Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Komlósi Sándorné: Szigetvár-vidéki fehérhímzések

SZIGETVÁR-VIDÉKI FEHÉRHÍMZÉSEK 305 ink, mint például a cakkozás sokfélesége, a lyukak változatos formái: kerek lyuk üresen, kerek lyuk pókozással, szilvamag alakú lyuksor, lyuksor felette pici pontozással stb. Törvényszerű kendőinken az is, hogy a hármas ívek után a kendők oldalán végigfut egy csíkdíszítmény, s ez maga is egy kis kompozíció. Általában kicsinyített virágos ág ez a csíkdíszítmény a maga hármas elrendezésével. Megfigyelhetjük azt is, hogy némelyik kendőn jobbról-balra — mintegy az ősi írásmód maradványaként — írták a szalagdíszítményt. Szinte törvényszerű az is, hogy a virágos ág „termő ág" gyökerét is odarajzolják még akkor is, ha cserépbe (az ismert reneszánsz kancsóba) helyezik bele. A gyökeret általában három magasan töltött hosszúkás levélke jelzi. A művészien megkomponált sarkok külön tanulmányt érdemelnek. Akár a levegős, nagyon rajzos, játékos lyukhímzéses mintát nézzük, akár ennek ellentétét a tömör, díszes magashímzésűt, egyben megegyeznek, hogy a középtengely vonala összetartja a hármasán tagolt, de együvé tartozó virágokat. A díszítőelemek között nincsen hangsúlyos és hangsúlytalan, mindegyiknek egyforma a súlya, jelentősége a mintában, ami azt eredményezi, hogy a nagyobb hímzett felületek szőnyeghatásúak. (3. és 8. sz. ábra) Ha mégis valamelyik mintának hangsúlyt kíván adni az alkotó, akkor ezt áttöréses technikai megoldással, csipkeszerűséggel éri el, nem kell a mintát felnagyítani. Szép példája ennek a 6. ábrán látható fejkendő sarokmintája. Nagyon szép a ritmusa azoknak a kézimunkáknak, ahol a tömött laposhímzés és az áttört csipkeszerű felületek szabályosan váltogatják egymást, mint pl. a 7. sz. kézimunkán. Igaz, nagymúltú elődökre tekinthetnek vissza ezek a munkák, s élnek is mindazzal a kinccsel, ami a minták szerkesztése, technikai megoldása terén összegyűlt a táj népi tudatában. Bemutatunk a kendőkből néhányat.