Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Történettudomány - Rövid közlemények

RÖVID KÖZLEMÉNYEK A PÉCSI VESZTŐHELYRŐL Nagyon szemléletesen tárja elénk egy vesztőhely látványát Naplójában Déryné, írván: „Midőn közel voltunk már Egerhez, ott pillantottam meg... a borzasztó, végzetes négy oszlopot, amelyen már két hét óta függött hét, a törvény által elítélt gonosztevő." Hasonló látvány fogadhatta a Buda felől érkezőket is, a mai Zsolnay mauzóleum körzetében állott vesztőhelynél. Mindaz, ami a pécsi vesztőhely építésével kapcsolatban fellelhető volt, részletes ismertetésre került a Janus Pannonius Múzeum XXII. (1977) kötetének 285-6. oldalain. Ezekből kiderült, hogy a vesztőhely az 1690-es években épült és azt az akkor pallosjogot gyakorló Pécs városa építtette. Használta is, mert egy 1747-ben megejtett vizsgálatkor egy tanú említi, hogy a város két tolvajt akasztatott azon. A város irattárának 1704-ben történt elpusztulása miatt többet nem tudunk. De valószínű, hogy kivégzésre ismételten sor került, mert Baranya vármegye 1702. március 31-i közgyűlése megállapította, hogy Pécs város szenátorai és polgárai anélkül, hogy „jus gladii" birtokában lennének, ezt a jogot a vármegye tiltakozása ellenére, hosszú idő óta gyakorolják. Ezért a vármegye törvényszéke elé idézendők. Hogy ez megtörtént-e vagy sem, annak nincs nyoma. De valószínűbb az utóbbi, mert Pécs városa 1703-ban a pécsi püspök földesurasága alá került, tehát a pallosjogot tovább semmi esetre sem gyakorolhatta. Viszont használhatta, sőt használta is a vármegye. A Nemes Vármegye természetes fölényben érezte magát a jobbágysorba került várossal szemben. A város viszont igyekezett jottányit sem engedni nemrég még gyakorolt jogaiból. Ebből az ellentétből komoly következmények fakadtak. A Citrom utca 4. és 6. sz. telkeken állott ház a vármegye tulajdona volt. 1713. február 1-én a vármegye és a püspöki prefektus felszólították a várost, hogy gondoskodjék a ház kijavításáról, és tűzifával való ellátásáról a hóhér számára. A város ez ellen erélyesen tiltakozott, de eredményt nem ért el. Ez maradt a hóhér lakása 1800-ig, amikor a Balokányi temető helyén építettek új hóhérlakást és a Citrom utcai házat eladták. Még ugyanabban a hónapban bekövetkezett az első összeütközés a vármegye és város között, ami a város február 18-i tanácsülésének jegyzőkönyvében olvasható: (No. 224). „Innerer und Äusserer Rath Verwilliget dem Löbl: Comitat die Execution an dem Statthochgericht, iedoeh praestatis praestandis mit Erfolglasstung des gewönlichen revers aller Praeiudicierlichkheit; die Ausführung ist zwar geschehen, dem Delinquenten aber perdonieret worden: und das Löbl. Comitate auf des alleinigen darwiderseye des Comitats Notarii Greg. Bereny weiters keine reversales von sich gegeben: de quo imposterum cautium pfovidendum. Eme „német" nyelvű szöveg szerint, mivel a vármegye a szokásos reverzálist megadta, a tanács hozzájárult a kivégzésnek a város vesztőhelyen való megejtéséhez. Bár erre nem került sor, mivel az elítéltnek az akasztófa alatt megkegyelmeztek. De a megye jegyzője utasítást kapott, hogy a város tulajdonjogát biztosító kötelezvényt, saját magától, ezután ne adjon. Az 1713. október 9-i közgyűlés jegyzőkönyve szerint a Proderich urat meggyilkoló cinkost is ki akarta a vármegye végeztetni, de mivel nem adott reverzálist, a város ezt megtagadta, amiért is „die Execution ausser der Staineren Bruggen an dem Medier Grundt mit dem schwerdt hat verkheren lassen." Érdemes felfigyelni arra, hogy a városi tanács határozata a szokásos reverzálisról szól, ami azt jelenti, hogy 1713-ban nem első alkalommal került erre sor. Másrészt ebben a jegyzőkönyvben arról is szó esik, hogy a február 18-iki, kegyelemmel végződött kivégzéshez a város húsz fegyverest is kivezényelt a rend biztosítására. De a következő eset már nem volt ilyen békés, amint az 1714. júnuis 25-iki jegyzőkönyv ismerteti. A latin nyelvű jegyzőkönyv magyar fordítása az alábbi : „Arra való tekintettel, hogy a nemes vármegye legutóbbi ítélőszékén bizonyos gonosztevőket elítélt, de amikor azokat a törvény által előírt módon, a Pécs város területén lévő vesztőhelyre vezették, a város lakói fegyveres kézzel ellenállottak (ipsi CiA Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1980) 25: 231—243. Pécs (Hungária), 1981.