Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Komlósi Sándorné: Szigetvár-vidéki fehérhímzések

KOMLÔSI SAN DORNE í. ábra. Szigetvár-vidék községei. A fekete körök a közölt fehérhímzések származási helyeit jelzik. hímzett kendők. Gyűjtőútunk során csak 7 faluba jutottunk el a 29 közül, a többi még felderítésre vár. Az összegyűjtött Szigetvár-vidéki kézimunkák származásának a helyei: Merenye, Kistamási, Kisdobsza, Somogyviszló, Basal, Rózsafa, Dencsháza, Kispeterd, Botykapeterd, Nagypeterd, Nyugotszenterzsébet, Nagyváty. (A mellékelt térképen fekete körrel jelöltük a felsorolt helyeket.) író- és hímző asszonyok Szigetvár-vidékén Az adatközlők tanúsága szerint Szigetvár-vidékén is éltek és hatottak korukra „író" és hímző, azaz „varró" asszonyok. Kispeterden: Farkas Józsefné született Szenté Erzsébet, földműves. Az 1880-as évektől kezdve írt, varrt. Ö hímezte a 3. sz. képen bemutatott fejkendőt. Stílusára jellemző az aprólékos, gondos, szép munka. Kispeterden Bagó Juli írt és varrt rendelésre, pénzért másoknak is. A 10. sz. fejkendő mutatja az ő keze munkáját az 1880-as évekből. Merenyén Sárosi Lidi (szül.: 1878., meghalt 1910.) hímzett másoknak pénzért. Rózsafán Csankó Jánosné Nemes Katalin földműves asszony híres író és varró volt. 1870 körül hímezte az 5. sz. képen látható kendőt. Egyelőre még csak ezekről tudunk, minthogy Szigetvidék néprajzáról egyáltalán igen keveset. Zentai János „Baranya magyar főkötői" c. munkájában foglalkozik e vidék főkötőivel és részletesen leírja a díszes „kontyot", a fölé helyezett „tilanglit", melyet „takarító"-nak, „férevető"-nek hívnak, s amely nélkül sohasem mentek templomba. „Még egy befedési módról van adatunk" — írja — „Gyászoló öregasszonyok nagy csipkésszélű, gyolcs vagy háziszőttes fehér kendőt kötöttek a konty fölé, Katádfa, Botyka, Molvány, Dencsháza, Bürüs (különösen) úrvacsoravételkor. Egyébként gyászban nem viseltek főkötőt, csak kendőt."

1 — Sajnos, e munkából nem tudjuk meg, milyen is volt ez a kendő a csipkés szélén kívül, mi volt a sarkában. Úgy vélem, ezeket a fehér kendőket találtuk meg most, éppen az említett falvakban járván. Sajnos adatközlőink emlékezete odáig már nem terjed, hogy azt is el tudnák magyarázni, hogy kislány korukban édesanyjuk, vagy nagyanyjuk kendője alatt milyen főkötő volt. Ez még nagyon kérdéses a számunkra. Talán a további gyűjtések során fény derül erre is. Zentai munkája végén említi, hogy „voltak olyan főkötők is, amelyeket kizárólag csak alsó ruhadarabként viseltek a fejkendő alá. Ilyeneket is használt a baranyai magyarság, habár ritkán. A selyemkendőt védte a zsírosodástól" — írja. Szigetvár-vidéke népművészeti alkotásokban gazdagnak mondható, ha szőtteseire, fafaragásaira gondolunk. A téli időszakban az asszonyok fontakszőttek, a férfiak szívesen faragták, díszítették a ház használati eszközeit. Valamikor minden eladólány egy szekrényre való szebbnél-szebb szőttest kapott „staférungba" (kelengyébe). Vízfolyásos, gyűrűs, borsós, lépes fehérabroszt. Csillagos, szökfües (szekfűs), tulipános, rózsás, rozmaringos „főszödésös", azaz felszedéssel készült mintás abroszt, kosárruhát, törülközőt. Mindig egy színnel, pirossal szőtték bele a mintát, csak a második világháború után kezdték kék, rózsaszín, sárga fonallal is szőni a mintát, ami azonban nem vált általánossá.

2 A szövésen kívül hímzéssel már az első világháború után nem foglalkoztak, de a század elején élt még az a szokás, hogy a férfiak jegyajándéknak fehérhímzéssel kivarrt inget kaptak, meg hímzett jegykendőt. Ilyen hímzett ing található a Néprajzi Múzeumokban, jegykendő és színes fonallal hímzett törülközők is, de a női viselethez szorosan hozzátartozó fehér hímzett fejkendő és vállkendő nem került még múzeumunkba, valahogy elkerülte a gyűjtők figyelmét. 1 Zentai János: Baranya magyar főkötői. JPM Évkönyve. XIV.—

XV. sz. Pécs. 2 Szigetvár-vidék szőtteseivel behatóan foglalkozik egy 1942-ben készült pályamunkám „Kendermunkáik Nagyvátyon" címmel. (A budapesti Néprajzi Múzeum Adattárában.)