Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Mendől Zsuzsa: Lechner Ödön pécsi épülettervei. Adatok a pécsi városháza építéstörténetéhez

LECHNER ÖDÖN PÉCSI ÉPÜLETTERVEI 391 tektonikus kiképzésére nézve a szerző abból indult ki, hogy az épület architektúrája jellegzetes (charakteristikus) legyen, hogy külső megjelenésében minden egyszerűsége mellett belső rendeltetése hü kifejezésre találjon, szerző ezért megtartotta a régi épület rizalitját a Széchenyi tér felé és azt tekintettel arra, hogy abban a tanács és bizottmányi üléstermek leltek elhelyezést, kifelé is valamivel díszesebben képezte ki... A közgyűlési terem architektúráját a sarkon külön rizalitba foglalta, miáltal a terem, mint legemlékszerűbb épületrész külsőleg is kellő kifejezésre talál. Amennyiben a rendelkezésre álló költségek megengedik — a régi toronynak tűzőrtoronnyal való összhangzatos kiépítése igen kívánatosnak mutatkozik, — miértis a szerző erre is figyelmét kiterjesztette. Díszítési anyagul a szerző a színes majolikát, mint Pécs város ország, sőt világszerte ismert specialitását gondolta — habár szerény mértékben — alkalmazandónak."

7 „A tervező minden tekintetben szorosan ragaszkodik a programhoz és megoldását ennek keretében keresi, s alulírottak nézete szerint ezt helyesen meg is találja" — írja tervükről az Építő Iparban közölt bírálati jegyzőkönyv.

8 „Az egyes helyiségek és hivatalok csoportosítása célszerű, a közlekedés könnyű, minden helyiség könnyen hozzáférhető és közvetlen világítással bír... Ami az épület külsejének és belsejének építőművészi kiképzését illeti, arról csak legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk. A helyzet szülte nehézségek legyőzésére választott styl, a kora-francia reneszánsz azzal a szabadsággal, melyet megenged, a legalkalmasabb, s tényleg láthatjuk is, hogy a tervező ezt a stylt a legnagyobb ügyességgel kezelvén, könnyedén átugrott a különféle magasságok: a sarok kiképzése, a két homlokzat összhangba hozatala, a mezzanin alkalmazása stb. által szült nehézségeken, amelyeken a pályatervek legnagyobb része fennakadt. Az épület sziluettje kedvező, élénk anélkül, hogy nyugtalan volna, egyes részek gazdagsága szépen emelkedik az alárendeltebb részek egyszerű nyugodtságából. A közgyűlési teremnek, a lépcsőházaknak és előcsarnokoknak a metszeteken látható vázlatszerű elbírálása már most is azoknak későbbi szép kifejezésére enged következtetni." Az eredeti felfogásban historizáló tervet már olyan forma jegyek jellemzik, amelyek Lechnernek főként az 1890-es években tervezett munkáin válnak általánossá. Ilyen a felfelé fokozatosan a falba simuló falpillérekkel jelzett rizalit, amelyeket külön, meredek sátortető fed. A tetőcsúcsot díszítő, oszlopok hordozta kis kupolás „kilátó", a tetőpárkányt pártaszerűen díszítő tört vonalú orom7 P. A. L. A városház iratanyaga, épülettervek, tervmagyarázat, 1888. 8 Építő Ipar 1888. nov. 4.; 618. sz. 483. old.: A pécsi városháza. falak, a díszterem halmozott ívű, keleties hármasablaka, a háromszögű kilépő erkély, amely — Lechnernek a MÁV Nyugdíjintézet bérházán (1883 —1884: Bp. VI., Népköztársaság u. 25.) éppúgy megjelenik, mint majd a pécsi városházterv után tervezett Thonet házon (1889: Bp. V., Váci u. ll/b.). A sarokrizalit díszes kiképzése, amely a tanácsterem helyét jelzi — a portrékkal díszített mezőkre osztott attikával és a sarokfülkékbe állított szobrokkal tagolásában ismét rokon a fentebb említett épületen láthatóval. Sokkal figyelemre méltóbb maguknak a szobroknak a témája: a magyar függetlenség harcosainak és nemzeti királyainknak portréi kerültek volna a homlokzatra, a nemzeti öntudat jelzésére s lelkesítő példaképnek a közügyekben munkálkodóknak. Lechner tervén a régi városház tornya levegős, minden oldalra négy árkáddal nyíló, jellegzetes pártaoromzatokkal tagolt sisakú galériát kapott. Az épület hossz-szelvény rajza a díszterem karzatának kiképzésénél olyan karélyos árkádíves megoldást mutat, amelyet Lechner majd az Iparművészeti Múzeum fedett udvarának galériájánál alkalmaz. A belső termek enyhe szegment íves boltozatában, a lépcsőházban a díszterem előtti csarnok több ütemben felfelé szűkülő kupolájában már legalább annyi a szabad variáció és formálás, mint a történelmi stíluskölcsönzés. A szobrászi díszítésben Lechner tudatos nemzeti művészeti programja érvényesül. 1889-ben Lechner Zsolnay Vilmossál együtt utazott Londonba, ahol nagy érdeklődéssel tanulmányozták a Kensington Múzeum keleti, indiai és perzsa kerámia-gyűjteményét. Zsolnay munkásságát kezdettől fogva ugyancsak motiválta a nemzeti jelleg érvényre juttatásának problémája. Lechner — apja téglagyártulajdonos lévén — elég tájékozott volt a kerámiaiparban ahhoz, hogy Zsolnay teljesítményét és kutatásait kellőképp értékelni tudja. Ez a körülmény, valamint az angol vidéki lakóházak, majd az indiai gyarmati építészet tanulmányozása, s Huszka József ornamemtika gyűjtését kísérő elméletei

9 díszítő motívumaink eredetéről — érlelik meg Lechner munkásságában éppen a pécsi városháza tervmunkáinak idején azt a döntő fordulatot, amely során Lechner mindinkább elszakad a történeti stílushagyománytól, s a magyar népművészet ornamentumaira alapozott nagy hatású formanyelvet alakít ki. Mivel a pécsi városházterve nem került kivitelre, e fordulat első jelének a pécsi városház tervmódosításainak idején tervezett kecskeméti városháza épületét (1893—1895) tartják. 9 Huszka József: Magyar díszítési motívumok a Székelyföldön, 1883. Huszka József: Magyar díszítő stíl, 1885. Huszka József: Magyar ornamentika, 1898. Huszka József: Nemzeti építészetünk múltja és jelene. Klny MMÉE közlönye, 1892.