Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Adatok Baranya nagylepkefaunájának ismeretéhez X. Egy mecseki cseres-tölgyes erdő nagylepkéiről (Lepidoptera)

ADATOK BARANYA NAGYLEPKEFAUNÄ JANA К ISMERETÉHEZ X. EGY MECSEKI CSERES-TÖLGYES ERDŐ NAGYLEPKÉIRŐL (LEPIDOPTERA) UHERKOVICH ÁKOS Abstract. {Data to the macrolepidopterous fauna of County Baranya X. Macro-moths of one of oak-forests in Mecsek Mts. Lepidoptera.) — Quantitative investigations of macro-moths in an oak-forest growing on acid soil, nearby village Bakonya, western Mecsek Mts., Hungary A list of 294 collected species and number of specimens are given. Two rare subatlantic-boreal species: Perconia strigillaria Hbn. and Amathes castanea Esp. Bevezető Egy korábbi vizsgálatom során mecseki karsztbokorerdők nagylepkéit dolgoztam fel (Uherkovich 1978b). Ezt megelőzően — bár a gyűjtések nem kimondottan egy meghatározott növénytársulás nagylepkéire irányultak —, ugyancsak vizsgáltam karsztbokorerdőt (és sztyepplejtőt) a Villányihegységben (Uherkovich 1976). Egyes Dráva-síki vizsgálataim pedig gyertyános-tölgyesekben és keményfájú ligeterdőkben folytak (Uherkovich 1977a, 1979). 1977—78-ban, Bakonya község közigazgatási területén, a Jakab-hegy nyugat felé enyhén csökkenő magasságú gerince közelében egy cserestölgyes erdő nagylepkefaunáját tanulmányoztam. E vizsgálat eredményeit az alábbiakban adom közre. A vizsgált terület ( A Jakab-hegy a Mecsek legnyugatibb, tekintélyes tömegű tagja. Legmagasabb pontja 602 m, de jókora területe fekszik 400 m felett (1. ábra). Nyugat felé egészen a Bükkösdi-patakig elnyúlik. Egyes részei más-más elnevezést kaptak, így a Bakonya feletti rész neve: Hegytető. A Jakab-hegy a Mecsek hegység legidősebb tagja, a felsőperm időszakból származó homokkő (az ún. jakabhegyi homokkő) alkotja tömegének nagy részét (Lovász-Wein 1974). A Mecsek többi részéhez — és a Zselichez is — viszonyítva a délnyugati oldal csapadékszegény, Bakonya évi átlagos csapadékmennyisége csak 699 mm (Lovász 1977). Bár Bakonya környékének hőmérsékleti viszonyait nem figyelték meg, saját tapasztalataim szerint — különösen az őszi és tavaszi derült, anticiklonális időjárási helyzetekben — az éjjeli lehűlés, valamint az ezzel összefüggő harmatés ködképződés sokkal mérsékeltebb, mint a hozzávetőleg 250 méberrel alacsonyabban fekvő pécsi félmedencében. A Jakab-hegy platóján és gerincein elsősorban gyertyános-tölgyesek, északi oldalán bükkösök, a déli lejtőkön pedig helyenként igen száraz cserestölgyesek alakultak ki. Gyűjtőhelyem is egy ilyen száraz cseres-tölgyesben volt, Bakonya felett, az erdészház közelében (2. ábra). E társulás elnevezése Soó (1964) szerint Tilio argenteae - Quercetum petraeae-cerris Soó 57; Horvát (1972) szerint Quercetum petraeae-cerris mecsekense A. O. Horv. 56. Több fáciese van, a gyűjtőhely körül is meglehetősen polimorf. A névadó fajok közül a csertölgy (Quercus cerris L.) legalább 25%-nyi menynyiségű (pl. az erdészház körül), de olykor 80— 90%-os állományai is vannak. A kocsánytalan tölgy [Quercus petraea (Matt.) Liebl.] mennyisége 10—70%-nyi, az ezüsthárs (Tilia argentea Desf.) a közeli környéken csak szálanként fordul elő. Kísérő fafajként — a gyűjtőhely környékén — szálanként figyeltem meg a gyertyánt (Carpinus betulus L.), a vadkörtét [Virus pyraster (L.) Borkh.]. A kocsányos tölgy (Quercus robus L.), a fekete fenyő (Virtus nigra Arn.) és a gesztenye (Castanea sativa L.) egyenként vagy kisebb-nagyobb csoportokban, ültetve fordul elő. Az állomány kora 40—50 év. Az aljnövényzet aránylag szegényes. Cserjeszintjében a lombkoronaalkotók fiatal egyedein kívül egybibés galagonya (Crataegus monogyna Jacq.), mezei juhar (Acer campestre L.), fagyai (Ligustrum vulgare L.) és a boróka (Juniperus communis L.) a leggyakoribb (3. ábra). Az aljnövényzet egyéves lágyszárú növényei gyorsan kiszáradnak, már néhány hetes csapadékszegény idő hatására. Több évtizeddel ezelőtt a déli oldalak erdeinek egy részét — legelők kialakítása céljából — kivágták. Ezeken a helyeken irtásrétek jöttek létre, ma egy részükön birkalegelő van (4. ábra). Janus Pannonius Múzeum Evkönyve (1979) 24, p. 63—75. Pécs, Hungária, 1980