Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsanna: 18. századi szekrények a Janus Pannonius Múzeum bútorgyűjteményében

18. SZÁZADI SZEKRÉNYEK 349 motívum elhelyezése, beszorítása tette szükségessé. Az oldallapok betétmezőit ívelődő füzérek választják. A feltűnően széles ütközőre kétoldalra terített, dekoratív levélsor került. A szekrény alsó sávjában a kanellúrák változó hossza perspektivikus illúzióval fokozza a tagolásból-díszítésből adódó plasztikát. A kulcspaizsoknak már alig jutott hely, így azok félig a tagozott részekre nyúlnak. A lemetszett sarkokon alkalmazott füzérek, s a lábazati párkány levélsora a Hauer-féle mintalapok

8 közvetett ismeretére utalnak, bár építészeti ornamentum átvétele is lehet, vagy rangosabb bútoron látott díszítés emlékképeként került felhasználásra. Johann Thomas Hauer (1748— 1820) német metsző és rajzoló nagy számú mintalapját rajziskoláinkban is használták. Mint Szabolcsi Hedvig írja,

9 Hauer nem volt önálló stílusteremtő, a francia XVI. Lajos stílus átfogalmazásával ennek szerényebb, polgári változatát teremtette meg, fontos közvetítő szerepe volt e stílus német adaptálásában. A hazai, polgárosuló igényeknek, s rajzoktatásunknak a kissé száraz, „iskolai uniformizál tságot" mutató mintalapjai használhatóknak bizonyulhattak. A 18. század végén a rajzoktatás általánossá válásával és a mintalapok elterjedésével a bútorokon alkalmazott ornamentika is egységesebb lett, így legföljebb a motívumok felhasználásának hogyanja mutat kisebb eltéréseket, mindenesetre túl keveset ahhoz, hogy készülésük helyének meghatározásához támpontul szolgáljon. 5. Szekrény, 1780 körül Szilfa, jávor és pácolt körteía berakással, m: 200, sz: 150, m: 60 cm Vétel dr. Kenessey Aladár íőorvos hagyatékából. Ltsz.: 71.1570 (5. kép). Az íves lezárású szekrények előbb tárgyalt csoportjából architektonikus, a kapuk kialakításával rokon felépítésével, szegmentíves lezárásával tűnik ki. Erős kiülésü koronázópárkánya és gazdag profilozású párkánya sima „fríz-sávot" fog közre. Kétoldalt egyenesből induló, szegmentívvel zárt homlokzatának lemetszett oldalain kompozit fejezetű pilaszterek csavart szalag betétekkel — fogják közre a középütt körkörös virágberakású, s a betétmezőkben egy-egy berakott virággal díszített ajtószárnyakat. Mind e berakások, valamint az ütköző tagolása, szalagintarziája még őriz valamit a rokokó szelleméből. A copf stílusú rézveretes zárak magasságában feketére pácolt, berakott kartus van az ütközőlécen. A bázisban két kereteit 8 Lásd: Szabolcsi H.: i. m. 150. és 154. kép: Hauer szekrénytervei J. m. Will kiadásában, 146. sz. 3—4. és a I. Cahier des Dessins á l'usage des Artisans d'Architecture en general et Menuisiers spécialement, 2. lap. 9 Szabolcsi Hedvig: i. m. 80. old. mezővel és két húzóval ellátott egyetlen fiók található. A többféle faanyag, a faragott és berakott díszítés, igényes kivitel nemesi használatra készült, az 1780-as évek sajátos, kora-klasszicista stílusát képviselő darabbá avatják. A szekrény Veszprémben lakó szülőktől öröklődött és került Pécsre. Feltehetően odavaló asztalos munkája.

10 6. Szekrény, 1720 körül (német) Diófa, m: 213, sz: 179 cm Az OMF átadása, ltsz.: 70.157 (6. kép). Legkorábbi kétajtós ruhásszekrényünk. Valószínűleg német eredetű, a frankfurti barokk szekrénytípus változata. Négy, lapított pogácsaláb hordta téglatest alakú, amelynek homlokoldalán a sarokélek levágottak. A korpusznak ez a formája a század második felére lett általánosan jellemző. Többszörösen tagozott lábazati és vízszintes koronázópárkánya a függőleges szerkezeti elemek tengelyében megtörik, kis kiülésű, fejezetszerű tagozatokkal visszautal azokra. A levágott sarkok, az ajtószárnyak, valamint a kettő elválasztó ütköző hajlított, domborított teknős kiképzésű. Anynyiban megfelel szekrényünk e típus általános jellemzőinek, hogy a teknős-vájatos kiképzés nem szorítkozik csak a hordozó részekre, hanem a betétmezőkre is átterjed, a kettő határát azonban nem mossa optikailag úgy össze, mint azt más barokk példákon láthatjuk. A mozgalmasságigény sugallta a párkány golyvázasát, a betétmezők erőteljesebb plasztikája a kiemelés alárendelés barokk kompozíciós megoldásából fakad. Barokk vonás ugyancsak, hogy a homlokzat egykori négyes osztása helyett az ajtók egy-egy erősen plasztikus betétmezőt kaptak. A plasztikus felület mozgalmasságát a diófa keresztben futó erezésének vonal- és fényhatása fokozza. Típusa alapján tesszük készülési idejét az 1720-as évekre. 7. Szekrény, 1780 körül Diófa, m: 198, sz: 165, m: 56 cm Vétel Taxner Bélánétól (Pécs). Ltsz.: 60.39 (7. kép) Már csak terpeszkedő tömegével, arányaival őrzi a barokk hagyományt, dísztelen, egyszerű homlokzatával inkább a század második felének egyszerűsítő, klasszicizáló szellemét képviseli. Négy, újabbkori lapon áll, hasábos formájának puritánságát a legömbölyített kereteit mezőkkel tagolt sarkok enyhítik. Többszörösen kereteit négy la10 Batári Ferenc: XIX. századi veszprémi asztalosok, A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei I. Veszprém, 1963. 247—257. old. Lásd: asztalosrajzok.