Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25 (1980) (Pécs, 1981)

Régészet - Gaál, István: Die chronologische Grundfragen des neolithischen Gräberfeldes von Zengővárkony

108 ISTVÄN GAÄL A zengővárkonyi neolitikus temető kronológiai kérdései GAÁL ISTVÁN Zengővárkony a neolitikum kérdéseinek vizsgálatánál rendkívül fontos lelőhely, hiszen itt tárták fel eddig a legtöbb, azonos kultúrából származó neolitikus sírt Magyarországon. A kutatások számára azonban nehézséget okozott, hogy a leletanyag részletes analízise még nem történt meg. Dolgozatában a szerző ennek a statisztikai módszerrel történt kerámiaanalízisnek az eredményeit mutatja be. Kiindulási alapként azt vette tekintetbe, hogy vannak sírok, illetve sírcsoportok, melyekben előfordulnak karcolt díszű edények, és vannak olyanok, melyekből rézleletek, illetve fehér festett kerámia kerültek felszínre. Ugyanakkor fontos adatokat jelentenek a különböző kerámiatípusok eltérő előfordulásai a sírokban, sírcsoportokban. Ugyanis a karcolt díszí és korai, a réz és a fehér festés jelenléte késői jellegre utal a lengyelikultúrában. A karcolt díszítés éppen azokon az edénytípusokon fordult elő leggyakrabban Zengővárkonyban, melyek párhuzamait Sén vagy Aszódon, a legkorábbi lelőhelyeken megtaláljuk. Ezeknél korábbi típusokkal nem találkozunk Zengővárkonyban. Ha a karcolt díszú edények a legkorábbiak Zengővárkonyban, akkor azok a sírok, melyekből ezek előkerültek, szintén a legrégebbiek lehetnek. Ugyanúgy a többi edénytípus is, mely ezekből előkerült. A rézmellékletekkel együtt előkerült edények viszont a legfiatalabbak lehetnek Zengővárkonyban. A 15 tárgyalt edénytípus között 20 olyan van, melyen előfordul a karcolt díszí.és, vagy ilyen edénnyel volt egy sírban. Ezek a típusok, a karcolt díszítés és a koralengyeli lelőhelyek anyagával való összevetés alapján a legrégebbiek, ezek a sírok a legidősebbek Zengővárkonyban. 11 edénytípus mutat közvetlen összefüggést a rézmellékletekkel, azok, melyek ilyenekkel egy sírból kerültek felszínre. Mindössze 3 olyan típus jelentkezett, melyek mindkét periódus sírjaival összeköthetők, ha csak szórványosan is. Mindebből világosan következik, hogy a lengyeli-kultúra korai (I.) szakaszában két, eltérő kronológiájú horizont, periódus létezik, melyek kerámiaanyaga egymástól eltérő tipológiai jellegeket mutat. Nem jellemző a korai formáknak és a karcolt díszítésnek a késői periódus edényeivel való előfordulása, és nem jellemző a rézmellékletek korai típusokkal való megléte. Feltételezhető, hogy a lengyeli-kultúra korai szakaszában a két szélső periódus között létezett egy átmeneti időszak is, ugyanis az eltérő jellegű késői típusok nem vezethetők le közvetlenül a koraiakból. 44 edénytípus van, mely az eddigiek alapján sem a korai, sem a késői periódust nem jellemzi, és melyek formáikban is a korai és a késői periódus kerámiája közötti átmeneti tipológiai jellegeket mutatnak. A szerző nyomonköveti a két periódus kapcsolata!:, fejlődését, sírcsoportonként vizsgálva meg mindazt, amit egyes sírokkal és kerámiatípusokkal kapcsolatban megállapított. A részletes kerámiavizsgálat is alátámasztja azt a feltételezést, hogy a lengyeli-kultúra korai szakaszában a Dk-Dunántúlon a kerámiában is tükröződő, folyamatos, töretlen fejlődés ment végbe, melynek világosan megfogható kezdeti és végső szakasza, illetve a kettő közötti átmenete. Vannak olyan sírcsoportok, melyekben csak a régebbi periódus kerámiája van meg (VI/A, VII, IX/A), ezekben nem került elő fiatalabb jellegű anyag. A VI/B sírcsoportot a régebbi periódusban kezdték használni, és temetkeztek bele az átmeneti periódusban is, a fiatalabban azonban már nem. Az V, XI, II/B, XIII/A sírcsoportok a korábbi fejlődés idején indulnak, folytatódnak az átmenetiben, és megérik a fiatalabb periódus kezdetét is. A X, és XII. sírcsoportokat csak az átmeneti periódusban használták. A XIV/A sírcsoport az átmeneti periódusban indult, és a fiatalabban folytatódott. Hat sírcsoportot pedig csak a fiatalabb periódus idején használtak: I, H/A, III/A, III/B, VIII/A, VIII/B. A VI/C és VI/D sírcsoportba minden periódusban temetkeztek, de a sírcsoportokon belüli belső, folyamatos fejlődés nem mindig egyértelmű (VI/D, IX/B sírcsoportok). A leírt változások a lengyeli-kultúra korai szakaszában belső fejlődés eredményei. Ennek a fejlődésnek a végét a fehér pasztózus festés megjelenése jelzi. A fehér festéses szakasznak (II.) csak a kezdetét éri meg a zengővárkonyi lelőhely, melyen a lengyeli-kultúra középső szakaszában már megszűnt az élet. A zengővárkonyihoz hasonló fejlődés kimutatható az egész Dk-dunántúli területen.