Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Történettudomány - Cserdi András: A komlói kőbányászat 1934–1939 között

218 FÜZES MIKLÓS vételein a bevonulást követően kezelésébe került technikát és szakasztársait örökítette meg. Gépko­csija (4. és 6. kép) egy olasz négysebességes + te­repkapcsolású diferenciálzáras kocsi volt, amelyre csörlővel húzták fel a 120 cm-es tükörátmérőjű fényszórót. A kocsi után kötöttek még egy agregá­tort is, melyben egy benzinmotorral ellátott áram­fejlesztőt helyeztek el. A fényszóró (2. kép) ható­távolsága hivatalosan 8 km volt, az a távolság, amit a légvédelmi ütegek beméréshez még használni tudtak. Ténylegesen azonban a hatótávolsága ennél sokkal többnek tűnt, bár a levegőtisztaság ezt be­folyásolta. A fényszórós egység a fülelőből, a fény­szóróból, az agregátorból, illetőleg a távirányító oszlopból állt. A kezelőszemélyzet száma 7 fő volt. (6. kép.) A fülelőőrs végezte a repülőgép felderí­tését, amely lényegében a sztereóhallás elvén ala­pult. Négy nagy kagyló (3. kép) gyűjtötte össze a hangot és egy gumicsövön keresztül vezette a fülelő kezelőjének a fülébe. A kagylót kormánykerékkel vízszintesen és függőleges is forgatták a hang irá­nyába. A kétféle irányítást más-más személy vé­gezte. A fülelőkészüléket szinkronba kötötték a lámpákkal. A távirányító oszlopból végezték magát a cél megfigyelését. Amikor a fülelő jelezte, hogy meghallotta a repülőgép hangját és azt mindkét fü­lén egyformán hallja, akkor jelzést adott. Elvileg ek­kor a távirányító oszlop és a lámpa abban az irány­ban állt, ahol a fülelő a hangot hallotta. A továb­biakban a finomabb beállítás már kézi erővel tör­tént, körkörös mozdulatokkal vitték a fénynyalábot a repülőgépre. Pécsett két lámpaegység volt, melyet 14 újonc és 14 öregkatona kezelt. Kiképzése után látóköre bővült, ebben lehetősé­geinek kedvezőbbé válása is segítette. 1940. márc. végén, április elején a fényszórós szakaszt átvezé­nyelték Budapestre a 102. légvédelmi tüzérosztály­hoz, a Nádasdy laktanyába. Egy hónap múlva Nagy­orosziba kerültek, itt ugyanis lőiskolát létesítettek a légvédelmi ütegeknek. A tüzérségi cél megvilágí­tását végezték. Több hónapig itt maradtak, a lég­védelmi ütegeket viszont havonként cserélték. Pécsre a kertvárosi új laktanyába, melyet akkor adtak át, 1940. május 1-én jöttek vissza. Tartózko­dás nélkül továbbmentek Soroksárra, ahol a Buda­pest körül kiépített légvédelem egyik egységeként éjszakai gyakorlatot végeztek. A képeken (10-15. képek) a harcálláspont és a különböző technikai eszközök láthatók. Lingl Jánost szeptemberben mint gépkocsivezetőt ismét átvezényelték. A fehérvári laktanyában lévő gépkocsiosztályhoz osztották be, ahova a légvéde­lemtől kapott 3 tonnás kölni Ford teherkocsit is magával vitte egy segédvezető társaságában. Felada­tul az Erdélybe bevonulásra történő előkészülést kapták. Másnap útnak is indultak. Útirányuk Duna­földvár, Kecskemét, Szolnok, Nagyvárad, Kolozs­vár és Beszterce. Kolozsváron a Dohánygyárban kaptak szállást, (20. kép) majd Besztercén a 105-ös Gépkocsi Osztályhoz osztották be. Beszterce és Szászrégen között a vasúti pálya román területre ment át. A kieső szakaszt hidalták át gépkocsifor­galommal. Az összes árut és személyt Besztercéről, Szeretfalváról vitték Szászrégenig, de tovább Maros­vásárhelyre, Szovátára, Székelyudvarhelyre is. Meg­fordultak Csíkszeredán, ahova szabadságos katoná­kat szállított. Megörökítette a besztercei parancs­noksági épületet (26. kép) a saját gépkocsi menet­oszlopot (22. kép), német katonavonatot és a kato­nai élet hétköznapjait. Útjuk során érintették a Ká­roly-vonalat, amelynek fölrobbantott részeiről több képet készített (29-32. kép). Marosvásárhelyen többször megfordult, igen fejlettnek, tisztának ta­lálta, ahol akkor már gázfűtést alkalmaztak. Feltű­nőnek találta a román templomot a főtéren, meg­örökítette azt és a városi járókelőket, köztük egy román hegyi lakos házaspárt (21. kép). Erdélyből 1941. január 14-én indult vissza, de időközben Pécsett a fényszóró szakaszt megszüntet­ték. Székesfehérvárra helyezték, ahol nagyobb egy­séget szerveztek, fényszóró századot alakítottak ki a Pécsről, Bajáról stb. helyekről származó fény szórós szakaszokból. A 103. Tüzérosztály Fényszóró Szá­zadaként működtek, ahonnan többfelé vezényelték világítási gyakorlatra, így a Fertő-tó mellé is egy ízben, ahol Röjtökmuzsajon egy tábori repülőte­ret világítottak meg (37. kép). Kirándult bajtársaival Szlovákiába, Ipolyságra (16. kép). Nemsokára a komáromi gépkocsiosztályhoz vezé­nyelték hasonló módon, mint az erdélyi bevonulás előtt, csak most Bácska következett. Bácskában a tanyákról sertéseket szállítottak Budapestre a vágó­hídra. Hetente két alkalommal indultak útnak, haj­nalban Szegedre értek, itt tankoltak, majd 8-9 óra között értek Budapestre. Másnap indultak vissza Szabadkára. Később Újvidéken járt, ahonnan csend­őröket szállított Szilberekre, Zomborba (46. kép). Feltűnt Lingl Jánosnak a csendőrök igen nagy szá­ma, megjegyzése szerint annyi csendőrt látott Sza­badkán, hogy ha kivonultak, 1 km-nél is hosz­szabb sort alkottak. Járt Újverbászon, ahonnan cuk­rot szállítottak a cukorgyárból, majd átadták őket a német csapatoknak is. Ekkor járt Smederevóba (48-51. képek). Kompon keltek át, mert a szávai hidakat felrobbantották. Járt Belgrádban, látta a Kalimegdánt, eléggé megbombázott városképet ész­lelt. A felrobbantott Száva-hídról készített felvételt. Zomborban egy malomba küldték lisztért. Az ott talált szerb foglyokat szintén lefényképezte (42. kép), mintha mi sem lett volna természetesebb, mint a fogoly és az őrzésre odarendelt magyar ka­tonákat egybeterelje és róluk csoportképet csinál­jon. Hódságon, amely német nemzetiségű falu volt, egy olyan családnál szállásolták el, ahol a nagypapa a K. u. K. hadseregben szolgált, innen eredt ma­gyar tudása és feltehetően barátságos magatartása. Smederevóban a Duna-parton, a várban a németek

Next

/
Thumbnails
Contents