Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Néprajztudomány - Mándoki László: Szóbeli rejtvényeink gyűjtés- és kutatástörténete

310 MÁNDOKI LÁSZLÓ egész rejtvény-gyártó és -fejtő ipar fejlődött ki. Mi ezt a divatot német (és nem angol vagy francia) területről kaptuk, ..." — és hatása még ma is érezhető, bizonyos példái még ma is gyűjthetők, élnek a folklórban. Nagy Czirok László kétszer is feljegyzett Kiskunhalason egy szöveget (ЕЛ 1148: 2 és EA 4468: 404) Kis Faragó Jánostól, itt a másodikat idézem, amely a „Tálas János esetei" с fejezetben szerepel gyűjtésében: „Az alábbi találós kérdést adta fel egyszer az uraknak megfejtésre: Engem az istenek arra teremtettek, Széles e világon bujdosóvá legyek, De mégis én rajtam szörnyen könyörültek. Három inasokat én mellém rendeltek. Elől az orromat kettő ráncigálja, Egy meg a faromat hátul taszigálja, A harmadik pedig megfordul, hogyha mér, A magyar kisgyermek megkettőztetve kér. — Ezt mi nem tudjuk megfejteni János! Hanem ha megmondod, elengedjük a közmunkát! — Hát akkó mögmondom, kedves nemzetös tejesuraim! ... Tű! He-he-he! T. i. a tű': három újjal kezelik." Eddig az idézet, s valljuk be, némileg homályos e „népi" szöveg. Mindjárt megvilágosodik viszont, ha mellé állítjuk az eredetit, amely rávilágít a szóbeli hagyományozás okozta torzításokra is: — Varró tű (üt, kettőztetve tütü) Mindenes Gyulytemény 1789 Második Negyed: 349 (a megfejtés: 363). Természetesen nemcsak a Mindenes Gyűjtemény, hanem más folyóiratok anyagában is bőven találunk adatokat: magam eddig a Hasznos Mulatságokat (A' Hazai 's Külföldi Tudósításokhoz Toldalékul írta 's kiadta Kulcsár István), a SzépLiteraturai Ajándékot (a' Tudományos Gyűjteményhez) és a Társalkodót néztem át, illetve dolgoztam fel. (Innen a már említett háromezer szöveg, melyet szintén felhasználok készülő kiadványomban, a magyar találós kérdések corpusában.) Legértékesebb a Hasznos Mulatságok anyaga, ebben ugyanis a mű-talányok mellett népi szövegeket is találunk: a Mese kérdések, Mesés kérdések címek alatt (általában három-három) olyan szöveggel találkozunk, amelyek ma is változatlan formában élnek folklórunkban. E hetente kétszer (szerdán és szombaton) megjelent folyóirat ugyanis már 1817-ben találós kérdéseink gyűjtésére, feljegyzésére és közlésére (!) buzdított — úgy tűnik, nem is eredménytelenül, bár a népinek ítélhető anyag mellett sehol sem tünteti fel a gyűjtés helyét, sőt, a beküldő nevét sem, hogy utólag esetleg kinyomozhassuk egyes szövegei eredetét. Az évi 100—104 szám mindegyikének végén szerepel legalább egy szöveg (Mese vagy Rejtett szó), legtöbbször azonban két szöveget (egy Mesét és egy Rejtett szót) találunk lapjain a már említett, hármasával közölt Mesés kérdéseken kívül. Sok esetben a megverselt szövegek mögött is érződik a népi eredet, nyilvánvalóan folklór-anyag átformálásával van dolgunk, az alábbi Mese viszont egyedülálló a Hasznos Mulatságokban is: Föld viszi fát, fa vizet, követ ez, majd kőre vas ugrik: Vasra terül már hús: mondsza mi állati lét? — Köszörű. — A' köznép ezt így mondja: Földön fa, fában víz, vízen kő, kövön vas, vason hús. (HM 1823, Második Félesztendő: 352. — A megfejtés és a kommentár a 360. lapon.) E folyóirat — fölöttébb gazdag anyag közlése mellett — kétszer is foglalkozott a találós kérdésekkel: 1817-ben és 1822-ben. Az első cikk (Aenigma. — HM 1817, Második Félesztendő: 152—154.) meghatározással kezdődik : „A' Mese, (Találós Mese, Kérdő Mese), olly rövid Költemény, mellyben bizonyos felvétetett tárgy képes (allegoriás) homályos, és így több tárgyra is illeni látszó határozatban (definitio) legalább környülirásban adatik elő." —• s gyűjtési felhívással végződik: „Nemzetünknél, valamint minden napkeleti nemzeteknél az illyen Találós Mesék mindenkor kedvesek voltak. Most is számtalanok forognak fen még a' Köznép szájában is, mellyeket többekkel megismertetni, 's kinyomtatás által a' veszendő-