Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Művészettörténet - Szabó Júlia: Néhány ikonográfiai előzmény Csontváry cédrus festményeihez

Збб SZABÖ JÚLIA 3. ábra: Libanoni cédrusok. J. Schweig fényképe. (Crowfoot, G. M.—Baldensperger, L: From Cedar to Hyssop. London 1932. könyve nyomán.) Repró : Marosi Ernő. korának természettudományos, irodalmi, s általános ismeretterjesztő lapjaiban, kiadványaiban.

8 A cédrusok élőfa-élettartamát ma már igen sommásan sem becsülik többezer évesnek, vagy még ennél is többnek a botanikusok, a XIX. században, azonban több írott forrás is megemléke8 A cédrusok botanikai, anyagi tulajdonságaira vonatkozó antik források: Plinius, С S. História naturalis. Liber XVI. Cap. LXXVI. 197—198, LXXVIII—LXXIX. Liber XXIV. Cap. XI. 17—20. Fontosabb megállapítások: „cédrus magna ....dat picem quae cedria vocatur defuncta corpora incorrupta aevis servat ..." cédrus in Creta, Africa, Sysia laudatissima, cedri oleo peruncta materies nee tiniam nee cariem sentit." (In: Pliny: Natural history.) [Latin

—angol kiadás.] Szerk.: Page, T. E.

—Capps, E.

—Rouse Wh. H. D. stb. Cambridge. Mass. 1961. 14—19. o. Theophrastus: De causis plantarum. 1:5,3; 1:10,6; 3:6,5; 3:10,2; 3:12,3—4 [részletes leírás]; 4:3,2; 4:5,2; 4:6,11; 5:3,7; 5:4,2; 5:9,8; 9:1,2; [mindez a juniperus oxycedrusra vonatkozik]. 3:2,6; 4:5,5; 5:7,1—2; 5:7,4; 5:8,1 (Juniperus excelsea) 3:1,2—3; 9:2,3 '(Juniperus phoenicea). In: Theophrastus

: Enquiry into plants. De causis plantarum. London-Cambridge. 1961. Latin

—angol kiadás). Dioscurides: De materia medica. I. 105. Wellmann kiadása (XX. 12.) További antik forrásokhoz: PaulyWissowa: Paulys Real-Encyclopädie der classischen Altertumwissenschaft. Stuttgart 1894. Űj kiadás 1970. cédrus címszó. zik arról, hogy az utazók által meglátogatott libanoni cédrusok még tanúi voltak több évezredes eseményeknek, Salamon, Dávid dicsőségének stb.

9 E hiedelmek forrása részben a cédrusok gyakori emlegetése az Ó-Szövetség lapjain, részben pedig az antik, középkori, sőt újkori szerzők (tudósok, költők, ikonológusok) állandósított gondolatpárhuzama a cédrus és a tartós érték, az örökkévalóság, vagy örök hír között. E szerzők: Horatius, Persius, Sevillai Isidorius, Konrad von Megenberg, Pierio Valeriano, Zaratino Castellini, Cesare Ripa, hogy csak a legfontosabbakat említsem, költeményekben, szómagyarázatokban, természetrajzi leírásokban vagy allegóriák, emblémák jelentésének feltárásában szólnak a cédrusról, a fa anyagáról, olajáról, tartósító, maradan9 Ismeretlen szerző: A Libanon és Atlas czédruszai. Vasárnapi Újság 1856. ápr. 6. „Itt álltak előttem az ős szent fák, magas álláspontjukról ezredéveket látva kelni és elmúlni, népeket támadni és országokat veszni .. . Korukat teljes pontossággal ugyan meghatározni nem lehet — de két, vagy háromezer évet meghaladnak." Ezzel szemben Horst Klengel megállapítása szerint a ma élő legrégibb cédrusfák életkora ezer évnél nem több. In: Klengel, H.: Der Libanon und seine Zedern in der Geschichte des Alten Vorderen Orients. Das Altertum. 13. (1967) Heft. 2. 68—76.