Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Cseh István: Társadalomnéprajzi vizsgálatok a szlavóniai magyarok körében

TÁRSADALOMNÉPRAJZI VIZSGÁLATOK ... 299 A vétkes gyakorlat szedte is a maga áldozatait. Többen belehaltak, de nem hagytak fel vele. A két gyereket elégnek tartották, a három már sok lett volna. Az adatközlők visszaemlékezése szerint egyaránt megünnepelték a fiú- és leánygyermek születését, bár a fiúnak jobban örültek. A keresztelőt nadalunak mondták. A nagykorúság elérését különösebben nem jelölték semmivel, és nem is ünnepelték meg, de az emberek tudatában a konfirmálás ilyen jelentőséggel is bírt. Az utóbbi időben legénybúcsút szokott tartani az a fiú, akit behívnak katonának. Az idejében való megházasodás az életformából adódó, természetes követelmény volt. Ha valaki mégsem kötött idejében házasságot, annak sajátos okai lehettek. Az ilyen agglegények kevesebb beleszólási joggal rendelkeztek a házközösség életébe, mint családos testvéreik, mert az utóbbiaknak több kötelezettségük is volt. A gyermekek nevelése, a kiscsalád vezetése és az idősebb generációkhoz való közvetlen kapcsolódás egy házközösségen belül, olyan kapcsolatrendszer létezését jelentette, amit a szélesebb társadalmi környezet is elismert és fontosnak tartott. Az ebben való élés, vagy ennek elhagyása mértékadó volt az emberek megítélésekor is. A közvélemény jobb embernek tartotta azt a fiút, aki otthon maradt, mert „ ... meg tudott egyezni az apjával." Az atyai hatalom viszont szigorú volt és mindenre kiterjedően teljes. A felnövekvő gyerekek csak a házasságkötésükkel szabadultak fel alóla és akkor is csak részben. Ugyanis, ha ezek után is maradtak a család (házközösség) keretein belül, akkor önállósulásuk csak a legszűkebb magánéletük alakításában jelentett számukra — az eddigiekhez képest — nagyobb szabadságot, hiszen továbbra is megmaradtak a házközösség hierarchiájában, a családfő hatalma és irányítása alatt. A jelen felé haladva a négy falu közül Kórógy és Haraszti, bizonyos szempontból, egymástól elütő tendenciákat képviselt. Ezek a különbségek napjainkban is érződnek, sőt következményeik jobban észrevehetők. Az életvitelében is befeléfordulóbb, egykés Haraszti elöregedése szembetűnő. Az öregek elhalálozása és az utódok hiánya következtében már több ház teljesen gazdátlan a faluban, és a szabad foglalók, leginkább a cigányok prédájává vált. Általában jelentős az idegenek bevándorlása és asszimilációs hatása az őslakosságra. A fiatalok aránya most is alacsony és nagyszüleik megbotránkozására már leginkább horvátul beszélnek. Ezzel szemben Kórógy jelenleg is virulensebb község. Nem volt rá jellemző a gyermekszaporulat erőszakos megakasztása és a fiatalok aránya most is kedvezőbb, mint Harasztiban. A lakosság lélekszáma emelkedőben van. Igaz, hogy ide is érkeztek idegenek, de aránylag sokkal kevesebben. Tekintve, hogy kisebb volt az idegenből érkezőkkel való keveredés, a lakosság összetételében egységesebb is maradt. A falut járva bíztató a nem régen épített új házak sokasága és általában az emberek észrevehető tenniakarása. A technikai haladással való lépéstartás szándéka kitűnik a magángazdaságok fokozottabb gépesítéséből is. Szükség is van rá, hiszen munkaerőt pótol. A fiatalok nem szívesen maradnak meg a földnél. A régi emberi kapcsolatok jórésze — bár elsősorban az öregebbek között — tovább él. A falu egésze hagyományőrző és fejlődő egyszerre.

37 Kórógy, Haraszti, és Szentlászló fiatalsága leginkább helyi rendezvényeken, futballmérkőzéseken és bálokon találkozik. Ilyenek a szüreti bál, farsangi bál, aratási bál. Újabban sajátos találkozási lehetőségnek és ünnepnek számít a Petőfi zászlóalj megalakulásának emléknapja, amire többen hazajönnek távolabbi munkahelyekről is. A kórógyiaknak, anyaggyűjtésem időszakában volt folklórcsoportjuk és színdarabokat is szoktak tanulni. Előadásaikra meghívják a szomszéd községek fiataljait, akik a nem túl jó közlekedési viszonyok ellenére szívesen látogatják ezeket az alkalmakat. Az ifjúság új formákat talál az összetartozás érzésének ébren tartásához. 37 Ez úton mondok Köszönetet kedves adatközlőimnek, akik anyaggyűjtésem során nagy segítségemre voltak. Antal Peti János (1917) Haraszti, Dezső Illés (1911) Kórógy, Dezső Illésné (1918) Kórógy, Ferencz Mikó Éva (1911) Haraszti, Illés Pikó Pál (1912) Haraszti, Siklósi Jankó István (1890) Haraszti, Sípos Mihály református lelkész (1913) Kórógy, Tóbi Istvánné (1904) Szentlászló, Vacsora Julianna (1915) Kórógy, Marcsi Dávid (1925) Haraszti.