Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Régészet - G. Sándor Mária: A baranyai művészet a reneszánsz stílusáramlatában

A BARANYAI MŰVÉSZET A RENESZÁNSZBAN 123 11. kép. Már év ár. A palota emeleti bejáratának rekonstrukciója, 1527—1533. ablakhoz a legközelebbi párhuzamot Pécsett talál­tuk meg és amelyeknek dalmáciai kapcsolataira már korábban utaltunk. Az ablakkeretet faragó mestert a pécsi műhely tagjai között kell keres­nünk. Ablakunk a palota földszintjének észak­nyugati homlokzatát díszítette, s annak rekonst­rukciós elhelyezését az ásatási megfigyelések és a lelőkörülmények bizonyítják. Ajtókeretek. - A továbbiakban az ajtókeretek közül a legjellegzetesebb típust ismertetnénk. Eb­ből a kerettípusból az ásatás során két darab ke­rült elő közülük, az egyik a földszinti, a másik az emeleti bejárata volt a palotának. Ez a kerettípus befoglaló formájában állított téglalap alakú, nyílá­sának lezárása pedig félköríves záródású. A fél­kör és a téglalap találkozásánál keletkezett két sarokháromszögben gazdagon díszített képmezőt találunk. A nyílás szemöldökívének tengelyében két szima között faragott címerpajzs. A címer­pajzsban látható címerkép a Bakics család címere. 64 Az ajtókeret szárkövének profilált keretezésű tü­körmezejét alul rozetta zárja le, valamint a nyílást lezáró félkörív indításánál a tükörmezőben egy­egy rozettát találunk. A sima profilált képszék fö­lött igen díszes koronázó párkány volt. Ugyanennek a típusnak a továbbiakban egy fel­iratos variációját mutatnánk még be. Szerkezeti felépítése ennek is azonos. A szemöldökív mind­két sarkát faragvány díszíti. Az egyi koldalon a farkánál rozettával összefogott delfinpárt látunk, középen stilizált tulipánt. A farkuknál összefogott delfinek levélmotívumban végződnek. A tükörme­ző közepét itt is Bakics Pál címere díszíti. A címer mindkét oldalán az ívben antikva betűs felirat, amely igen töredékesen maradt meg. A hiányos szöveget megkíséreltük kiegészíteni. A kiegészített szöveg a következő: „VTRTUTE ET ARMIS OP­TINVIMVS HANC ARCEM" azaz „Vitézséggel és fegyverrel nyertük el ezt a várat." 65 Az ajtókeret képszékéből nem maradtak töredé­kek, így ezért azt csak arányszerkesztés segítségé­vel tudtuk rekonstruálni. A tojássorral és levéldísz­szel igen plasztikusan tagolt koronázópárkány da­rabjai azonban a feltárás során előkerültek. (11. kép.) A tárgyalt ajtókeret legközelebbi párhuzamát Pécsett találjuk meg. A már korábban ismertetett két Szatmári címeres ajtókeret kompozíciójában és részletformáiban egyaránt igen nagy hasonlóságot mutat az említett márévári ajtókeretekkel. A két ajtókeret között azonban különbségek mutatkoz­nak a felületi megdolgozás és a díszítő elemek ki­dolgozása tekintetében. A provinciálisabb megdol­gozást azonban nemcsak a kőanyag különbsége in­dokolja, hanem a mesterek kérdése is. A márévári ajtókeretek előképét tehát nem kell keresnünk, hi­szen azt már korábban a Szatmári-féle keretek ese­tében megtettük. A márévári ajtókeret mesterét ezek alapján minden kétséget kizáróan a pécsi mű­hely körében kell keresnünk. A keretek kompozí­ciós megoldása, valamint stíluselemeinek hasonló­sága a darabokat a pécsi műhely mesterköréhez kapcsolja. A kőanyag vizsgálata, 66 eredménye is arra mutat, hogy az helyi bányából származik. Az anyag megdolgozása a helyszínen történt és nem Pécsről szállították a kész faragványokat Máré­várra. 64 Siebmacher (1891) VI. tábla. Bakics család rímere. 05 A szöveg feloldásáért Jankovich Miklósnak és Ku­binyi Andrásnak tartozom köszönettel. m A kőanyag meghatározásáért Fulmer József bá­nyamérnöknek tartozom köszönettel. A faragvá­nyok kőanyagát a maréi völgyben lévő kőbányá­ból származónak határozta meg.

Next

/
Thumbnails
Contents