Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Művészettörténet - Hárs Éva: Rippl-Rónai József: Park aktokkal (Képelemzés)
RIPPL-RÓNAI: PARK AKTOKKAL 331' Mozgásuk szinte zenei ritmusú. A színezés teljesen függetleníti magát a természettől s dekoratív célokra szolgál, a fatörzsek például lila színűek, de a lombkoronákon áttörő sárga égbolt sem másolja • a valóságot. Rippl-Rónai falfestménynek szánta, alapjában inkább ideális gobelinterv. Ezeket a ,projektum'-okat azóta sokszor hamisították, legtöbbször úgy, hogy két-három alakot kimásoltak belőle s mint vázlatot próbálták értékesíteni. Túlságosan éles szem nem kell ahhoz, hogy az erőtől duzzadó, értelmes pettyekből összeálló eredetitől meg lehessen különböztetni a hamisító bátortalanul küszködő keze vonását." 10 A „projektumok", azaz tervek alapján remélt falkép-megbízás nem érkezett el Rippl-hez, így az utókorra maradt terv-variációk önálló értékű festmények rangjára emelkedtek. Megvalósult azonban — ha nem is „egy nagy ebédlőkép"-ben, amelyet talán Andrássy Tivadar gróf megbízására szeretett volna megfesteni, de az Ernst Múzeum üvegablakán (1912) az aktos kompozíció-sor egyik változata. 11 A hallatlanul bátor színkomponálású, nagyvonalúan dekoratív üvegablak a hazai szeceszszió egyik legjobb példája. A variációs rokonság a „projektumok" sorában a legszembetűnőbb a Park aktokkal és a Modelljeim a szabadban című festmények között. A két kép összehasonlításakor nyilvánvalóan kitűnik, hogy a mi képünk a teljesebb igényű, az összefogottabb kompozíció. Az is látható, hogy a művész mindkét műben egyazon gondolat kifejezési lehetőségeit kereste, azonos elemek felhasználásával. A Modelljeim a szabadban három figurája csaknem teljesen egyező a Park aktokkal jobboldali alakjaival. Az előbbin egymástól távolabb, lazább elrendezésben állnak az alakok, a középső mozdulata teátrálisabb. A kép jobb oldalán a kompozíció kiegészül a festő egész-alakos önarcképével, mögötte nagyméretű készülő festményével, amelyen a középső modell körvonalait láthatjuk. Mindkét képen azonos a természeti környezet, a fák, a kerti gyalogút megfogalmazása. Vegyük ezután „leltárba" képünket, az ábrázolás leírásával, a kompozíciós rend megközelítésével. Ha a pontos elemzés érdekében megkíséreljük a dekoratív igényű, síkban tartott kompozíciót térbeli hatásában vizsgálni, akkor több egymás mögötti síkról kell szólnunk. Az első mezőben állnak mozognak az aktok, szám szerint hatan. Ugyanitt a bal szélen egy vastag fa törzse ad függőleges, záró hangsúlyt a hullámzó sornak. A következő képsíkon egy keskeny kerti gyalogutat látunk, amelynek a bal oldalán rózsaszínruhás, sárgakalapos nőalak, a jobb szélén pedig egy 10 Genthon István: Rippl-Rónai József. Athenäum, Bp. é. n. 28. 11 Közölve: Genthon István: Rippl-Rónai József. Athenäum, Bp. é. n. 39. színes tábla. kutya áll. Emögött a kép jobb oldalán kékruhás, feketekalapos nőalakot látunk, amint a kutyáját fogja, és a szélső - a nézőnek háttal álló - aktfigurával beszélget. A nőalakok mögötti távlatra az aktok sárgás-rózsaszín testszínét kiemelő világosabb zöld folt utal. A következő képsík a barnáslila fák sora, majd a park sűrű lombjára jellemző egységes zöld felület, amely a kép hátterét teljes magasságában betölti, s folytatódik az aktok előtti térben is, egyazon módon jelentve eget és földi talajt. A zöld egységes színén több helyen megjelenik a lombokon átütő napsugár, égetett sziéna keretelésű, sárga foltokban, amelyek, mint úszó fénnyalábok, felhősen lebegnek. A fény átitatja az egész képfelületet, és a festékpettyek között üresen hagyott alapon, (amely maga a karton) apró sárga, szürkésbarna pontokként jelenik meg. Képünket a kétféle zöld szín tiszta, tónus nélküli felülete uralja. A vízszintes ecsetvonásokkal, az ecset lapjával, oldalával felrakott festékfoltok között is mindenütt előtűnik az alapozatlan, szürkés barna karton, amely a zöld felületet tagolja. Az alakok mögötti világosabb zöld sűrűbb kezelése miatt ez a szín kissé előbbre tolakszik. Az aktok testszíne a fehéres-rózsaszíntől a sárgás fehérig váltakozó. Az ecsetkezelést itt már nem jellemzi a hézagosan felrakott festék. Finomabb, vékonyabb húzásokkal, egymás fölé is helyezett sárga- és rózsaszínnel, tömöttebben és néhol szinte lazúrosán kezelt a felület, hogy érzékletessé válhasson a női test üde mezítelensége. Sajátságosan alakította a formákat a szaggatottan, fel-felemelt ecsettel felrakott barna keretelő vonal. Hullámzó szélű a kontúrok között „kitöltött" felület, a test mintázása is. Ilymódon a határoló vonalak lágyak, a síkban festett formák gömbölyűek lettek. A festményen, mint láttuk, összesen nyolc nőalak szerepel, hat ruhátlan, kettő felöltözve. Ez utóbbiak díszes, virágcsokros kalapban. A modellek személyét, a helyszín meghatározását illetően szemtanút kértünk segítségül. Martyn Ferenc, aki gyermekként Rippl-Rónai házában élve, jelen voli a mű születésénél, 1966-ban, Tompa Kálmán gyűjteményének siklósi kiá 1 lítása alkalmával, a katalógusban reprodukált képen bejelölte a szereplő személyeket, a következők szerint: A felöltözött alakok közül a bal oldali Anella, Rippl-Rónai francia feleségének Franciaországból jött unokahúga. A kép jobb szélén álló, ruhás nő Lazarine, a művész felesége, Olga nevű agár kutyájával. Az aktok mindössze két modell után készültek: egyikük Anella volt, másikuk pedig аг angol Fenella Lowell. 12 Fenella alakja után készült balról a második akt, a többi figura modellje Anella. A helyszín a kaposvári Róma hegyen lévő Rippl-villa parkja. 12 A „Fenella" nevet Rippl-Rónai adta.
