Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Néprajztudomány - L. Imre Mária: Adatok a Mecseknádasd–óbányai fazekassághoz III.

232 L. IMRE MARIA alapján később Öbányán felépítette az első Retourkemencét. Az agyag-ipari iskola ízlése, Bach Gyula munkáin keresztül edényei formájára és díszítményére is hatást gyakoroltak. (Ld. az edények összehasonlításánál.) Fia il). Müller János (1916) így ír Schöngeißingből. „22 éves koromban Mágocsra mentem a Spengler családhoz, hogy megtanuljam a kályhakészítés mesterségét. 1938. októbertől fél évet töltöttem náluk. 1943—44-ig önálló lettem, s én is építettem magamnak apám után egy Retour-kemencét. . ."

6 Idősebb Kovács János Gyula)—Jováncáról először Kisvaszarra szegődött segédnek, Klesch Antal műhelyébe. Utána Óbányára került Ébert József fazekashoz. Miután elvette annak leányát, végleg letelepedett Öbányán, s egy műhelyben dolgozott apósával. leiméi Henrik rövid ideig ugyancsak Kisvaszaron segédeskedett Kleschnél. A változó megélhetési tormák hatása a századfordulón Az óbányai fazekasok az Ipartestület keretében mesterségük mellett mindvégig mezőgazdasági és erdei munkát is végeztek. Ez a sajátosság végigkíséri őket az 1960-as évekig. A nádasdi fazekasság megszűnése több okra vezethető vissza. Itt nem csupán az általánosan ismert tény, a tüzelőberendezés változására, és a cserépedényt fölváltó vasedény elterjedésére utalnék. A múlt század utolsó évtizedeitől fölgyorsuló ipari fejlődés a gyárakba, újonnan nyíló bányákba vonzza az addig paraszti életformában élő, háziipari tevékenységet űző népességet is. Baranyában ez a folyamat fazekasaink esetében gyorsabban bekövetkezik. A Zsolnay-manufaktúra 1868-tól gyárrá alakul át. A kezdeti kerámia előállítási kísérletek mellett 1885-ben megindul a kályhagyártás. Ezen időszakban Zsolnay kitűnő érzékkel, a vidéki fazekasműhelyek legruünosabb mestereit hívja a gyárba korongosnak, festőnek, égetőnek. A gyár dolgozóinak létszáma 1888-ban 460 fő. „Ennyi embert a magyar kerámia történetében még egy gyár sem foglalkoztatott", — írja Nékám Lajosné. A kereset, szociális ellátás (természetbeni juttatás, lakáslehetőség) biztonságosabb létalapot teremt a mezőgazdasági tevékenységgel együtt folytatott idénymunkánál, a vásározás, faluzás nehézségeinél.

7 6 ifj. Müller János 1948-tól a Német Szövetségi Köztársaságban, Schönheißingben él. Tőle levélváltás útján kaptunk adatokat. 7 Nékám Lajosné in. 100 éves a Pécsi Porcelángyár. 1971. 40, 41. A XVIII. századtól működő kőszénbányák termelékenységének föllendülése is az 1850—70-es évekre tehető. 1852-ben vásárolja meg az I. cs. és kir. Dunagőzhajózási Társaság a Pécsbányatelepen levő földeket.

8 Kereseti lehetőségeivel a századfordulóra egyenlőtlen konkurrenciát teremt az addig több-kevesebb sikerrel dolgozó fazekasműhelyek számára. A múlt század második felében Nádasdon az iparos családoknál gyakorlat lett, hogy az első fiú örökölte a mesterséget - a második és harmadik általában eljárt dolgozni, s rendszerint benősülve, lemondott az otthoni javak birtoklásáról.

9 A századfordulóra már az első fiú is más, jövedelmezőbb munka után néz. Ilyen új kereseti lehetőség a kályhásság.

10 A városon és falun meginduló nagyarányú építkezések vonzásában sokan választják a jövedelmezőbb kőműves mesterséget is. A nádasdi fazekasok közül nem egy ekkor szegődött el a mohácsi járás németlakta falvaiba (Véméndre, Palotabozsokra stb.), különböző építkezésekhez. Nádasdon ez a munkaerőelvándorlás a XX. század elejére általánossá lesz. A foglalkozásváltás tipikus útját járta a Nádasdról elszármazott Kupi család. (Anyakönyvi bejegyzésekben Kuppi és Kupi néven egyaránt szerepel.) Az első fazekas ősök a német telepítéssel érkeztek ide. Generációkon át örökölték a mesterséget. A nagyapa, K. István — akit az emlékezet megőrzött - 1852-ben született. A fazekasságot öccsével, K. Gergellyel együtt apja műhelyében sajátította el. Jó hírű fazekasmesterek lettek, akik főzőedényeikkel ellátták a helybelieket s járták a környéket. A Zsolnay gyár 1880 körül vidéki fazekasokat keresett, K. Gergely beállt a gyárba korongosnak. Pécsett maradt, már nem tért vissza Nádasdra. K. István fia, János (1881—1970) miután kitanulta apja műhelyében a fazekasságot, 16 éves korában elment tanoncnak, Prizseczkyhez, a jónevű bonyhádi kályháshoz. Ügy gondolta, fazekasra már nemigen, de kályhásra mindig szükség lesz. Fazekas-kályhás mesterlevéllel szabadult fel. Pécsváradon 1913-ban nyitotta meg műhelyét. így lett belőle a környék legjobb kályhása. Megrendelésre dolgozott, főleg a megye Keletre eső részén, egészen Mohácsig, Pécsig. Jövedelmező foglalkozása ellenére a fazekasságot is folytatta. 8 Várady Ferenc i. m. 1896. 588. 9 Adatközlők alapján, valamint vö. Hölbling Miksa 1945. 85—-86. 10 A kályhásság mesterségének föltehetően voltak hagyományai a hódoltságot megelőzően is Baranyában. Gyűjtésünk lezárása idején került elő Pécsett, a Jókai téri ásatások során jelentős kályhacsempe maradvány, jelezve, hogy a környékbeli tűzálló agyagot csempék készítésére is felhasználták. Ezek a késő-középkori mázas és félmázatlan darabok plasztikai szempontból rendkívül magas művészi színvonalon állnak.