Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Komlósi Sándorné: Szigetvár-vidéki fehérhímzések

SZIGETVAR-VIDÉKI FEHÉRHÍMZÉSEK 313 8. ábra. Nyakravaló kendő: anyaga sifon, mérete 140x140 cm, készítője Czompó Katalin Kistamási. 1887 körül hímezte és viselte ünnepnapon a templomban. Vállára terítette, mellén átfonta és hátul a derékon összetűzte. Keményítve volt, nagyon vigyáztak, hogy ne törjön meg a vászon. Úgy kötötték fel, hogy a díszes sarka a háton szépen elterüljön. A többi sarok nem látszott, ezért ennek a kendőnek is csak az egyik sarka van gazdagon kivarrva, 33 cm magasságban, míg a többi 3 sarokban szerény kis minta 9 cm nagyságban díszíti a kendőt. A kendőnek mind a négy széle huroköltéssel cakkozott, 7 kis fül alkot egy nagy gömbölyű cakkot. A szokásos lyukhímzés kerek, üresen hagyott lyukai végigkísérik a szélét, mindenik fül homorulatába kerül egy-egy lyuk. Ez a kendő teljesen más stílusú, mint az eddigiek. Könynyed, levegős, mert alig van benne laposöltés, szinte csupa lyuk az egész. És szintén csodálatosan szép a kompozíciója. A 8. ábrán lévő nyakravaló kendő sarokhímzésének motívumait is érdemes külön is szemügyre venni. Feltűnik középen a török tulipán, jobbra-balra hajolva, fölötte a szamárhátív. A sorok díszítményei forognak. Aszimetriával is találkozunk, a csúcsnál lévő kis virágok jobb és baloldali elhelyezésében. A kompozíció fő jellemvonása a szárak ívelése, az ún. rezgőszárak, melyek igen szépen kontraívelésűek. A sorminta virágszárai is, mint a víz folyása, sodorja magával a tekintetünket. A kerek kis virágok körül mindenütt forognak a levelek, mintha a szél hajtaná őket, hallatlan dinamikussá teszi az egészet.