Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Mendől Zsuzsa: Lechner Ödön pécsi épülettervei. Adatok a pécsi városháza építéstörténetéhez

LECHNER ÖDÖN PÉCSI ÉPÜLETTERVEI ADATOK A PÉCSI VÁROSHÁZA ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ MENDÖL ZSUZSA Pécsett a jelenlegi, eklektikus stílusú városháza az e helyen (Kossuth Lajos u. és Széchenyi tér sarok) épültek között a harmadik.

1 A korábbi, klasszicista épület lebontása után, 1907-ben épült, Lang Adolf (1848—1913) tervei alapján. Tervpályázatok és tervmódosítások sora előzte meg felépítését, a korszak olyan neves építészei is készítettek hozzá terveket, mint Lechner Ödön és Pártos Gyula építészek, majd Alpár Ignác. Az új városháza építésére 1902-ben meghirdetett pályázat alkalmával pedig Komor Marcell és Jakab Dezső építésziroda, Leitersdorier (Lajta) Béla és Árkay Aladár is foglalkozott a pályázás gondolatával, mert a város tanácsától információkat és a helyszínrajz megküldését kérték.

2 Egyébként a megvalósításra került Lang Adolf terv a kor építészetének érdektelen másodvonalát képviseli. A városház építése körüli huzavonák jellemzőek az ilyen nagy tőkét követelő középépítkezéssel kapcsolatos érdekellentétekre és nézetekre, a vidéki város nagyvárosi rangra törő szándékaira, a felszínes tájékozódás és a hírnév után igazodó, valódi kulturális megalapozottság nélküli döntésekre, választásokra és megbízásokra. Az építés előzményei nem csupán helytörténeti érdekességűek, hanem a résztvevő építészek pályájához is kiegészítő adatokat szolgáltatnak. A szaksajtó csak a múlt század 80-as éveitől kezdte rendszeresen közölni a tervpályázati híreket — a tervek pályázat útján történő beszerzése is ekkor vált általános gyakorlattá. E terveket azonban csak esetlegesen mutatták be, bár a jelentősebb középítkezések terveit — általában rövid időre — kiállították a Magyar Mérnök és Építész Egylet fővárosi helyiségében, s az építkezés ügyére a napi és a helyi sajtó is felfigyelt. Az építészi tervezőmunka egy része mégis ismeretlen maradt, hiszen a díjazott és a megvett tervek e rövid és szűk nyilvánosság után elsüllyedtek az irattárakba, a díjazásra sem került tervek többnyire elkallódtak. Ezen a helyzeten csak az 1902-től megjelenő Magyar Pályázatok című lap 1 Vörös Márton: A Széchenyi tér regénye, Pécs, 1963. 98—139. old. 2 Pécsi Állami Levéltár (a későbbiekben P. Á. L.) A városház iratanyaga 34. csomó, 1902. pályázathoz kapcsolódó levelek. változtatott, amely a díjazott és megvásárolt tervek közlésével szélesebb nyilvánosságot és maradandóságot biztosított a pályamunkáknak, s legalább részben felmérhetővé tette azt a szellemi erőfeszítést, amely egy-egy épület létrejöttét megelőzte. A pályázati rendszer táplálta versenyszellem következtében az építésznek gyakran a tervek sokaságát kellett készítenie, míg abból valamelyik megvalósult, kivitelezésre került. Magyarországon a kiegyezéssel alapozódott meg a tőkés gazdasági rend, a gépekkel termelő gyáripar megjelenése felgyorsította a városok fejlődését. A főváros roppant méretű fejlődése mintául szolgált a vidéki városoknak is. A felduzzadt lakosság lakásszükségletének kielégítésén túl a nagyvárosi igényekhez szabott művelődési és kulturális intézmények (színház, opera, iskola, stb.) építésére és a legtöbb vidéki városban a megnövekedett közigazgatási szervezet által kinőtt városházák és megyeházák bővítésére, vagy újak építésére (Arad, Szeged, Győr, Pécs, Sopron, Kecskemét stb.) épp ekkor, a múlt század utolsó évtizedeiben került sor. E középületek nemcsak a feladat reprezentatív jellegénél fogva, de anyagilag is az építészi munka legjelentősebb és legvonzóbb lehetőségét képezték, érthetően e pályázatokon erős verseny alakult ki. A tőkebefektetések gyors megtérülésének igénye, a tőke önrekláma, gazdagságának kinyilvánítási szándéka létrehozza a történeti stílusok formakincsét stukkóban, vakolatarchitektúrában utánzó eklektikus kulisszaépítészetet, amely a legtöbb nagyvárosunk képében ma is meghatározó szerepű. E korszak tüntette el a század elejéről itt maradt, szűkké és korszerűtlenné vált épületeket, amelyeknek lebontásával készítettek helyet az újaknak. Pécsett a régi katonai kórház lebontásával teremtenek helyet az új színházépületnek 1893-ban, — a városház bővítését, illetve új városháza építését először a vele szomszédos lakóházak, majd a régi városház bontása teszi lehetővé. Az új építkezések következtében kerül sor komolyabb városrendezésre, az utcavonalak „kiegyenesítésére". A közigazgatásban a dzsentri tisztségviselők nagy száma konzerválta a feudális társadalom szemléleti és kulturális maradványait. Ennek alapján e közigazgatás a városházák stílusában is a történelmi hagyomány őrzéséJanus Pannonius Múzeum Évkönyve (1978) 23 p. 389—407. Pécs (Hungária), 1979.