Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)
Természettudományok - Fazekas Imre. Vizsgálatok a Keleti-Mecsek nagylepkefaunáján III. A püspökszentlászlói arborétum és környékének nagylepkéi (Lepidoptera)
76 FAZEKAS IMRE Taxonómiai és állatföldrajzi jegyzetek 1. Orthostixis cribraria Hbn.: Pontomediterrán lokális eltérj edésű faj. Magyarországon eddig csupán három populációja ismeretes (vö. 6. ábra). Kiskunsági előfordulása alapján feltehető, hogy hernyója az irodalomból ismert Scutellaria altissima-n kívül más Scutellaria fajokon is megél. A Mecsekben Szentkút mellett újabb lelőhelye: Püspökszentlászló, arborétum, 1976. VII. 1. leg. fénycsapda, 1 him. 6. ábra. Az Orthostixis cribraria Hbn. elterjedése Magyarországon. 2. Eupithecia silenicolata Mab. (ssp. ?) : Az expanzív pontomediterrán fajnak a püspökszentlászlói arborétumból került elő több, feltehetően a második generációhoz tartozó példánya, amely eddig az irodalomból nem ismert. A Mátra Múzeum Eupithecia-gyűjteményének revíziója közben nem sikerült megtalálnom a Jablonkay által (1972) említett áprilisi és augusztusi bizonyító példányokat. Nem kizárt, hogy a Mecsekben egy részleges második nemzedékkel állunk szemben, ugyanis más kárpát-medencei populációkból eddig augusztusi példányok nem bizonyítottak. Azt azonban meg kell állapítanunk, hogy a hazai populációk fenológiailag eltérnek Közép-Európa (Forster 1977) más területeitől, ahol főleg májusi, júniusi gyűjtési eredményeket publikáltak. Az eddigi kis számú példány genitalia vizsgálata (vö. Fazekas 1976. 5. ábra; 1979. 1. ábra )a fenológiai eltéréseken kívül nem ad kellő alapot a nominotipikus formával való összehasonlításra. A mecseki silenicolata populációk mikroszisztematikai vizsgálata indokolt. 3. Eupithecia intricata Zett. : Európa és Ázsia nagy területein előforduló, lokális, a Kárpát-medencében ritka fajnak számtalan rasszát írták le. A hazai példányok habitusa és genitáliája némileg eltér a Közép-Európában elterjedt ssp. arceuthata Frr.-tól, s feltehetően még leíratlan alfajt képviselnek. Valószínűleg téves Kovács Lajosnak (1957) az a megállapítása, miszerint az intricata-t a pleisztocén korból eredő növénytársulásokban fennmaradt reliktum fajnak kell tekintenünk. Minden bizonnyal csak a posztglaciális preboreális időszak reliktuma az Északi-Bakonyban, és esetleg a barcsi „ősborókásban". Szaggatott kárpát-medencei elterjedésének okait, posztglaciális expanzióját ma még nem ismerjük. Püspökszentlászlói előfordulása nem meglepő, véleményem szerint több hazai borókásból elő fog kerülni, s ritkaságát csak a gyűjtések hiányának kell tulajdonítanunk. Újabban Darányból ismét több példánya vált ismertté (leg. Fazekas, Uherkovich, Varga). 4. Eupithecia laríciata Frr.: Borealis (északi kontinentális), piceo-pinetális faj a dél-dunántúli (Mecsek-hegység) fenyő telepítésekkel egyidőben mindenütt megtelepedett, de rendkívül ritkán gyűjthető — akkor is egyesével. A Mátra-hegység Eupithecia faunájának vizsgálata közben megállapítható volt, hogy főleg a magasabb régiókban па 9У egyedszámmal röpül, s általában sötét rajzolatú példányai gyűjthetők (Fazekas 1979). 5. Eupithecia tantillaria Bsd.: Magyarországon a leggyakoribb fenyőn élő törpearaszoló, amely főleg a nyugat-palearktikumban igen elterjedt. Megfigyeléseim szerint az 50 évnél idősebb fenyvesekben, így Nyugat-Magyarországon, a Bakonyban, a Mátrában, s a Keleti-Mecsek magas relatív páratartalmú, fagyzugos, hidegebb völgyeléseiben (leg. Fazekas és fénycsapdák) egyes években szinte tömeges. A hazai populációk néhány dunántúli helyi forma kivételével alig térnek el a nominotipikus formától. 6. Boarmia viertln Boh.: Európa déli felében egyre több helyről előkerülő fajnak egyetlen hím példánya ismeretes a Keleti-Mecsekből. A teljesen összetört és felismerhetetlen viertlii-t csak ivarszervi vizsgálattal tudtam meghatározni. Több fénycsapda anyagának feldolgozása arra a következtetésre vezetett, hogy azokat a publikációkat, amelyek a fénycsapdák által begyűjtött anyag vizsgálatán alapulnak, de genitalia vizsgálatokat alig vagy egyáltalán nem végeznek, mindig kellő kritikával kell fogadnunk, mind kvalitatív, mind kvantitatív összefüggésekben. 7. Cucullia umbratica L. és C. prenantis В.: Mindkét Cucullia faj a Mecsekben igen elterjedt, helyenként gyakori. Püspökszentlászlón személyes gyűjtéseimkor egyik fajt sem sikerült megfognom. A fénycsapdába került fenti két Cucullia faj a habitus alapján teljesen meghatározhatatlan volt. A genitaliák vizsgálatánál (más hazai Cucullia fajoknál is) megállapítható, hogy Forster (1971) ivarszervi ábrái egyáltalán nem vagy alig használhatók az identifikációs munkában.
