Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról (Coleoptera)

36 HORVATOVICH SÁNDOR Tenebrionidae Pedinus hungaricus Seidl. — Villányi-hegység: Harsányi-hegy: déli lejtő, avar rostálás a karsztbokorerdőben, 1978. II. 28. (H); Mecsek-hegység: Tubes, 1975. IV. 13. (U), Kis-Tubes, a kilátó alatt a kövek alól, 1977. II. 26. (H). A Kauímann-íéle jegyzék még nem tartalmazza. Kaszab (1957) faunamunkájában jelzi először a Mecsekből. A TTM bogárgyűjteményének adatai: Simontornya, Szentlőrinc, Tihany, Veszprém, Bakony-hegység: Cuhavölgy. A mostani az első adat a Villányi-hegységből. Hypophloeus longulus Gyll. — Barcsi Ősborókás: Középrigóc: Kuti-Örház környéke, borókásnyires, 1975. IV. 14. (U) : 4. A Kauímann-íéle jegyzék nem tartalmazza. Kaszab (1938) Bokor Elemér gyűjtéseként Pécsről említi. A TTM bogárgyűjteményének még le nem közölt adatai: Bőszénfa, Szombathely, Gödöllő, Bükk-hegység. Uloma ruía Pill. & Mitterp. — Barcsi Ösborókás : Középrigóc, korhadt erdei fenyőből, 1977. II. 11. (U) ; Kúti Őrház környéke, korhadt nyírfából, 1978. I. 31. (H). A jelenlegi ismeretek szerint ez a faj hazánkban csak a Barcsi Ösborókás területén fordul elő. A most felsorolt példányokon kívül egy van ugyaninnét a TTM bogárgyűjteményében (Horvatovich 1976). Kaszab (1957) által említett Zalatapolcaipéldány (=Tapolca) kétséges, mert nincs a TTM bogárgyűjteményében, hanem csak a Fauna Regni Hungariae-ban szerepel, mint irodalmi adat. Menephilus cylindricus Herbst — Barcsi Ösborókás: Középrigóc, korhadt erdei fenyőből, 1977. II. 11. (U). Az első bizonyító adatok is a Barcsi Ösborókás területéről származnak (Horvatovich 1976). Laena reitteri Weise — Mecsek-hegység: Zsidóvölgy, gyertyános-tölgyes, avar rostálás, 1977. IV. 21. (H) : 2, Magyaregregyi-völgy, gyertyános-tölgyes, avar rostálás, 1977. IX. 23. (H) : 2, Jakabhegy, tető, bükkös, avar rostálás, 1977. X. 8. (H): 6. Az irodalomban a faj dél-dunántúli lelőhelye csak mint Pécs, vagy Mecsek-hegység szerepel közelebbi gyűjtőhely megnevezése nélkül. A mostani adatok bizonyítják, hogy a hegység mindhárom részében megtalálható (Keleti-, Középső- és Nyugati-Mecsek). Az irodalom csak bükkösökből jelzi, gyertyános tölgyesekből még nem közölték. Serropalpidae Hallomenus binotatus Quens. — Magyarszombatfa: Haricsa, bükkös, taplógombából, 1977. VIII. 16. (V): 6, melyből 4 a JPM, 2 a TTM gyűjteményében van elhelyezve. Ez a lelőhely a faj magyarországi előfordulását bizonyítja, mert a faunafüzetben szereplő adat (Kaszab 1957) árvíz által behurcolt budapesti példányra vonatkozik. Egyéb lelőhelyét nem ismerjük hazánkban. Orchesia lasciata Payk. — Mecsek-hegység: Hármashegy, gombás fa kérge alól, 1978. III. 19. (H). Most került elő először a Mecsek-hegységből. A TTM bogárgyűjteményében őrzött dél-dunántúli példányok lelőhelyei: Balatonendréd, Simontornya. Országszerte csak néhány erdei lelőhelye ismert. Pyrochroidae Schizotus pectinicornis L. — Mecsek-hegység: Melegmányi-völgy, 1977. V. 1. (U), 1977. V. 24. (H). A Kauímann-íéle listában nem szerepel. A TTM bogárgyűjteményének adatai: Mecsek-hegység: Misina, északi lejtő, Kaposvár, Zempléni-hegység, Bükk-hegység. Oedomeridae Xanthochroa camiolica Gistl. — Szőce, a láp széle, higanygőzlámpán, (H) ; Mecsek-hegység : Bakonya, erdészház, 1977. VIII. 17., higanygőzlámpán, (U) ; Magyaregregy, erdészház, fénycsapda, 1977. VI. 16: 5. Kauímann jegyzéke 1 példányát közli a Tettyéről. A TTM bogárgyűjteményének adatai: Kőszegi-hegység, Budai-hegység: Budakeszi, fénycsapda. A most közölt valamennyi példányt fényre repülés közben gyűjtötték, vagy fénycsapdák anyagából származik. Cerambycidae Agapanthia Cynarae Germ. — Mecsek-hegység: Tubes, 1972. V. 27. (U). Kauimann-cïkkêben nem szerepel. Kaszab (1971) faunafüzetében Pécsről, Kaposvárról és Budapest környékéről találunk elterjedési adatokat a közelebbi lelőhely megnevezés nélkül. Agapanthia maculicornis Gyll. — Mecsek-hegység: Bakonya, erdészház, 1977. V. 20. (U). Szórványos elter jedésű ritka faj. Kauímann jegyzékébe nincs felvéve. Nagyobb számban csak a Budai-hegység meleg mész- és dolomitlejtőin gyűjtötték (Kaszab 1971). Neodorcadion bilineatum Germ. — Zselic: Vásárosbéc: Dióspuszta, a talajról egyelve, 1977. VI. 4. (U) ; Villányi-hegység: Harsányi-hegy, 1955. VI. 17. (G): 2. Elterjedése a Balkán-félsziget északi részére és Magyarországra korlátozódik (Kaszab 1971). Kauímann csak a jugoszláviai Pélmonostorról (Béli Manastir) említi. Ritka melegkedvelő faj.