Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Természettudományok - Fazekas Imre. Vizsgálatok a Keleti-Mecsek nagylepkefaunáján III. A püspökszentlászlói arborétum és környékének nagylepkéi (Lepidoptera)

74 FAZEKAS IMRE 5. ábra. Az arborétum és a Zengő északi oldalán felnyomuló bükkös, s irtásrét látképe a templom mögötti Kálváriáról. A helyi íauna jellemzése Mint már Komló nagylepkefaunájának vizsgálata is bizonyította (Fazekas 1976), a Keleti-Mecsek nemcsak geológiailag, botanikailag különbözik a Mecsek-hegység középső és nyugati területeitől, valamint a Villányi-hegységtől, hanem faunájában is. A Püspökszentlászló környéki nagylepkefauna összetétele, a Márévára vidékén megkezdett vizsgálataim jelenlegi eredményei is arra a következtetésre vezettek, hogy rendkívül sok rokon vonás ismerhető fel a Bakony-hegység és a Keleti-Mecsek között kvalitatív és kvantitatív vonatkozásokban egyaránt (vö. Rézbányai 1973, Fazekas 1979). A helyi fauna a Dunántúli Középhegységek jellegzetes lomberdei képét mutatja. Néhány országosan ritka faj, vagy „őshonos" a területen (pl. (Orthostixis cribraria Hbn., Eupithecia silenicolata Mab., E. abbreviata Stph., Boarmia viertlii Boh., Autographa pulchrina Haw. stb.), vagy mint adventiv elem — jelen esetben az arborétum telepítésével — honosodott meg a vidéken (pl. Eupithecia indigata Hbn., E. laricita Frr., E. tantillaria B. stb.). A fajok tápnövény szerinti részesedését vizsgálva megállapítható, hogy a begyűjtött 21 826 lepke 41,808%-a a lombkoronában fejlődik ki, s közülük sok az országosan elterjedt erdészeti kártevő. A polifág lombfogyasztók a vizsgálati években 26,912%-os tömegrészesedést mutattak. A monofág tölgyfogyasztók közül csupán a Cyclophora ruficiliaha H.-Sch. emelkedett ki (4,728%), amely egyben a helyi fauna leggyakoribb fajának is bizonyult (1032 példány). Igen alacsony a kizárólag gyertyánon és bükkön élő fajok mennyisége (4,785%). Ez bizonyára avval magyarázható, hogy sokukat a polifág fajok között kell keresnünk, s amelyek a domináló bükkös és gyertyános-tölgyesek következtében mennyiségileg ma még teljesen nem határozhatók meg, de feltehetően főleg bükk és gyertyán fogyasztók. így a fenti százalékos részesedésük csak hozzávetőleges lehet. A kultúrhatások miatt az arborétumhoz közeli fűz, nyár és éger ligeteket szinte teljesen kiirtották. E fafajok kb. 2 km távolságban találhatók meg kiterjedtebb állományban. A rajtuk tenyésző, s többségükben jól repülő nagylepkefajok Hosszúhetény irányából egészen az arborétumig felnyomulnak (pl. Conistra ligula Esp., Agrochola circellaris Hufn., A. heluola L., Apatele cuspis Hbn., Catocala íraxini L., több Notodontidae és Sphingidae faj). Részesedésük 2,430%. Igen kis százalékban (0,377) mutathatók ki a mogyoró, hárs, szil, kőris fogyasztók (Ennomos íuscantaria Stph., Selenia bilunaria Esp., S. tetralunaria Hufn., Btachionycha nubeculosa Esp., Arctornis 1-nigrum Müll, stb.), de egyik sem tartozik a ritka fajok közé. Az arborétum fenyőire, az itt megtelepedett piceo-pinetalis komponensek (pl. Thera variata Sciff., Eupithecia indigata Hbn., E. lariciata Frr., E. tantillaria B. stb.) jelenleg nem jelentenek veszélyt (0,350%). Két igen érdekes Eupithecia-taj él a környező lejtőkön (legelőnek használják), szórványosan előforduló Juniperus communisokon. Igen figyelemreméltó az Eupithecia intricata Zett. mecseki felbukkanása (e fajra a későbbiekben még kitérek), s az E. sobrinata Hbn. két példányának előkerülése. A rendelkezésemre álló irodalmi adatok szerint, de gyűjtési tapasztalataim alapján is az E. sobrinata Hbn.-nek egyetlen nemzedékét ismerjük (június végétől október közepéig). Az arborétumban lévő fénycsapda két példányát fogta (gen. prep. Fazekas I.), az egyiket 1975. V. 22-én, a másikat 1975. VIII. 28-án. Mindez természetesen nem jelenti a két generáció lehetőségét — bár ez cseppet sem kizárt. Hason

1 ó, feltehetően helyi környezetbiológiai okokra visszavezethető, szokástól eltérő fejlődésről számol be