Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Művészettörténet - Mendöl Zsuzsanna: 18. századi szekrények a Janus Pannonius Múzeum bútorgyűjteményében

18. SZÁZADI 1. kép. Szekrény, 1760 körül; diófa Bild 1. Schrank, um 1760; Nussbaum pos faragású rokokó ornamentika a szerkény súlyos tömeghatását nem oldja. A két ajtószárnyon a betétmező helyén négy, faragott rocaille-os sarkú mező. középen ugyanilyen elemmel zárt, lantalakú motívumba foglalt, egyénileg alakított palmettás levélkombináció van. A két felső mezőhöz kapcsolódó leveles-voluta a főpárkány alakítását ismétlő motívumok. Különösen a belső díszítőmotívumok alkalmazásában érezhető a provinciális íz. A kereteléseket alkotó rokokó S idomok lendülete lefékeződik, formájuk egyeneshez közelít, kapcsolódásuk stilizált levél vagy virág. Faragása technikája kiváló, de a motívumok összehangolásában, és alkalmazásában bizonyos érdességet mutat. Szabolcsi által említett „az ajtókon a keretbetétes szerkezet felépítését díszítéssel utánzó primitívebb konstrukció' " is erre vall.

7 7 Szabolcsi Hedvig: i. m. 88. old. Adolf Feulner: Kunstgeschichte des Möbels seit dem Altertum Im propylaen Verlag, Berlin 1927. 520—521. oldalán a normandiai szekrénytípus fejlődéséről ez áll: „Es sind zweitürige Eichenkasten, meist auf kurzem geschweiften Füssen, mit abgerundetem, gegen die Mitte axisteigendem oberen Abschluss. Die Schräglinie des Aufsatzes wiederholt sich in der ansteigenden Schräaform der Felderteilung an den Türen, die bis zum Schluss des Jahrhunderts die internationale Schweifung der Rokokzeit beibehalten .. . Die weitere Entwicklung folgt den allgemeinen Gesetzen des Stielwandels, hinkt nur um ein Jahrzehnt SZEKRÉNYEK 347 2. kép. Szekrény, 1780 körül; tölgyfa Bild 2. Schrank, um 1780; Eiche 2. Szekrény, 1780 körül Tölgyía, m: 218, sz: 163, m: 38,5 cm Az О MF átadása. Ltsz.: 70.156 (2. kép) A barokk hagyomány hosszú továbbélését példázza. Fiók nélküli hasábos testének élei legömbölyítettek, középen ívesen megemelt, lendületes vonalú, erősen plasztikus faragással díszített, magas, barokkos koronázópárkány határozza meg töraeghatását. A díszítésében azonban megtörtént már a változás, a klasszicizmus díszítményei jelennek meg a szerkezetileg hangsúlyos részeken. A főpárkány ökörszemes dísze, alatta a levélsor, amely az alap párkányán is megismétlődik, változatos gyöngysorszegély kíséretében a kanellurázott ívelt sarkok közepén alkalmazott rozetta, a párkány záróelemének fonatos dísze, az ütközőkön végigfutó motívum a copf stílus fegyvertárához tartozik. Még a lapos pogácsalábakon is körbefut egy-egy szalagfonat-sor. Az igényes kivitel mértékletesen alkalmazott díszítés a polgáriasodé egyszerűségigényre utal. nach. Der Aufsatz wird gerade, die Mittelbänder an den Türen renken sich in die Horizontale, die ansteigenden Ovale werden durch Kreise ersetz, und schlisslich tritt an die Stelle des Füsse ein Sockel. Diese Form wurde noch weit in das 19. Jahrhundert hinein mitgeschleppt."