Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Néprajztudomány - Mándoki László: Szóbeli rejtvényeink gyűjtés- és kutatástörténete

SZÓBELI REJTVÉNYEINK . . . 319 mindig csak a kezdetet, a tudományos igényű gyűjtés megindulását jelenti. A népköltészetnek önmagáért való gyűjtése során alakul ki lassanként a magyar találós kérdések kutatása, melynek kibontakozását kísérlem meg vázolni a következő lapokon. Akadémiánk (a Magyar Tudós Társaság) hamar a Kisfaludi-Társaság gondjaira bízta a népköltészet gyűjtésének szervezését, de csak 1847-ben kezdték szorgalmazni a szóbeli rejtvények feljegyzését: „A július 31-i ülésen Henszlmann Imrének A népmese Magyarországon című értekezését olvasta fel Erdélyi János. Henszlmann egyszersmind azt is indítványozta, hogy a mesék gyűjtésében is fejtsen ki olyan buzgóságot a Társaság, mint a népdalokéban. Ehhez Erdélyinek az az indítványa járult, hogy ne csak a meséket és mondákat gyűjtsék, hanem a nép száján élő találós meséket, példabeszédeket és közmondásokat is. Mind a két indítványt elfogadták..." (Kéky 1936: 96) „Meg kell jegyeznünk, hogy a népköltési termékek összegyűjtésének fontosságát már a Kisfaludy—Társaságot megelőzve hirdette Kriza János. Neki már kész gyűjteménye volt akkor, amikor a Társaság megkezdte a gyűjtést. Ő már 1843 elején előfizetési felhívást bocsátott ki a Vadrózsákra, de a részvétlenség megakadályozta a közrebocsátást." (Kéky 1936: 64) Nagyon valószínű, hogy mégiscsak Kultsár fentebb idézett, 1817-es felhívása indította el találósaink gyűjtését, hiszen Kresznerics Ferenc 50 darabos gyűjteményt állított össze (Vas megyében) 1832-ben bekövetkezett haláláig. (Mészöly 1929: 59—60) Fáradságos munkával állítható össze csupán a számtalan eldugott közlés, amely folklorisztikai igénnyel készült, de szórakoztató célú orgánumban látott napvilágot. Itt csak egy példát idézek — Kőváry László Székely népköltészet III. Talányok című írása, mely 14 szöveget tartalmaz, a Hölgyfutár III. évfolyamának 1. felében jelent meg (1852: 577—578). A szabadságharcot követően számtalan szokásleírás látott napvilágot,

4 amelyekben a fonók, lakodalmak ismertetése során utalásokat találunk a szóbeli rejtvényekre, sőt, szövegközlésekre is bukkanunk egyikben-másikban (például Garády 1853: 29). csak részletek jelentek meg: Népi találós kérdések Szamosszegről. In: Táj- és népkutatás a középiskolában. írta és tanítványai munkáiból összeállította Végh József. (Bp. 1942.): 162—164. — (A Magyar táj- és népismeret könyvtára 6.) Nagy Tibor teljes anyagát a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára őrzi (EA 3102). 4 Jó válogatást adott ezekből Réső Ensel (1867). A múlt század hatvanas éveiben megjelent gyűjteményes kötetek némelyike találós kérdéseket is közöl (sajnos, a gyűjtés helyének pontos megjelölése nélkül). Lássuk, hogyan ír ezekről Török (1872: 500) — ...Merényi László: „Eredeti Népmesék" 2 kötet (Pest, 1861. az első kötet utolján van 92 találós mese) Arany László: „Eredeti népmesék" (Pest, 1862. van benne közölve 54 találós mese.) Kriza János: „Vadrózsák" (Kolozsvár, 1863. benne a találós mesék száma 116.) Pap Gyula: „Palócz népköltemények" (Sárospatak, 1865.) van benne közölve 46 találós mese. Megindult tehát az intenzívebb gyűjtés, amelyet egyébként a Kisfaludy Társaság 1863. július 30-i ülése is szorgalmazott, s Kriza Vadrózsáit állította követendő például — lásd Greguss írását a Vasárnapi Újságban (1863: 319). A Magyar Népköltési Gyűjtemény Új folyamának kötetei között igen jó gyűjtésekkel találkozunk a találós kérdések tekintetében is. Török Károly Csongrád megyei gyűjtésében (MNGy II.) 123 szöveget közöl helymegjelölés nélkül, de szinte minden bizonyossággal állíthatjuk, hogy Hódmezővásárhelyről, s mint írja a jegyzetekben, „az itt közlött találós meséket csakis figyelemgerjesztés okáért vettem fel." (1872: 500) A közlésnél „jó, ha híven meg van bennök tartva a szavak rythmusos elhelyezése, hangutánzás, alliteratio stb. melyek úgy találós meséinknek, mint közmondásainknak feltűnő s jellemző tulajdonságait képezik." (1872: 500—501) Kriza János - Orbán Balázs - Benedek Elek Sebesi Jób Székelyföldi gyűjtésében (MNGy III.) 35 szöveget találunk (1882: 293-298), feltehetőleg mind Háromszékből, mint egy külön közölt szövegnél ki is derül: Szotyorba káposztát íőznek-e? (Ha a kérdezett „nem"-mel telel, a kérdező rávágja): de bizon főznek! (Lévén Szotyor egy falu Hsz.-en.) - 1882: 301. Ez idő tájt kezdte meg gyűjtéseit Vikár Béla is Somogyban: 1880 és 1899 között gyűlt össze kötetének (Somogy megye népköltése — MNGy VI.) anyaga, de a kiadvány csak 1905-ben látott napvilágot. 85 szöveget találunk benne — 71 találós kérdés gyűjtésének helye Juta, 13 találósé Kaposvár, és az utolsó egyé Hetes. A Magyar Népköltési Gyűjtemény (Új folyam) XI—

XII. kötete Kriza „vadrózsáinak" új kiadása (1911), ebben is szerepel 116 találós kérdés a 457—478. lapokon (az 1863-as eredeti kiadásban 66 Háromszékből: 339—346; 30 Udvarhelyszék— Keresztúri iszékből : 346—350; 20 Marosszékből, „A Nyárád mellől": 350—352), melyeket megtalálunk a Vadrózsák 1943-as kiadásában is (II: 159—