Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Természettudományok - Uherkovich Ákos: Vándorlepke-megfigyelések a Dél-Dunántúlon, 1966–1977 (Lepidoptera)

VÁNDORLEPKE-MEGFIGYELÉSEK A DÉL-DUNÁNTÚLON, 1966—1977 (LEPIDOPTERA) UHERKOVICH ÁKOS Abstract. (Observations of migratoring lépidoptère in South Transdanubia, 1966—1977. — Lepidoptera.) A brief review is given on the European and home literature concerning migrating lepidoptera. The list of species is well complemented with locality data. Attention is drawn to the connection between migration and weather fronts. Bevezető С. В. Williams szakmai körökben jól ismert munkája, az Insect Migraton — mely német nyelvű kiadásban is megjelent (Williams 1961) — alapvető összefoglalását adja a rovarok vándorlásáról szerzett korábbi ismereteinknek. Munkájában kiemelkedő helyet foglalnak el i lepkék vándorlásával foglalkozó fejezetek. A lepke vándorlás az egyik legérdekesebb, legfeltűnőbb és egyúttal legtöbbet vizsgált, vándorlási jelenség, s különösen sokat tanulmányozták — mint ez az idézett műből is kitűnik — a brit szigetek vándorlepkéit. Az elmúlt évtizedekben számos egyéb munka foglalkozott a lepkék vándorlásának kérdéseivel. Korábban a vándorlepkék fogalmát igyekeztek tisztázni és csoportosításukon fáradoztak ( Amans hauser 1955, Koch 1964, 1966, Warnecke 1950). Fenti munkák, valamint több igen korszerű szemléletű finnországi tanulmány foglalkozott a vándorlást segítő tényezők vizsgálatával. Itt ki kell emelnünk Mikkola (1967, 1970, 1971) és Suomalainen—Mikkola (1967) munkáit, melyek a vándorlások egyik rendkívül jelentős segítő tényezőjét, az időjárási frontok szerepét tárgyalják. Közép- és Dél-Európában a vándorlepkékről nagyobb önálló munka eddig nem készült. Tulajdonképpen, figyelembevéve a fent említett munkákat, kisebb-nagyobb faunisztikai tanulmányok adatainak felhasználásával állapíthatjuk meg Közép-Európa, illetve a Kárpát-medence vándorlepke-viszonyait (Çarnelutti 1973, Gyulai—Varga 1974, Habeler 1966, 1967, Hruby 1964, Issekutz 1971, Mladinov 1965—1975, Sijaric 1971, SijaricMihljevic 1973, Sterzl 1967, Uremouic ,197'4, Wolfsberger 1958, stb.). A hazai vizsgálatok kezdetben egyes fajok megfigyelésének közlésére szorítkoztak (pl. SzentIvány 1939, Bezsilla 1958). Elsőízben Kovács (1960) foglalta össze a vándorlással kapcsolatos legfontosabb ismereteinket, később pedig egyik tanulmányában részletesen is foglalkozott vándorlepkéink némelyikével (Kovács 1*971). A vándorlás néhány elméleti és gyakorlati kérdését Vojnits (1966, 1967, 1970) dolgozta fel. A hazai vándorlepkehelyzetet tulajdonképpen csak az eddig megjelent számos faunisztikai munka alapján lehet elemezni. (E munkák tételes felsorolásától eltekintek, a legfontosabbakat felvettem az irodalomjegyzékbe.) A Dél-Dunántúl helyzeténél fogva kedvezőnek mutatkozik a vándorlepkék vizsgálatára. A Mediterráneumhoz való közelsége miatt az első tavaszi vándorok itt jelennek meg, s egyes szubmediterrán fajok — melyek északabbra vándoroknak minősülnek — itt időlegesen vagy állandóan tenyésznek. Viszont az is kétségtelen, hogy kedvezőnek látszó földrajzi helyzete ellenére a Kárpátmedence egésze sokkal szegényebb vándorlepkékben, mint az Alpok völgyei vagy Nyugat-Európa egyes részei. A Dél-Dunántúlon - mint arra korábbi tanulmányaimban már rámutattam - régebben nem ismertünk jelentősebb mennyiségű faunisztikai adatot és természetesen vándor-adatot sem. A több, mint egy évtizede folyó gyűjtőmunkám eredményeképpen a Dél-Dunántúl egyes részei (különösen a Dráva-sík Sellye körül, a Villányi-hegység, a Barcsi ösborókás Tájvédelmi Körzet és a Zselicségi Tájvédelmi Körzet) újabban kezdenek meglehetősen ismertté válni. Gyűjtéseim során természetesen feljegyeztem, illetve a gyűjteménybe helyeztem a bekerült vándorlepkéket is. Mivel már az eddigi vizsgálati idő alatt is viszonylag sok adatot nyertünk a DélDunántúlról, időszerűnek tartom ezek összefoglalását és rendszerezését. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1978.) 23, p. 51—70. Pécs (Hungária), 1979.