Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)
Természettudományok - Uherkovich Ákos: Vándorlepke-megfigyelések a Dél-Dunántúlon, 1966–1977 (Lepidoptera)
58 UHERKOVICH ÁKOS Achetontia atropos L. Vanessa atalanta L. Közismert vándorfaj, mely egyes években Közép-, sőt Észak-Európában sem ritka. Burgenlandban 1958-ban, 1959-ben és 1963-ban gyakori volt, egyes években csaknem az Északi Sarkkörig felhatol (Kaisila 1962). A Dél-Dunántúlon — bár közismert lepke — az utóbbi évtizedben igen szórványosan jelentkezett. Mindössze 4 helyen gyűjtöttük hernyóját, illetve a lepkét (Uherkovich 1976b). A begyűjtött példányok száma is alacsony volt, csak Sellyéről került elő több példánya, illetve figyelték meg több hernyóját Komlósdon. Herse convolvüli L. Közép-Európában, igy hazánkban is rendszeresen fellépő vándorlepke, mely rendszerint egy helyben fejlődött nemzedéket is létrehozhat. Országszerte elterjedt és különösen ősszel gyakori. A Dél-Dunántúlon minden évben megjelent, változó mennyiségben. Első ízben júniusban szokott jelentkezni (de egyszer májusban is fogtuk). Augusztus elejétől október közepéig rendszeresen fellép, legsűrűbben szeptember közepe táján. Macroglossum stellatarum L. Közép- és Észak-Európában is elterjedt faj, azonban e területeken nem telel át, vagy csak kivételesen. (Egy régebbi szegedi megfigyelésem szerint nem fűtött lakószobában áttelelt egy példánya.) Magyarországon elterjedt és gyakori faj, melynek egy tavaszi, május—júniusi és egy nyári—őszi nemzedéke van (VII— IX, esetleg X). Az őszi példányok visszavándorolnak délre (ForsterWohlfahrt 1960). Colias croceus Fourc. Egyik közismert vándorlepkénk, mely minden évben eljut Közép-, sőt Észak-Európába is (Kaisila 1962). Első példányai hozzánk rendszerint júniusban érkeznek. A Dél-Dunántúlon is rendszerint júniusban jelentkezik elsőízben, de néhány megfigyelés szerint ennél jóval korábban is felléphet: 1967. IV. 17én és 1972. III. 30-án Sellyén, 1974. III. 27-én a Mecseken figyeltem meg, s emellett még egykét alkalommal májusban is. Első tavaszi példányai esetleg lehetnek áttelelő imágók is, bár lehet, hogy korai vándorlásban részt vevő példányok (március második felében egyes években már megindul a vándorlás, különösen meleg, csapadékszegény években.) Vanessa cardiú L. Az egyik legismertebb, igazi vándorlepke. Csaknem az egész világon elterjedt és vándorlásait is régóta ismerik. Közép-Európában is a vándorok közé tartozik. Első bevándorló példányai rendszerint április—májusban érik el a Kárpát-medencét, Észak-Európát júniusban éri el (Kaisila 1962). Egyes években igen nagy számban jelentkezik, így pl. Issekutz (1971) tömeges vándorlásáról ad hírt a Kőszegi-hegységből, 1958. V. 18-án, s ez évben szerinte június végén már friss kelésű példányok repültek. 1964 áprilisában Szeged körül figyeltem meg tömeges bevándorlását. A Dél-Dunántúlon is változó időben és változó tömegben jelenik meg. Megfigyeléseim szerint 4 évben (1967, 1970, 1971 és 1975) áprilisban jelentkezett, sőt 1977-ben már március 22-től mindenütt közönséges volt. Repülési ideje folyamatosan tart november közepéig. Friss kelésű példányokat június végétől, júliustól láthatunk. Legkésőbbi példányait — kétszer is — november 17-én láttam. Dél-Európában elterjedt és közönséges faj. Közép-Európában már csak kivételesen tudja átvészelni a telet, így az itt gyűjtött példányok zöme vándorlásból származik, illetve bevándorolt példányok helyben fejlődött utódjai. Környékünkön összesen 3 nemzedéke van, s novemberig repül. Magyarországon is elterjedt és gyakori, de példányszáma, mint általában a vándorlepkéké, évenként változó mennyiségű. A Dél-Dunántúlon általában júniusban jelenik meg, s november végéig repül (több példányát gyűjtöttem november 25. körül is!). Legkorábbi adata április végéről származik (Sellye, 1968. IV. 24., leg. Uherkovich Á.), és lehetséges, hogy ez a példány az enyhe 1967/68-as télen valami védettebb helyen át tudott telelni (természetesen báb formájában). B) Alkalomszerű bevándorlók Cyclophora pupillaria Hbn. Forster-Wohlíahrt (1973) szerint az Alpok déli völgyeiben és Magyarországon élő faj, másutt csak ritka vándorként fordul elő (pl. Hollandiában és Dániában). Dél-Bajorországból ugyancsak vándorként említi Wolfsberger (1958). A Földközitenger medencéjében honos, így pl. az Adria mellett nem ritka (Uremovic 1974). A Kárpát-medencének csak egyes melegebb pontjain fordul elő, s meglehet, hogy egy-két helyen honos. Kovács (1965) Budapest és Debrecen környékéről említi. Gyulai—Uherkovich—Varga (1974) Jósvafőről. A Nattán gyűjteményben (Janus Pannonius Múzeum, Pécs) egy kiskorpádi példánya van, s ez volt az