Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez

IKONOGRÁFIÁI ELŐZMÉNYEK 383 koronáját nem éri el. Azt tudtuk, háromezer évig a cédrus még nem cédrus, a negyedik ezredben bontakozik a koronája, s ezzel utat mutat a nem­zeteknek a kitartásra.") 78 A Bibliából és az antik történetírók ország és népneveiből rekonstruált Madajara (Média) a re­formkori szerzők képzeletében — egy viszonylag háborítatlan korszakában — „boldog köztársaság" ahol „eleink jó erkölcsű, igazságszerető embe­rek voltak." 79 Fővárosa Ek-batana, ahol pompás templom állott egy oltárral, melyen állandóan égett a tűz, a természetet megelevenítő és termé­kenyítő napnak ábrázolatával." 80 A főváros egyes elképzelések szerint Baalbek lesz s könnyen le­het, mert a Bibliában rettenetes bálványozásokkal és tiltott termékenységi szertartásokkal kapcso­latban említett B'aál isten neve a XIX. századi magyar kultúrhistorikusok, nyelvészek körében egyre nagyobb tiszteletnek örvend, s lassan még magyarországi helynevek költői etimológiai meg­fejtéseiben is megjelenik (Bál-adon — Balaton je­lentése: Isten úr). 81 Már az eddig elmondottakból is kiderül, hogy a XIX. századi őstörténeti spekulációk távol vol­tak attól, hogy zártkörű tudományos viták témái lettek volna. Témánk szempontjából igen fontos, hogy az őstörténettel foglalkozó könyvek, írások szerzői között festő is akadt. Legjelentősebb forrásunk e kérdésben a pictor academicus Kiss Bálint Ma­gyar régiségek című könyve, mely Pesten jelent meg 1839-ben, s melyet a szerző a mindenek urá­nak, majd az „általa sok viszontagságok között is csudálatosan megtartott és vezérlett... régi tisztes magyar nemzetnek" ajánlott, majd ezután személyes ajánlásával Kossuth Lajosnak elkül­dött. 82 A könyv a magyar nemzet szülőföldével, a nemzeti magyar név értelmével és eredetével, a hunus-magyar betűkkel, a régi „madjarok" lakóhe­lyeivel, vallásával és szokásaival foglalkozik. Be­vezetőjében a szerző feltűnően hangsúlyozza, hogy írásának célja nem a „nemzeti kevélység" szítása, mert „minden nemzet tiszteletre méltó, bármely lépcsőjén álljon is a tökéletesedésnek, az Isten kertjében egy haszontalan növény sincs: a folyó fűnek, a csípő csalánnak, a kötelőzködő bojtorjánnak is van haszna." A továbbiakban kiderül ezért, hogy nem ezek­78 Gerlóczy, C.—Németh, L.: i. m. 91. o. 79 Bizoni, K.: 74. jegyzetben i. m. 26. o. 80 Bizoni, K.: 74. jegyzetben i. m. 51. o. 81 Bizoni, K.: 74. jegyzetben i. m. Szótár. Bál-adon. címszó. Bizoni szótárának megfejtései részben ön­álló találmányok, részben Kiss Bálint 1839-ben megjelent Magyar régiségek c. művében található szótár „megfejtéseit" veszik át. A Bál-adon, szófejtés már Kiss Bálintnál is fel­lelhető. 82 Kiss Bálint; Magyar régiségek. Pest. 1839. 1. o. kel az apróbb, bár hasznos növényekkel azono­sítja a magyar nemzetet, hanem egyik ősének nevét „az ó testamentomi szent írók könyvében megtalálható névformák" egyikével magyarázva, egyenesen a libánusi cédrusfával. Az ősi lakó­helyek között a legősibb nála is Médiával azo­nosul, a magyarok istene pedig Jó, Élő, ezenkívül „nevezték még az Istent Bélnek, vagy Bálnak" — írja Kiss Bálint, mely sok magyar helynévben fennmaradt. 83 Ebben az okfejtésben a Balaton és Baalbek vagy a Bélkő és a Balkán közelebb ke­rül egymáshoz. Kiss Bálint feltevése szerint Magyarországon vannak „helységek, vidékek, folyóvizek, sok fa­míliák és magános emberek is kiknek neveik még Ázsiából kerültek, de amelyeknek értelmük már a magyar nyelvből kiavult, mindazáltal a zsidó és chaldeai régi írásokban fennmaradt. Ezek közzül is egynéhányat feljegyzek — elől tévén a zsidó, vagy chaldeai szót, utána az azzal egye­ző nevet, ahol szükségesnek láttam, ezek után pedig a szóknak jelentését." E jelentés csokorban, ahol jelen van At-laah- Atil(a), mint jele a fá­radtságig dolgozottaknak. Árpád, mint fundamen­tum, támasz, erősítő, a következő szavak szere­pelnek: Almug — Almus -libánusi czédrus. 84 Meg kell mondani, hogy Kiss Bálint, vagy ma még ismeretlen forrása, itt Anonymussal szemben etimologizál, aki a magyar almu (álom) szóból és a latin almus — kegyes — bői származtatja Álmos vezér nevét. 85 Az általa idézett héber szót almyggim alakban még 1744-ben Celsius Hierobotanicon című müvé­ben használta cédrus jelentésben, azonban már a XVIII. század végétől Linné azonosítása nyomán csak kevesen vitatják, hogy az 'erez szó jelenti elsősorban a héberben a cédrust. 86 Nyelvi szempontból tehát még részleteiben is elavult az etimológiai okfejtés a XIX. században. Ha viszont abból a szempontból nézzük, hogy a cédrus — jelvényt évezredek óta igen sok kultú­rában vagy a legfőbb uralkodó,, vagy a legfőbb istenség kapta attribútumként, materiálisán, vagy jelképesen, teljesen logikus, hogy Álmos nevéhez fűzte a szerző, valamilyen magyarázattal ezt a je­83 Kiss, В.: i. m. 179. o. 84 Kiss, В.: i. m. Szótár. Almug, At-laah, Árpad cím­szó. 85 Anonymus: i. m. 3. fejezet. (Magyar fordításban: „Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet ma­-gyar nyelven álomnak mondják, és az ő születé­sét álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Ál­mosnak. Vagy azért hívták Álmosnak — ami la­tinul annyi, mint szent —; mivel az ő ivadéká­ból szent királyok és vezérek voltak születen­dők.") 86 Celsius, O.: Hierobotanicon. Upsaliae. 1744. 8. fej. 74, 134. o. Említi és cáfolja cédrusokról írt má­sodik művében Trew J. C. 53. jegyzetben i. m. A. (Almyggim, Algummim — Ligna pretiosa ex India Orientali, Sandali).

Next

/
Thumbnails
Contents