Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)
Néprajztudomány - Mándoki László: Szóbeli rejtvényeink gyűjtés- és kutatástörténete
302 MAN DOKI LASZLC E vallásos mü-talány is tanúsítja, hogy a kódex összeállítója (írója), a Bereg megyei Halaborról származó Bertalan — pap, de úgy tűnik, a szentháromsággal való misz-ikus egyesülést megverselő „mese" megmaradt e kézirat lapjain, sehol nem bukkantam változatára az eddig gyűjtött anyagban. Mindenesetre Halabori Bertalant tekinthetjük az első magyar talány-szerzőnek, akinek fenn is maradt az alkotása. A XVI. században két kiadásban is megjelent Salamon és Markalf találós kérdéseket is tartalmazó vetélkedése (lásd RMNY 389. és 668. tétel) — 1577-ben és 1591-ben. Ipolyi (1855: 261—303) sokat feltárt mind a latin, mind a német forrásokból, az RMNY hivatkozza az újabb irodalmat — bizonyos, hogy ezen, a későbbiekben is többször (népünk számára szánt ponyvaként!) kiadott műnek hatásai gondos nyomozást igényelnek a továbbiakban is: hatása máig terjed. (Ennek egyik bizonyítékaként hadd idézzem a Baranya-szerte elterjedt elnevezést a földutak keréknyomok közötti füves hatjára: Markóí úttya . . .) Szintén XVI. századi az a könyv, amelyben népünknél találós kérdésként továbbélő számtani feladatokra bukkanunk. 1577-ben, Debrecenben látott napvilágot az Aritmetika, s ugyanitt, 1582ben a II., változatlan kiadás. Az 1591-es, ún. „Kolozsvári Aritmetika" meglehetősen eltérő kiad vány. 1—2. Címlap totó és а (\ Т lap A „Debreceni Aritmetika" — annak ellenére, hogy csak egyetlen példánya maradt fenn (OSzK — Jelzete: RMK I 123) — elterjedt, általánosan használt tankönyv volt, így érthető, hogy a benne szereplő feladatokat még ma is vissza-visszahalljuk szóbeli rejtvényeink között. A hamistétel szabályát tárgyaló fejezetben (De regula íalsi — P3 v-Oi v lapok) szereplő Exemplumok — az utolsó, tyúktojásokról szóló példa kivételével — találós kérdésként gyűjthetők még ma is. A negyediket választom bemutatásra (ugyanis ennél Hárs János, a Debreceni Aritmetika 1938as kiadásának gondozója is tévedett, amikor a népünknél ludakkal ismert kérdést aritmetikailag fogalmazta meg a lapalji jegyzetben) — lásd a fenti képet, és a túloldali szöveget:
