Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)
Régészet - G. Sándor Mária: A baranyai művészet a reneszánsz stílusáramlatában
A BARANYAI MŰVÉSZET A RENESZÁNSZBAN 125 13. kép. Márévár. A sarokkandalló rekonstrukciója. 1527—1533. növénydísz csatlakozik, amelynek kelyhében toboz van. A darab igen élesen plasztikusan faragott, mintakincse azonban helyi elemeket mutat. (12— 13. kép.) A sarokkandalló párkányának faragványai jóképességű mester munkájára vallanak. A kandalló farag ványain gyakran előforduló stilizált tulipán motívummal már a márévári anyagban korábban is találkoztunk. Ez a stilizált tulipán motívum mégis a kandalló faragványai között figyelhető meg a legváltozatosabb formában. A budavári palota 67 anyagából ismerünk néhány, ugyancsak stilizált tulipánnal díszített faragványt — falburkoló lapot — amelyeket Gerevich László Traui Jakab műhelyéből származónak tart. E motívum előképét Trogirból a XV. századból, Hvarból, Dubrovnikből a XVI. századból ismerjük. A felsorolt analógiák arra mutatnak, hogy a kandalló faragványai „dalmát mester" irányításával készültek. Szerkezeti felépítésében hasonló kandallókat ismerünk a gubbiói Palazzo Dúcaiéból és Urbinóból, 67 Gerevich (1966) 340. 4. és 7. kép. ezek azonban nem sarokkandallók. Alaprajzi elhelyezésében és szerkezeti felépítésében azonos kandalló volt a kolozsvári Wolphard házban, amely azonban későbbi eredetű és 1579-80-ból származik. 6 » Úgy a vár, mint a palota reneszánsz bővítése és ennek kapcsán alaprajzi átépítése, mint az épület plasztikai díszítése egységes tervezésre és irányításra enged következteni. A munkákat irányító architetto egyaránt járatos volt a reneszánsz építészetben és a kőfaragásban. Jól ismerte a quattrocento épületplasztika elemeit és kompozícióját. A vezető lapicida és segédei előzőleg a pécsi műhelyben dolgoztak. Az épületplasztika díszítő elemei között igen nagy számban találjuk meg a „rozettás mester" köréhez kapcsolható darabokat. Azonban nemcsak a rozetták változatos előfordulása mutat dalmát mester közreműködésére, irányítására, hanem ezt a következtetésünket még a Dalmációból, vagy Traui Jakab budai műhelyéből ismert darabok is alátámasztják. A Máréváron dolgozó „lapicidák" a pécsi műhely kompozíciós és stílusirányzatát követik. A vezető dalmát mester mellett Máréváron a pécsi műhelyben tanult és dolgozó magyar „lapicidák" lehettek. A faragványokon más a reneszánsz elmagyarosodását — elnépiesedését - figyelhettük meg. Az építkezés ideje pedig arra mutat, hogy 1526 nem jelentett egy olyan határt - még Dél-Magyarországon sem - mintha a mohácsi vész után minden díszítő építőkedv megszűnt volna. A következőkben a pécsváradi várból származó néhány olyan reneszánsz faragvány töredéket szeretnénk ismertetni, amelyek ugyancsak a pécsi—márévári műhely munkásságához köthetők. Pécstől 20 km-re, nyugat felé fekszik a XI. században alapított pécsváradi apátsági vár. 69 Az utóbbi évek ásatásai során 70 a XVI. század elején történt kisebb reneszánsz átalakításból származó faragott kövek kerültek elő. Az apátság XVI. századi történetét áttekintve azt kell feltételeznünk, hogy e kisebb átalakítás Fráter György kormányzósága idején történt. Az apátságot 1531-ben János király hűséges emberének. Fráter Györgynek adományozza, 71 aki 1543-ig az apát68 Balogh (1974) 48., 50—51. kép. 69 Sörös (1905) 1—38. Sörös (1912) Gállos F.—Gállos O. (1975) Bandi—Kiss (1966) 70—72. Gergely Ну (1966) 70—72. 70 Ezúton köszönöm Kiss Attilának és a jelenlegi ásatást vezető Kozák Károlynak, hogy az ásatás során előkerült faragványokat rendelkezésemre bocsájtotta. 71 Sörös (1912) 37—38., 91. Kubinyi András legújabban az egyik reneszánsz címertöredéket a Zápolyai család címerének határozta meg. Ez is alátámasztja azt a feltevésünket, hogy Fráter György a váron a kegyúr címerét helyeztette el.
