Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez X. Egy mecseki cseres-tölgyes erdő nagylepkéiről (Lepidoptera)

70 UHERKOVICH ÁKOS nét korábban csak egyetlen, fénycsapda által fogott .példányt ismertünk), sőt, ugyanebben az évben Bőszénfa határában, Ropolypusztán is fogtam és ugyanott fénycsapdám is megfogta. Kisvaszarban pedig rendszeresen előfordul, a legutóbbi adatköz­lés (Uherkovich 1977b) óta is. Bakonyán 1977. V. 13-án 1, V. 20-án 9 példá­nyát gyűjtöttem higanygőzlámpával, illetve 1978. VI. б-án Uherkovich Szaniszló nappal zavarta fel és fogta meg az egyik irtásréten egy példányát. Tápnövénye az irodalmi adatok szerint (Hruby 1964) a Sarothamnus scoparius (L.) Wimm. A gyűj­tőhely közvetlen környékén nem él ez a növény (s ugyancsak nincs meg bakócai és bőszénfai lelő­helyei közelében sem), csak nagyobb távolságra attól. Azonban feltételezhető, hogy a rokon (és nyilván biokémiailag is nagyon hasonló) Cytisus­fajokon, esetleg Genista-íéleken él hernyója. Utóbbi növénynemzetségeknek sámos faja elterjedt és kö­zönséges az általam ismert előfordulási helyeken. Amathes castanea Esp. — Magyarország legrit­kább nagylepkéi közé tartozik. Kovács (1953) Sop­ronból, Uzsa környékéről és Esztergomból említi. Az 1970-ig alaposan feldolgozott, milliós nagyság­rendű (!) országos fénycsapda-anyagban egyetlen példányát sem találták meg. Az utóbbi 25 év fau­nisztikai közleményei közül T alios (1961) szolgáltat nagyon értékes adatot fenyőfői (Bakony hegység) előfordulásáról. Rézbányai (1974) a Kőszegi-hegy­ségből említi, Balogh (1978) pedig Pécs-Vasasról idézi. Forster— Wohlfahrt (1971) szerint a „Heide"­vidékek jellemző faja, s így tulajdonképpen nem meglepő, hogy felbukkan Bakonyán a Perconia strigillaria Hbn. mellett. Adatai: 1977. IX. 30. és X. 8., összesen 3 példány (leg. Uherkovich Á., det. Varga Z.). 1978-ban pedig Bakócán is előkerült (Bakóca, Györgymajor, 1978. IX. 26., 1 példány, leg. et det. Uherkovich Á.). (9., 11. ábra) Ochrostigma velitaris Hufn. — Elterjedésével a közelmúltban foglalkoztam részletesebben (Uher­kovich 1978a). Az ott részletezett, valamint az azóta eltelt időben megismert újabb lelőhelyeit mutatja a 8. ábra. Bakonyán 1977. VI. 11-én fogtam 1 S példányát. Hasonlóan száraz élőhelyen fogtam né­hány évvel ezelőtt Síkfőkúton (Bükk hegység) és Jósvafőn. Dél-dunántúli példányainak nagyobb ré­sze a nedvesebb síkvidékről származik. 9. ábra. Az Amathes castanea Esp. (a) és a Perconia strigillaria Hbn, (b) elterjedése Magyarországon 'Abb. 9. Die Verbreitung der Arten Amathes castanea Esp. (a) und Perconia strigillaria Hbn. (b) in Ungarn

Next

/
Thumbnails
Contents