Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Történettudomány - Rövid közlemények

RÖVID KÖZLEMÉNYEK 235 nes Justitiae Poenalis respective Exécutons seu Carnificis (Prouti a plurimis relatum esset) esse nimis onerosas, eatenus itaque taliter Determinatum. Ut primum et ante omnia qveunque ad Expeditionem proficescenti securitas praefetur deque ejdem competenti Intertentione provideat, nullaque preterea Diurna ejdem pedantur: 2-o. Pro singula Capitis amputatione f. 6. Pro suspensione unis hominis flór. totidem nempe: 6. Pro qualibet Malefactorum Sagarum atque aliarum igne consumendarum Personarum combustione floreni 10. Dum quempiam Rotae confractum implicat florenos duodecim, id est fi. N. 12. Pro voluntarie suspendenüs se hominis cujuscunque sexus Plaustro erectione (ea expressa tarnen sub conditione, ut nullás res suspensi vei circa eundem existentes sibi apropriare praesumat) fi. 10. Pro evirgatione; seu integro sillingh (?) fi. 3. Pro medio verő sillingh (?) fi. unum, denarum quinquaginta. Pro Equorum, Boum, Vaccarum et his simulium postquam crepuerunt evectione médius florenus, id est d. 50. et sic proportionate ad reliqua. Prouti etiam occasione alicujus Tortúráé juxta Gradus Tortúráé exsolvendum. His tarnen praeter Annual e ejusdem Carnificis conventum Salarium intellectis." A fenti szöveg fordítása: Előterjesztette ezenkívül a Büntető Igazságszolgáltatás követeléseit az ítéletvégrehajtó, azaz hóhér ügyében (melyek, amint azt többen panaszolták) nagyon terhesek, miért is a következő határozatot hozták: Mindenek előtt gondoskodni kell a kivégzés biztonságáról és a megfelelő megélhetésről. 2-szor. Minden egyes lefejezésért jár 6 ft. Egy ember felakasztásáért szintén 6 ft. jár. Mindenfajta gonosztevő, boszorkány és más elégetésre ítélt személy elégetéséért 10 ft. Ha valakit kerékbe tör, kap 12 ftot. Minden öngyilkos után bármily nemű is legyen az, annak szekéren való kihordásáért jár 10 ft, mégis azzal a feltétellel, hogy sem az öngyilkos ruháját, sem más nála lévő tárgyat a hóhér magához nem vehet. Korbácsolásért, azaz egy teljes sillinkhért jár 3 ft. Fél sillinghért jár 1 ft. 50 dénár. Elhullott lovak, ökrök, tehenek és hasonlók kiszállításáért fél forintot, azaz 50 dénárt kap. A többire nézve arányosan. Hasonlóképpen a kínzásért, annak mértéke szerint kell fizetni. Mindezeket a hóhér évi fizetésén kívül kell érteni. A 18-ik század második felében már a hóhér szerepe csökkenni kezd és a gyepmesteri teendők jutnak előtérbe. A 19-ik század első felében ez még fokozottabban jelentkezik. A város felszabadulása körüli időben, majd három évtizeden át, Czách János hóhér nevével találkozunk a városi iratokban, de hóhéri teendőiből csak három személy kikorbáesolását találjuk, melyért fejenként 3 forintot kapott. Tehát még az 1721-es tarifa szerint fizették. Egyébként csak döglött állatok elszállítása és az emésztőgödrök tisztítása volt a munkája. Talán ez volt az oka annak, hogy csekély jövedelme miatt, egyéb bevételről kellett gondoskodnia a hóhérnak. Ugyanis 1811. augusztus 28-án (KÜ. 1817-18. sz.) a város kérte a vármegyét, hogy a bajor származású Eitelhuber Jakabot, a vármegye hóhérját, egyben a város bérelt szolgáját, bocsássa el, mert „külömbféle Lopásokban, mint Orgazda és Társ keveredvén, jobbulásához, vett büntetése után, kevés reménység vagyon." Az utolsó, akit hóhérként emltíenek az írások, Grauszgruber János volt 1833-ban. Az őt követőket - bár munkakörük elvben nem változott - Dragolits Andrást, Plank Simont már csak gyepmesterként említik. Végül is, amikor 1843 őszén a vesztőhelyet lerombolták, a hóhér szerepe végleg megszűnt. Csak a sintér munkája maradt meg számukra, hiszen a deresen való botozás, a börtön őrzése a hajdúk feladata volt, míg végül, 1850-ben - a törvényszékek megalakulásával - a városbíró hivatala is megszűnt és a város első ember, a közigazgatás eddigi vezetője, a polgármester lett. A teljesség kedvéért, helyesnek látszik megemlíteni még azt a keveset, ami a pellengérrel kapcsolatban előkerült. A szokásostól eltérően, a legrégibb időkből került elő a legtöbb adat. Ez, a már említett. Acta Comissionalianak köszönhető. Ebben vallja Hiemaer József 63 éves tanú, hogy „ . .. a Pellengért vallya hogy mai napigh is az Varas birtokában vagyon noha mar asztat is Püspök Nesselrodt üdéjében (1703-32) el akarta foglalni az akkori Praefectus ha az Varas engedte volna." Topics Miklós 75 éves „ ... a Pelengért is vallya, hogy mindenkor emlékezettül fogva az Varas allétatta és mindh mai napigh is az Varas Birja." A legtöbbet azonban Vörös Bálint cca 50 éves tanú vallomása árulja el. „A Pelengér pedig, hogy a mai napig is az Varas Jurisdictioja alatt vagyon és usu continuo vallya eo addito, hogy Sinphoegis (Cienfuegos. 1735-39.) Cardinalis és Pétsi Püspök idejében a Pelengér kidűlvén említett Uraságnak akkori Praefectussa többé az Varasnak fel allétani nem engedte, és így egy ideig az Varas hazánál is hevert mar készen, hogy ki tenni nem merték, kapván azomban egy rósz tevő Aszonyt a Pelengért a Varas erővel és allétatta..." 1780. május 24-én a város és a vármegye állapodott meg a „Columnae infamis" használatára vonatkozóan. A Széchenyi tér déli részét 1822-ben lesüllyesztették. Április 2-án Piatsek József polgári kőművesmester kötelezte magát, hogy a nemrégen, 1817ben, épített háza előtti részt saját költségén végezteti el. A vállalt terület határát úgy jelölte meg, hogy „ . . .von der Heiligen Drey-Faltigkeit an bis zum jezt stehenden Pranger..." (KÜ. 1210/1822. sz.) Tehát a pelengér ekkor is állt, mégpedig a tér alsó részének közepén, valahol ott, ahol mostanában a Mindenki karácsonyfája szokott állni. De nem maradt a pellengér mindvégig ezen a helyen, bár céljának kétségtelenül a legalkalmasabb