Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 24 (1979) (Pécs, 1980)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: A Dél- és Nyugat-Dunántúl tűlevelűeken élő nagylepkéi (Lepidoptera)

A HETVEHELYI TEMPLOM KUTATÁSA 115 A hetvehelyi temp 1 om kutatásakor a helybeliek említették, hogy a Sásvölgyben vezető út mentén, a „Pusztatemplom nevű határrészen templom ma­radványai álltak, ahonnan a falusiak a köveket el­hordták építkezéshez. A helyszínre kimentem. A vasútállomástól nem messze az Erdőgazdaság mel­lett vezet egy út a völgyön át. Az első és második híd között, egy szekérút vezet be az erdőbe. Az erdő szélen magaslaton, a felszíni terepalakulatok­ból, a kő- és téglatörmelékből következtethetünk az elpusztult épület nyomaira. A falak a felszíntől 15—20 cm-re találhatók, egynek szélességét is meg­állapítottuk 110 cm szélességet mértünk. Az épület 14x10 méteres körzetben húzódik, azt jól lehatárol­ja körben az árok, mely körülveszi az objektumot. Okleveles adatot nem ismerünk róla. Hozzávetőle­ges méreteiből, falszélességéről ítélve kis falusi templomról van szó. 16 Még annyit jegyeznénk meg, hogy a falu nevét a Nyáras-patak és Nyáras-forrás neve is őrzi. Hetvehelyt 1719-ben műveletlen, kincstári pusz­taként említik. 17 Bohuss 1721-ben kelt és Domsics Mátyás pécsi kanonok 1729-ben kelt Canonica Vi­sitációjában sem történik a templomról említés. 18 Igen különös, mert a szomszédos falu, Abaliget templomával is foglalkoznak. Bizonyos, hogy még az egyházlátogatások idején is lakatlan terület le­hetett Hetvehely. A pécsi székeskáptalan, mint kegyúr a XVIII. század közepén a romos templomot helyreállíttatta. Az 1757-ből származó feljegyzés egy használatba vett templomot említ. Klimó György pécsi püspök helytartója Fonyó Sándor olvasókanonok és kis­prépost a Szent Háromság tiszteletére szentelte. 19 Feljegyzés maradt fent arról, hogy 1757-ben fato­rony is volt itt két haranggal, mely már 1810 kö­rül romossá vált. A sekrestye épületét 1785-ben em­lítik. A templomban 1810-ben szószéket építettek feljáróval. 20 A templom 1787-ig az abaligeti plébánia filialisa, utána önálló plébánia. Filiája Goricza, Kán, Ka­ráczodfa, Okorvölgy, Kékespuszta, Szentkatalin. Ezek a helységek Hetvehelytől északra fekszenek, és ma is egyházilag falunkhoz tartoznak. A pápai tizedjegyzékekben egyik sem szerepel. A hetvehelyi plébánia „História Domus"-ába 1797-től jegyeznek, de ezek a műemlék épületre vonatkozóan nem szolgáltatnak érdemleges adató­16 Mecsek útikalauz. (Sport lap- és könyvkiadó, 1959) 68. Hetvehelyen említi a Sásvölgyben fekvő ro­mos templomot. Ekkor tehát még a föld felszíne felett is álltak falai. 17 Gosztonyi Gy.: im. 524—525. 18 Merényi F.: Domsics Mátyás egyházlátogatása Ba­ranyában 1729 ben. (Pécs, 1939) 19 Szőnyi O.: A hetvehelyi falképekről. 1900. aug. 31. Arch. Ért. 31 (1911) 263—265. 20 Az adatot Petrovics Ede főtisztelendő Tanár Úr, a pécsi káptalani levéltár vezetője közölte. kat. Mindössze annyit tudunk meg, hogy a helyre­állított templom első plébánosát Reiter Ferencet 1797-ben a templomba temették el. Téglakriptáját megtaláltuk a kutatáskor a szentély előtt középen. A feljegyzések szerint a templomtól keletre fek­vő plébánia épület 1800 körül épült, domboldalhoz. A keleti szárnya két-, nyugati szárnya egyszintes. Analógiája a mecseknádasdi plébániaház épülete. Sajnos a középkori templomot takarja, és így előny­telen helyzetbe hozza. A középkori templom szűknek bizonyult, és a székeskáptalan úgy döntött, hogy átépíti az épü­letet. A tervek elkészültek, de végül nem került sor a régi épület átalakítására, hanem tőle észak­keletre 1883-ban egy új templomot építettek. Ez­zel a műemléki templom szakrális használata meg­szűnt. Hajóját szénapajtává alakították, szentélye és sekrestyéje füstölő lett. Szőnyi Ottó 1908-ban járt Hetvehelyen. A temp­lomot műemlékileg megvizsgálta és leírást adott róla. A belsejét borító falképek nagy részét fel­tárta, és értékelést adott róluk. A festmények le­írását, és a róluk készült felvételeket a Műemlé­kek Országos Bizottságának elküldte. 21 A MOB intézkedésének köszönhető, hogy a templom fentmaradt. Forster Gyula sorai ezt bi­zonyítják: „ . .. egykori templom, mely ma a pé­csi káptalan gazdasági raktára XIV. századi né­mely műrészletét megtartotta, és rongált, de ér­dekes falfestményekkel van díszítve, azonkívül a község képébe festői módon illeszkedik bele. Ezért a bizottság közbenjárt a tulajdonos káptalannál, hogy az épület tervezett lebontása helyett az fönn­tartassék és a falfestményekkel díszített rész a megóvás kedvéért elkülöníttessék." 22 A templomon 1955-ben kisebb átalakítási mun­kákat végeztek, végleges helyreállítására csak 1975­ben került sor. Az épület kutatás előtti állapota A műemléki épület kiemelkedő dombon, a falu rk. plébánia épületének gazdasági udvarában áll. Délkeletről, a plébániakert déli zárófala mel­letti úton, valamint északkeletről a XIX. századi templom felől felvezető lépcsőkön át közelíthet­tük meg az objektumot (1—2. kép). Az épület alaprajzi elrendezésében és felépíté­sében egyaránt a XIII. században elterjedt tipikus késő román egyenes szentélyzáródású falusi temp­lomtípust képviseli (3. kép). Kétterű, a téglalap­formájú 9,05x5,55 m belméretű hajóhoz, szabály­talanul kitűzött 3,5x3,5x4,00x4,3 m nagyságú szen­tély csatlakozik. A szentély és a hajó között dia­dalív nincs. Az épület kőből való, falai 110 cm 21 Szőnyi O.: ím. 263—266. 22 Forstner Gy.: Magyarország műemlékei. V/2 294.

Next

/
Thumbnails
Contents