lásd például: Folklorisztika és őstörténet. In: Magyar őstörténeti tanulmányok. Budapest, 1977. 305—318.