Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez

380 SZABÓ JÚLIA könnyen érthetővé vált.

62 Ezekben a kutatásokban a bibliai cédrusokkal kapcsolatban is új szempontok kerültek előtérbe. Egy XIX. század eleji, a görögök fatiszteletével foglalkozó könyvben még csak feltevés formájában szerepel, hogy egyes görög istenekkel kapcsolatos kultuszformákban szerepe kell, hogy legyen a cédrusfa tiszteletének,

63 a XIX. század közepén Carl Boetticher által írt Der Baumkultus der Hellenen című könyvben azonban már szó esik Pausanias leírására hivatkozva az Orchomeniták által tisztelt cédrusligetről, melyben Artemis kultuszképmása függött.

64 Ezt az Artemist a könyv szerzője már a temnosi Aphrodité egyik alakjának látja, s a termékenységi istennőként tisztelt ephesosi Artemis rokonának. A Libanon környékének helyi kultuszait keresve a kutatók rábukkannak erre az Aphrodité—Artemisre, akinek a hellenisztikus korban ott temploma is volt, valamint a már korábban is ismert Adónis mondára, amelyet a hagyomány szintén e helyre lokalizált. A közeli városban Byblosban sajátos kultuszcselekményekkel ünnepelték Adonis halálát Lucianus De dea Syria című művének б fejezete szerint.

65 Ebben az ünneplésben nagy szerepe volt a város nőinek, akik az ünnep első napján hangosan siratták Adonist, majd egy nap múltán őrjöngő örömmel önnepelték táncokkal és énekekkel, hajuk levágásával vagy azzal, hogy ezen a napon a városba érkező idegeneknek adhatták magukat, hogy a visszatérő Adonissal így egyesüljenek. Ezek az antik források gyorsan, néha persze elhamarkodottan és költői módon kerekítve, kapcsolatba kerültek a bibliai leírásokkal, Ezékiel könyvének Tammuz siratás jelenetével, sőt még az Énekek éneke csodálatos képanyagával is, melyet egyre kevésbé kezdtek tudósok és közönséges olvasók egyaránt keresztény szimbólumok előképeként szemlélni. Nem feladatunk e kérdéskör vallástörténeti öszszefüggéseinek kritikus és részletes kutatása. A kitéréssel csak arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy a mindig továbbélő antikvitás egyes vonásai és szellemisége ismét újraformálódott a XIX. században, a régészeti, vallástörténeti és mítosztörténeti kutatások spekulációi pedig az irodalomban és a képzőművészetben is éreztették ha62 Legnagyobb hatású eredménye: Frazer, J. C: The Golden Bough. A Study in Comparative Religion. I—II. London 1890. Második kiadás: I—III. London. 1900. Harmadik kiadás I—XII. London 1911 —16. Magyar nyelven szemelvényes kiadás: Az aranyág. Bp. 1962. Fontos még: Murr, J.: Die Pflanzenwelt in der griechischen Mythologie. Innsbruck. 1890. 63 Dierbach, J. H.: Flora mythologica. Frankfurt. 1833. 48. o. 64 Boetticher, C: Der Baumkultus der Hellenen. Berlin. 1856. 51. o. 45, 46, 47, 48. kép, 141. о. 218. о. 65 Lucianus De dea Syria. 6. fej. Magyar nyelven Lukianosz összes művei II. Bp. 1974. tásukat. John Martin festményében, ahonnan elmélkedésünk kiindult, természetesen nincs benne e gondolatkör minden vonása, de az mégsem csak egyszerű formai kérdés, hogy az égi mezők képében számára már nemcsak a hagyományos keresztény paradicsom, de az eliseumi mezők, a titokzatos múlt emberi kultúrát szülő mezői, az ókori kelet cédrus és mirrhaillatú tavaszi, nyári ünnepeinek emléke is megjelenik egy monumentális kompozíción. „Az ókori közel-kelet, egészen körülbelül száz évvel ezelőttig, fő tanújaként egyedül a héber Bibliát vallhatta — írja James B. Pritchard 1950ben Princetonban megjelent ókori közel-keleti szöveggyűjteménye bevezetőjében. — Száz év leforgása alatt viszont a felfedezések, magyarázatok és ásatások segítségével az ókori Egyiptom, Mezopotámia, Kisázsia és Szíria új információk tömegével vált elérhetővé.

66 A korábbi tudományos kísérletek, s ezekből Pritchard, a XVII. századtól kezdve többet is felsorol, a Biblián kívüli források közül a fennmaradt és elérhető csekély egyiptomi vonatkozású anyagra támaszkodhattak csupán a görög—római irodalom mellett illetve annak segítségével. A XIX. század végén az arab források alaposabb kutatása, a hetvenes évektől pedig az ékírásos feliratok kiadása is megkezdődött. Eberhard Schrader Die Keilinschriften und das alte Testament c. könyvének népszerűsége 1872-től több kiadásban mutatkozik. Az ezzel kapcsolatos felfedezésekről még a hetvenes években a magyar Archeológiai Értesítő is közöl anyagot Púlszky Ferenc tollából.

67

. A tudományos felfedezéseket — különösen, amelyek még töredékesek — könnyen követheti a népszerű kerekítés, vagy az új mítoszalkotás. Az ókori kelet, mint az emberi történelem kezdeteinek színhelye, évszázadok óta már azért is foglalkoztatta Európa különböző népeinek történészeit, régiségbúvárait és mítoszalkotóit, mert ezeken a tájakon és népek között saját népük őseit és eredetét is gyakran keresték. A középkori krónikaírók az ószövetségi pátriárkák és nemzetségfők, vagy azok fiai között keresték népük őseit — s ebben a magyar Anonymus vagy Kézai Simon nem egyetlen, vagy sajátos példa

68 —, az újkori mitográfusok viszont az újonnan, részletesebben megismert népek és kultúrák körében. 66 Pritchard, J. В.: Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old testament. Princeton. 1950. XIII —XV. o. (Introduction) 67 Pulszky Ferenc: Smith György felfedezései a British Museum assyr ékiratos agyagtéglái között. Archeológiai Értesítő. 9 (1875) 101—102. 68 Szűcs, ].: Kézai-problémák. In: Középkori kútfőink kritikus kérdései. (Szerk. Horváth János és Székely György.) Bp. 1974. 187. skk. Anonymus: Gesta Hungarorum. (Pais Dezső fordításában Győríty György bevezetőjével és jegyzeteivel. Bp. 1975.