Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Vándorlepke-megfigyelések a Dél-Dunántúlon, 1966–1977 (Lepidoptera)

VÁNDORLEPKE-MEGFIGYELÉSEK A DÉL-DUNÁNTÚLON Autographa gamma L. Macdurmoughia coníusa Steph. Az Alpoktól délre és Magyarországon állandóan tenyészik, egyébként vándorol (Forster—Wohliahrt 1971). Hernyó formájában telel át, és az enyhébb teleket Közép-Európa nagyobb részén — sőt Kaisila (1962) szerint Észak-Európában is — túléli. Visszavándorlása is rendszeres jelenség. A Kárpátmedencében igen közönséges, olykor kártételt is okozó, gyakorlatilag állandóan tenyésző faj. Az itt élő populációkhoz rendszeresen délről bevándorolt egyedek keverednek (Vojnits 1967). A Dél-Dunántúlon állandóan tenyésző populációja mellett — összhangban a fentiekkel — több vándorlását figyelhettük meg. így minden bizonynyal délről berepülő példányok a korai gyűjtésűek (március végétől május utolsó harmadáig). Legkorábbi adata a Villányi-hegységből származik: Harsányi-hegy, 1977. III. 24., leg. Uherkovich A. Május végétől, júniustól mindenütt rendszeres és számos példányban fordul elő, tehát ekkor már feltétlenül az itt élő populáció első nemzedékének példányai rajzanak, olykor kiegészülve délről érkező újabb példányokkal. Az Autographa gamma L. egy rendkívüli méretű tömegvándorlását is megfigyeltem 1972. június 29-én a Szársomlyó (Harsányi-hegy) délkeleti lejtőjén. Gyűjtőlámpámat (125 wattos higanygőzlámpa) és gyűjtőlepedőmet a hegy délkeleti lejtőjén állítottam fel. A teljes sötétség beálltakor dél felől hosszú, folyamatos „lepkefolyam" kúszott fel a lámpa fénykörébe és ott hamarosan mindent beborított: a gyűjtőlepedőt, a talajt, a növényzetet. Mivel (szokás szerint) kvantitatív felvételezést végeztem, igyekeztem a tömeget összegyűjteni, de ez hamarosan lehetetlenné vált. így is mintegy 3200 példányt gyűjtöttem be ebből a fajból. Emellett a többi előforduló, összesen 87 fajból is csaknem 800 példányt fogtam. Vojnits (1966) még az igazi vándorok közé sorolja. Európát csak a jelen században hódította meg kelet felől, most már Spanyolországig, Angliáig, északon Finnországig nyomult el. Dél- és Közép-Európa nagy részén meghonosodott fajnak tekinthető, sőt, már Kaisila (1962) sem vándorfajként, hanem „Expansionart"-ként emlegeti. Hazánkban rendszeresen tenyészik és a Dél-Dunántúlon egyenletes mennyiségben fordul elő. Nem mutatja a vándorokra jellemző erős mennyiségi ingadozást és a rendszertelen fellépést. Legfeljebb igen korai példányai származnak vándorlásból. Április végén, május elején már rendszeresen repül, akkor már a hazai honos populáció példányai rajzanak. Mythimna (Leucania) vitellina Hbn. Széles körben elterjedt faj, mely Közép-Európa egy részén vándorként lép fel (pl. Burgenland). Jugoszláviában általánosan elterjedt és honos, Magyarországon az Alföldön és a Dél-Dunántúlon rendszeresen előfordul és honos (két nemzedékben), az ország északi és nyugati részén viszont lényegesen ritkább, (Kovács 1971). Megfigyeléseim szerint a Dél-Dunántúlon mindenütt él, és honos is. Korábbi munkáimban (pl. Uherkovich 1976b) számos lelőhely-adatát adtam meg. Esetleg a Dráva-sík, Belső-Somogy és a Zselic egyes erősen beerdősült vidékein — mivel ott számára az ökológiai feltételek nem megfelelők — a gyűjtött példányok rövid, belső vándorlásokból származnak. Legnagyobb tömegben meleg, száraz hegylejtőkön fordul elő, pl. a Harsányi-hegyen. Nemzedékei: az első május—júniusban, a második augusztus—szeptemberben repül. 13. ábra. Az Autographa gamma L. éves összesített rajzásdiagrammja. Abb. 13. Summiertes Jáhresilugdiagramm der Autographa gamma L. 14. ábra. A Macdurmoughia coníusa Steph. éves összesített rajzásdiagrammja. Abb. 14. Summiertes Jáhresilugdiagramm der Macdunnoughia coníusa Steph.