Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Néprajztudomány - Banó István: Berze Nagy János és a magyar mesekutatás

BERZE NAGY JÁNOS ÉS A MAGYAR MESEKUTATAS 249 az eredeti kézirat alapján a Heves megyei Múzeumi Évkönyvben „A századforduló táján feljegyzett hiedelmek, szokások, babonás történetek a Heves megyei Besenyőtelekről" c. most van folyamatban. Ezt az alkalmat szeretném megragadni arra is, hogy rámutassak arra a fáradhatatlan, áldozatkész és jelentős eredményekkel is büszkélkedő munkára, amelyet a néprajztudós fia, iíj. dr. Berze Nagy János végzett és végez édesapja hagyatékának felkutatása, gondozása és Berze Nagy János tudományos munkásságának méltó elismertetése érdekében. Ő találta meg a Sebestyén-hagyatékban a fent említett két gyűjtemény (részben töredékes) eredetijét is. Az eredeti kéziratoknak az Ethnographiában megjelent vátozataikkal való összevetése rávilágít arra, hogy Berze Nagy János szemlélete mily mértékben modern volt már gyűjtőtevékenységének legkezdetén is. Jól illusztrálja azonban azt is, hogy hogyan ütközött Berze életközeli látásmódja az Ethnographia akkori társszerkesztőjének ill. szerkesztőjének, Sebestyén Gyulának csak az elvont adatokra irányuló pozitivista szemléletével. Berze Nagy János az egyes balladákhoz ilyenféle megjegyzéseket fűzött: „Leírtam Gyöngyösön. Hallottam Vámos Nagy Maris, 58 éves parasztasszony szájából. E balladát már nem sokan ismerik Gyöngyösön sem, csak egyes részeire, legnagyobb részben pedig csak а tartalmára emlékeznek. .." „Leírtam Nagy-Körüben, J. N. Kun-Sz. megyében, Majzik Teréz 23 éves menyecskétől, ki több ideig szólgálóskodott a vidéken, s valószínű, ez idő alatt tanulhatta meg . . ." Az ilyenféle megjegyzéseket, mint fölöslegeseket a szerkesztő rendre áthúzta (csak a feljegyzés helyét hagyta meg.) A hiedelem és szokásanyag két változatának az összevetéséből is az tűnik ki, hogy Berze Nagy János tisztában volt azzal, hogy a néphit, a népszokások jelenségeire vonatkozó adatokban nemcsak az adatok racionálisan elvonatkoztatott puszta tartalma az érdekes, hanem legalább annyira fontos a közlésükben részt vevő nyelvi anyag szerepe is. Különösen értékesek — az Ethnographiabeli változatból következetesen hiányzó olyan népköltési adaptációk, mint p. a rossz gebe sikertelen gyógyítását megjelenítő rigmusok: „ ... a szegény ember a gerhes lova miatt az „orvos"-hoz (kuruzsló parasztorvos) fordul. Ez... a gazdájával megfogatja a ló farkát, ő maga pedig a ló elé áll s a következő rigmust mondja: Sárkerep, komócsi (szénafüvek) Ellehetsz má tűlle! Fakókocsi, kenderhám. Maradhatsz má tűlle ! (a lótól. . .) A ki fogja a fárkádot Szagolja meg a lyukadot, Mé nem adott több abrakot!" (Eredeti kézirat XX., XXI. 1.) Hiányoznak az Ethnographiabeli közlésből a bizonyos fokig autuchtonnak tartható, népköltési jellegű prózai és verses szövegek is, amelyek pedig az egyes adatok szerves tartozékai; mint pl. a nyelven nőtt hólyag gyógyításához kapcsolódó párbeszéd: „Ha valakinek hólyag van a nyelvén, megmondja valakinek s akkor a következő párbeszédet váltják: - Fin kőt a nyelvemen! (fing) - Ha kőt? - Ma kőt! - Pfü! pfü! (köpdös) olyan legyen, mint a Csincsáné s ... e !" (Eredeti kézirat XVIII. 1.) A rostafordításhoz kapcsolódó sorok szinte már kultikus értékűek: „Ha valakinek valamije elvész, a lopásnak úgy akarnak nyomára jönni, hogy rostát fordítanak. Ez abból áll: a rosta kávájába beütik az olló két hegyét. Azután két gyanúsított mutató ujjára veszi az ollót s a rostát felemeli. Akkor a vádló azt mondja: Szent Péter! Szent Pál! mondd meg a szent igazat: ki vitte el (pl.) a tyúkomat? A melyik felé a rosta fordul, az volt a tettes." (Eredeti kézirat LVII-LVIII. 1.) Úgy érzem, hogy itt most egy rövid kitérőt kell tennem Sebestyén Gyula általános értékelésére és a Berze Nagy életmű alakulásában betöltött szerepére vonatkozóan. Az igazság arra kötelezett, hogy a fent tárgyalt jelenségekkel kapcsolatban rámutassak: Sebestyén Gyula elmaradottabb szemlélete nemcsak ütközött Berze Nagy János korszerűbb szemléletével, hanem pozícióbeli fölényéből következően a korszerű néprajzi látásmód fejlődésére is gátló tényezőként hatott. Ugyanakkor ki kell emelni azt is, hogy Sebestyén Gyula hatalmas energiája, teremtő és megtermékenyítő fantáziája, hatalmas munkabírása, széles körű szervező munkája, társadalmi, politikai nézeteinek - bár zavaró körülménytől nem teljesen mentes előremutató vonásai őt a magyar néprajzkutatás egyik legnagyobb hatású alakjává teszik. így látta ezt maga Berze Nagy János is, erről tanúskodik Sebestyén Gyulához 1933. november 10-én kelt levelének következő részlete: „Ne vedd rossz néven tőlem, ha azt mondom, hogy mióta Te aktíve nem vagy közöttünk, az egész magyar néprajz ügye dögrováson van.. ."

15 Sebestyén Gyula szerepe Berze Nagy János néprajzi működése szempontjából is kimagasló értékű. Korán észrevette Berze Nagy János tehetségét, munkakészségét. Mindenben segítette. Pályázatot írt ki a számára. Amikor Berze Nagy János a háborús idők közepette nem tudott megszerezni bizonyos könyveket (vidéki városokba nem kölcsönöztek a háború miatt), Sebestyén Gyula a maga nevére vette 15 Berze Nagy János Véli. 88.