Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Régészet - G. Sándor Mária: A baranyai művészet a reneszánsz stílusáramlatában

A BARANYAI MŰVÉSZET A RENESZÁNSZBAN 115 az ún. rozettás csoport képezi. Ebben a csoportban találunk vörösmárványból készült igen finoman faragott darabokat, amelyek egy félköríves aj:óhoz tartoztak. Mindkét töredéket stilizált levelekkel összekapcsolt, margaréta szirmaiból kialakított rozettasor díszít. A rozettasort körbefogó profilált tükörmezőt gyöngysor szegélyezi, a sarkokat pedig kis levél díszíti. Rekonstrukcióját hasonló típusú budai ajtókeret

43 alapján készítettük el. (2. kép) Mivel a tárgyalt anyagunkban a darabokon látható díszítésmód több variációban is még sokszor fordul elő, ezért e töredékeknek nemcsak szerkezeti rekonstrukciójával kell foglalkoznunk. E két darab legközelebb áll azokhoz a budavári töredékekhez, amelyek Traui Jakab műhelyéből származtak.

44 A rozettás motívum elterjedését a dalmáciai reneszánsz építkezéseken figyelhetjük meg. Sibenikben, Trogirban, Splitben, Hvarban, Korcsulában és Dubrovnikban már a XV. századtól kezdve e mintakincs tömeges előfordulását figyelhetjük meg, amely a XVI. század végéig még különböző formákban tovább él. Az anyag nagyrészét kitevő virágos, indás faragványok arra engednek következtetni, hogy Szatmári György szolgálatában Pécsett dalmát kőfaragók dolgoztak. Mátyás király korából több dalmát kőfaragót ismerünk,

45 ezek azonban később részben visszatérnek hazájukba. Tudunk azonban néhány olyanról is, aki itt maradt Ulászló udvarában. Azonban nemcsak a fentiekben tárgyalt rozettás, virágos, indadíszes mester köre áll legközelebb a dalmát emlékanyaghoz, hanem a kandelláberes, vázas díszítésű keretkövek párhuzamait is Trauban, Zárában találjuk meg. A dalmát mester köréhez tartozó nagyszámú emlékanyag felveti a kérdést, hogy ezek készítői a Mátyás szolgálatában álló nagyszámú dalmát kőfaragó kolónia tagjaiból maradtak-e itt 1505-ig, valahol az ország területén, vagy közvetlen Dalmáciából jöttek-e Szatmári Györgyhöz.

46 Erre vonatkozóan azonban az okleveles adatok híján csak közvetett adatokra és feltételezésekre vagyunk utalva. 43 Gerevich (1966) 299., 414. kép. 44 Gerevich (1966) 341. 13. kép., 343. 5. kép. Rozettás belső koronázópárkány Traui Jakab műhelyéből. 45 Gerevich (1973) 301. 46 Kubinyi (1979) 20. Véleménye szerint a dalmát mesterek közvetlenül és nem budai érntésű kapcsolattal kerültek Pécsre. A megrendelőnek kellett dalmát kapcsolatokkal rendelkeznie. (Opponensi vélemény. 1979. Kézirat. Entz (1979) A dalmát mesterek pécsi és márévári működésére vonatkozóan megállapításanikkal egyetért. (Opponensi vélemény. 1979. Kézirat.) Az anyag tüzetes vizsgálata arra mutat, hogy a XV-XVI. században Dalmáciában jellegzetes mintakincset őrző „díszítő szobrász" csoport közvetlen a hazájából jött a mecénás humanista püspökhöz Pécsre, akinek egyházmegyéje a Dráván túlig terjedt. Ez a rozettás, indadíszes kör az egyik jellemzője a pécsi műhelynek, amely a magyarországi reneszánszban egy önálló csoportot képez quattrocento mintakincsével a XVI. század elején. A pécsi anyagból ki kell emelnünk még egy jellemző csoportot, nevezetesen a két Szatmári címeres ajtókeretet. (3. kép) Ennek az ajtókeretnek előzményeit sem Budáról nem ismerjük és más magyar előzményeivel sem találkozunk. Kompozíciójának párhuzamai egyedül az esztergomi Bakócz kápolnában figyelhetők meg.

47 Előzményeit Urbinóból, később Rómából a Palazzo Cancellariáról, mint ajtó- és ablakkeret formát ismerjük.

48 Az elmondottak alapján így az ajtókeretek készítőire vonatkozóan két feltevésre vagyunk utalva. Az egyik az, hogy vagy az esztergomi Bakócz kompozícióját ismerő mester készítette az ajtókereteket - a másik, - hogy „olasz" mintakönyv után dolgozott a kőszobrász. Az anyagnak egy harmadik csoportját képezik a kőkereszt osztású és kanellurával díszített szárkövű ablakkeretek. A kőkereszt osztású ablaktípus már Mátyás budai palotáján megjelenik és a XVI. század első feléig a magyar reneszánsz építészetnek jellegzetes ablaktípusává válik. Az ablaktípus eredetével e helyen nem kívánunk foglalkozni, minthogy azt már korábban a szakirodalom megtette.

49 Ez az ablaktípus azonban Pécsett nem minden esetben a „klasszikus" formában jelenik meg, azaz nemcsak a profilált típusban, hanem a püspöki palotáról származó ablak esetében egy olyan variációban, ahol a keretet az osztók találkozásánál rozetta, vagy tondo díszítette, amelyet mélyített tükörmező keretezett. Ez esetben is ezt a helyi sajátos formát a dalmát „díszítőszobrász" csoport alakíthatta ki. Az ablak szerkezeti megoldásánál feltételezhetően magyar mesterek működtek közre. Ezek a hatások és irányzatok természetesen együtt jelennek meg és alakítják ki a pécsi műhely sajátosságát. A Szatmári-féle építkezések 1521-ben befejeződnek, a műhely munkássága azonban Pécsett és a megye területén tovább is nyomon követhető. Pécsről még a Káptalan utca 2-ből ismerjük a reneszánsz építkezés egyik legjelentősebb emlékét. Az épület reneszánsz átépítését 1524-1526 között 47 Balogh (1955) 42—43. 73—77. képek. 48 Heydenreich (1974) 61—62., 68—70., 78. 62. kép. Murray (1971) 111. kép. 49 Heydenreich (1974) 48—64. Magnuson (1958) 342—343. Feuer—Tóth (1975) 348—350.