Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Komlósi Sándorné: Szigetvár-vidéki fehérhímzések

SZIGETVAR-VIDÉKI FEHÉRHÍMZÉSEK 313 8. ábra. Nyakravaló kendő: anyaga sifon, mérete 140x140 cm, készítője Czompó Katalin Kistamási. 1887 kö­rül hímezte és viselte ünnepnapon a templomban. Vállára terítette, mellén átfonta és hátul a deré­kon összetűzte. Keményítve volt, nagyon vigyáz­tak, hogy ne törjön meg a vászon. Úgy kötötték fel, hogy a díszes sarka a háton szépen elterüljön. A többi sarok nem látszott, ezért ennek a ken­dőnek is csak az egyik sarka van gazdagon ki­varrva, 33 cm magasságban, míg a többi 3 sarok­ban szerény kis minta 9 cm nagyságban díszíti a kendőt. A kendőnek mind a négy széle huroköl­téssel cakkozott, 7 kis fül alkot egy nagy gömbö­lyű cakkot. A szokásos lyukhímzés kerek, üresen hagyott lyukai végigkísérik a szélét, mindenik fül homorulatába kerül egy-egy lyuk. Ez a kendő teljesen más stílusú, mint az eddigiek. Köny­nyed, levegős, mert alig van benne laposöltés, szinte csupa lyuk az egész. És szintén csodála­tosan szép a kompozíciója. A 8. ábrán lévő nyak­ravaló kendő sarokhímzésének motívumait is ér­demes külön is szemügyre venni. Feltűnik közé­pen a török tulipán, jobbra-balra hajolva, fölötte a szamárhátív. A sorok díszítményei forognak. Aszimetriával is találkozunk, a csúcsnál lévő kis virágok jobb és baloldali elhelyezésében. A kom­pozíció fő jellemvonása a szárak ívelése, az ún. rezgőszárak, melyek igen szépen kontraívelésűek. A sorminta virágszárai is, mint a víz folyása, sodorja magával a tekintetünket. A kerek kis vi­rágok körül mindenütt forognak a levelek, mint­ha a szél hajtaná őket, hallatlan dinamikussá teszi az egészet.

Next

/
Thumbnails
Contents