Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Dél- és Nyugat-Dunántúl tűlevelűeken élő nagylepkéi (Lepidoptera)

A DÉL- ÉS NYUGAT-DUNANTŰL TŰLEVELŰEKEN ÉLŐ NAGYLEPKÉI (LEPIDOPTERA) UHERKOVICH ÁKOS Abstract. (The distribution of the Macro-moths, living on Coniferous trees, in the western and southern Transdanubia, Hungary. Lepidoptera.) — Distribution of б Coniferous species, native in Hungary. Enumeration of 27 species of Macrolepidoptera with distribution records, maps. Brief ecological characteristic of the species mentioned. Bevezető: a hazai tűlevelű fajok Hazai erdeinkben a fenyőfajok meglehetősen alárendelt szerepet játszanak. A fenyővel borított területek aránya alig haladja meg a 7%-ot — de ehhez hozzá kell tennünk, hogy ilyen arány is csak mesterséges fenyőtelepítések révén jöhetett létre. Elsősorban az erdeifenyővel borított területek arányát növelték nagymértékben, mennyiségük ma már elérte a 4,4%-ot az összes erdőtelületen belül (Csapody—Csapody—Rott 1966). Mivel a fenyőféléken számos, állatföldraj zilag és ökológiailag jellemző nagylepkefaj él, tekintsük át a hazai tűlevelűek (Coniíeropsida) elterjedési viszonyait (Soó 1964 alapján) : Abies alba Mill. (Jegenyefenyő) — Sopron, Kőszeg, Vendvidék, Őrség: elegyes állományok. Összmennyisége jelentéktelen. Picea abies Karst. (Lucfenyő) — Sopron, Kőszeg, Vendvidék, Őrség : erdőalkotó, de inkább kevert állományai vannak. A hazai erdőterület 0,8%át borítja. A Dunántúlon és a Középhegységben számos telepített lucos. Települések körül sokfelé ültetik díszfa gyanánt. Larix decidua Mill. (Vörösfenyő) — A Vendvidéken honos, másutt (Sopron, Kőszeg, Bükk, Bakony) telepítve. Erdőterületünk 0,1%-át alkotja. Pinus silvestris L. (Erdeifenyő) — Bakony: Fenyőfő körül, a nyugati határszéltől Külső-Somogyig, Zselicig és a baranyai Hegyhátig terjed. Fentieken kívül még sokfelé ültetve — nemcsak a hegy- és dombvidékeken, hanem az Alföldön is —, helyenként jelentősebb állományokban. A legelterjedtebb és leggyakoribb fenyőfélénk, mennyisége 4,4%-nyi. Pinus nigra Arnold (Feketefenyő) — Kőszegnél talán őshonos, de országszerte ültetik és helyenként meghonosodottnak is tekinthetjük. Mennyisége 0,8%. Juniperus communis L. (Közönséges boróka) — A hegy- és dombvidékeken országszerte elterjedt. az Alföldön csak a Duna—Tisza közi homokon. Helyenként (Duna—Tisza köze, Darány) hatalmas, idős állományai vannak. A Nyugat-Dunántúlon az összes hazai fenyőféle előfordul őshonos fafajként. Sopron és Kőszeg körül kis területeken, a Vendvidéken és az Őrségben már jelentősebb állományokban élnek. Bár az irodalmi adatok szerint mind az 5 hazai fenyőféle honos itt, most már meglehetősen nehéz lenne rekonstruálni, hogy az ember erdőművelő, illetve erdőirtó beavatkozása előtt valójában mi is volt az arányuk. Az kétségtelen, hogy nyugati fenyveseink természetes képet mutatnak, növényföldrajzilag és ökológiailag odavalók, aljnövényzetük is megfelel az adott fenyvestársulásokra jellemzőnek. Az erdeifenyő nemcsak itt, hanem a Dunántúl jelentős területein előfordul. Természetes körülmények között általában szálanként fordul elő tölgyesekben (elsősorban szubatlanti jellegű, acidofrequens Potentillo albae-Quercetumban), de más erdőkben is. Helyenként tiszta telepített állományai vannak, elsősorban korábbi tölgyesek helyén. Olykor hagyásfaként maradnak meg egyes példányai, s alkalmas helyen, emberi beavatkozást követően spontán elszaporodhat (1—5. ábra). A fenyőn élő nagylepkék kutatása A magyarországi fenyőn élő nagylepkékkel először Kovács (1958a) foglalkozott önálló tanulmányban. Ebből a tanulmányból az akkor rendelkezésre álló adatok alapján is világossá vált, hogy elterjedésük fő területe a nyugati és az északi határszél, másutt csak a mozgékonyabb fajok fordulnak elő. 21 fenyőn élő fajt vizsgált, a borókán élőkkel nem foglalkozott tanulmányában. T

alios (1958) fenyőfői lepketársulásokkal foglalkozott, ezeken belül is hangsúlyosan a kárteJanus Pannonius Múzeum Évkönyve (1979) 24, p. 77—91. Pécs, Hungária, 1980