Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez

384 SZABÓ JÚLIA 15. ábra. Kiss Bálint: Vérszerződés. 1840-es évek. Ceruzarajz. Magyar Nemzeti Galéria. Foto: Petrás István. lentést. Kiss Bálint részletesen idézi Anonymus leírását a törzsszövetség létrehozásáról, sőt a vérszerződés jelenetét magyar történelmi rajz, metszet, majd festménysorozata első képéül a negyvenes években vizuálisan is megkomponálta.

87 Álmos cédrussal azonosítása ismeretében már teljesen világos, hogy ezt a jelenetet miért helyezte el egy óriási fa árnyékába. Kiss Bálint Magyar régiségek című könyvében arról is szó esik, hogyan imádkoztak, áldoztak „valami erdőben, vagy kősziklák tetején, vagy forrás, folyóvíz mellett" az ősök. Az erről szóló jól 87 Kiss Bálint Vérszerződést ábrázoló művei közül egy ceruzarajz található a Magyar Nemzeti Galériában. (560x770 mm. ltsz. 1954—5423. Megjelent: Szabó, ].: Magyar rajzművészet, 1849—1890. Bp. 1972.) Irodalomból ismeretes egy hasonló témájú olajfestménye: „A frigy szentesítése Almos alatt Ázsiában 884-ik évben." Vászonra 19" magas, 28" széles" In: Kelemen Lajos: Művészeti adatok az Erdélyi Múzeumi Egyesület irománytárában. Művészet, 1912. 222— 223. Egy másik adat szerint Beodray Karácsonyi László az 1850-es években tíz magyar történeti kép festésével bízta meg a művészt, köztük az „Álmos alatti vérszövetség" témájúval. In: Nővilág. (Szerk. Vajda János) Pest. 1857. ismert magyar középkori források mellett, sőt azokat megelőzően szó esik ismét a bibliai előzményekről : Noe áldozatáról, Ábrahám tölgyeséről, s a Bírák könyvében emlegetett erdővel övezett B'aál oltárokról. Ugyanitt veti fel azt a különben más országok képzettebb vallástörténészei által is képviselt összefüggést, hogy a már említett byblosi Adonis kultusz, a gyász, a tánc és a hajvágás korábbi előzményekre vezethető v

;

ssza, talán a szíriai Astarte vagy más helyi istennő kultuszára. Ezután igen hirtelen áttér Kiss Bálint őseink éneklő — táncoló ünneplésének leírására, amikor „ifjak és leányok egymás kezét megfogva „táncoltak a „sátoros ünnepeken". „Az ének nótája kevés hangokból állott — írja — valamint, hogy a régiek sípjának, vagy tilinkójának is csak három lyuka volt." Ezek után már csak az öltözeteknek szentelt fejezeteknél kellett utánanézni Kiss Bálint leírásainak, hogy ezáltal talán még Csontváry festményéhez is közelebb jussunk. „Különösen pedig a régi magyar asszonyi öltözet maradványa volt még a feljebbi századokban az, hogy minden ruhájuk fejér volt, mellyért neveztettek ők fejér személyeknek is; de ma már ... a babyloni és sineári tarka köntösökben in-