Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Természettudományok - Horvatovich Sándor: Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról (Coleoptera)

32 HORVATOVICH SÁNDOR tat, azaz a mélyebb, nedvesebb völgyekben él elsősorban, 300 m tengerszint feletti magasság alatt. Notiophilus hypocrita Curt. — Szőce, a láp nedves patakpartján egyelve, 1976. VII. 19. (H). A faunafüzet adatai szerint (Horvatovich, 1974) eddig csak a Kőszegi- és a Bükk-hegységből ismertük. A Kárpát-medencében gyűjtött példányok mind hegyvidékről származnak. Notiophilus biguttatus F. — Mecsek-hegység: Jakabhegy, északi oldal, egyelve, 1977. VII. 17. (H), Mohosi-kiskút, moha rostálás, 1977. X. 18. (H). A Dél- és Nyugat-Dunántúlról csak Mosonmagyaróvár környékéről és a Mecsekből ismert. A régi mecseki adatok 2 mélyvölgyi példányra vonatkoznak, illetve nem utalnak a hegységen belüli lelőhelyre. Gebhardt (1965) a Misina- és Tubes-tetőről említi, de a JPM gyűjteményében ilyen lelőhelyű példány nincs. Loricera coerulescens L. — Acsád, talajcsapdával vöröshereföldön, 1973. VII. 11. (NK) ; Vép, talaj csapdával vöröshereföldön, 1973. VI. 12. (NK) ; Szőce, a láprét szélén higanygőzlámpán, 1976. VII. 19. (H) : 2, a láprét patakjának partján egyelve, 1977. VI. 6. (H); Szalafő, 1976. VII. 21., a nedves talajról egyelve, (H) : 2; Mecsek-hegység: Melegmányi-völgy, a patak partján egyelve, 1977. V. 13. (H) : 2; Drávasík: Bürüs—Szentegáti erdő, a nedves talajról egyelve, 1977. VI. 16. (H) : 2. A faunafüzet (1974) adatai szerint hazánkban ritka. Kauímann (1914) közelebbi lelőhelyadatok nélkül közli a Mecsekből. Horvatovich (1978) adatközlő cikkében Gebhardt Antal által gyűjtött példányok szerepelnek a Mecsekből közelebbi lelőhelyadatok nélkül, illetve 2 példány a Mélyvölgyből. A Drávasíkról most került elő első ízben. A vörösherében felállított talaj csapdákkal fogott példányok az első hazai adatok mezőgazdasági területről. Elaphrus cupreus Duft. — Drávasik: Kisdobsza, nedves talajon egyelve, 1977. VI. 30. (H), Bürüs— Szentegáti-erdő, a nedves talajról egyelve, 1977. VI. 16. (H): 2. A faunafüzet csak néhány hazai lelőhelyét említi (Balatonederics, Pápateszér, Tata, Pusztaszentjakab). Tóth (1973a) a Bakonyból közöl újabb adatot (Lesenceistvánd). Kauímann (1914) fajlistájában nem szerepel. Drávasiki előfordulása egyben Dél-Dunántúl faunájára is új adat. Elaphrus aureus Müll. — Csörötnek: Rábapart, 1976. VII. 21. (H), Huszászimajor, patakpart, 1977. VI. 9. (H). Hazánkban meglehetősen ritka. Adatai hegy- és dombvidékre vonatkoznak. A DélDunántúlról még nem ismerjük. Bembidion obtusum Sérv. — Vép, vöröshereföldön, talaj csapdával, 1973. V. 22. (NK) : 5, 1973. VI. 12. (NK) : 7; Narda, vöröshereföldön, talajcsapdával, 1973. V. 25. (NK). Közép- és Észak-Európában mezőgazdasági területekről kötött talajokon többféle előfordul. A TTM bogárgyűjteményében csak Budapest környékéről van meghatározott példány. A most közölt Vas megyei adatok az elsők hazánkban mezőgazdasági területről. A Dél-Dunántúlról még nem került elő. A Bakony hegységből sem közölték (Tóth 1973). Bembidion inustum J. Duv. — Mecsek-hegység: Melegmányi-völgy, a patak partján a hordalékból taposással egyelve, 1977. V. 13. (H). Új hazánk faunájára. A külföldi lelőhely adatok az Alpok területére és a jugoszláviai Szlavónia hegyeire vonatkoznak. Nagyon ritka minden lelőhelyén. Jellegzetes habitusú faj, amely minden más Bembidion-fajtól nehézség nélkül elkülöníthető. Bembidion genei illigeri Net. — Drávasik: Bürüs—Szentegáti-erdő, a nedves talajról egyelve, 1977. VI. 16. (H) : 5, Kisdobszai-erdő, a nedves talajról egyelve, 1977. VI. 30. (H) : 3, Botykapeterdi-erdő, a tópart nedves talajáról egyelve, 1976. VI. 29. (H) ; Szőce, a láp szélén higanygőzlámpán, 1976. VII. 21. (H): 2; Máriaújfalu, a patak partján egyelve, 1976. VII. 19. (H) : 2; Lukácsháza, a patak partján egyelve, 1977. VI. 8. (H) : 2; Pellérd, halastavak, a partszegélyen egyelve, 1977. X. 13. (S). Ez a Kárpát-medencében többnyire hegyvidéki eltérjedésű faj Baranya megye területéről eddig ismeretlen volt. Már a mostani adatok is arra utalnak, hogy a Drávasík nedves talajú erdeiben gyakori. Mecseki adata jelenleg nincs. A Bakonyban sokfelé előfordul (Tóth 1973a). Tachys quadrisignatus Duft. — Pécs: Tüzér utca, a csatorna nedves partjáról egyelve, 1977. IX. 11. (S), Rákóczi út 66., az üres telek talajáról egyelve, 1977. X. 1. (S) : 3. A Kauímann-íéle felsorolás nem tartalmazza. A Bakonyból egyetlen adata ismert a Tihanyi-félszigetről (Tóth 1973a). Tachys íulvicollis Dej. — Drávasík: Botykapeterd, tóparton a nedves talajról egyelve, 1977. VII. 14. (H). Az irodalomban nincs adata a Dél- és NyugatDunántúlról. A Bakonyból (Tóth 1973a) a Balatonfelvidékről ismerjük néhány adatát (Balatonarács, Balatonfüred, Csopak). Csiki (1946) Kalocsáról és Makóról említi. Trechus cardioderus pilisensis Csiki — Zselic: Ropoly-puszta, bükkös, avarrostálás, 1977. III. 16. (M) : 2, 1978. III. 15. (H) : 2. A Mecsek-hegység nedvesebb erdeiben (gyertyános-tölgyesek, bükkös foltok) patakok partján és töbrök alján gyakori. A Zselicből most került elő először. A Bakonyban és a Pilisben is elterjedt. Lasiotrechus discus F. — Mecsek-hegység: Magyaregregy, erdészház, fénycsapda, 1977. VII. 26.; Villányi-hegység: Nagyharsány, fénycsapda, 1975. VI. 22.; Szőce, a láp széle, higanygőzlámpán, 1976. VII. 19. (H): 5.