Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Cseh István: Társadalomnéprajzi vizsgálatok a szlavóniai magyarok körében

TÁRSADALOMNÉPRAJZ! VIZSGÁLATOK ... 297 ban a hivatalnokok, a szerb kocsmáros stb. Ezt a törekvést Kórógyon is megfogalmazták, és még hozzátették, hogy általában a földtől való menekülés jellemzi a fiatalságot. Ma már a házassági kapcsolatok irányítottsága erősen mérséklődött mind a négy faluban, illetve csaknem megszűnt. A földművelő, vallásos, templomba járó, hagyományaikhoz jobban ragaszkodó családokban természetesen a régi felfogás is még jobban kísért. Ez azonban már legtöbbször nem elég erős ahhoz, hogy például az Eszéken tanuló vagy dolgozó — akár rendszeresen hazajáró — fiatal szövődő kapcsolatait képes legyen rombolni. Ilyen esetben, és ez is egyre többet fordul elő, a fiatalok elszakadnak mindkét szülői háztól és függetlenül telepednek le. (Neolokális letelepedés.) Ez általában városba, leginkább Eszékre való beköltözést jelent. A házasságkötést megelőzte az eljegyzés, amit inkább elkendőzés-пек meg áldomás-nak mondtak. „Eljüttek kérőbe а fiúnak a szülei. Hogy ezer meg ezer jüttünk, megkérjük a lá°nyukat, odaadik-e a fiunknak. Nohát akkó ugye a szülők visszamonták, hátha ük megegyeznek, mink beleegyezünk. így vót a megkérés. Az eljegyzés vöt mindég szombat este. Előtte, péntőki este felmentünk a paphol, fel a lelkészi irodába. Azelőtt gyűrű nem vót, én is kendőt vetem az én uramnak. És akkor a tisztelendő úr kikérdözött, hogy szeretitők-e egymást. Kivált, ha két teleközethöz tartoztak. Az én uram katolikus vót, én református vótam. Kellött imádkozni. Megkérdözte, a gyerökök, ha születnek, milyen valásúak lesznek. Ezt a papnak mind be kellött mondani. A pap megkérdözte az uramat, hogy te katolikus vagyol és akarod-e, fiúgyermek megy az apjá°ra, leánygyermek megy az anyjá°ra a válá°sba. Az azt mondta, akár menyi gyerök lesz, én adom á°t a református valá°sba. Ezt a pap mind felírta. Éa akkor még imádkoztunk, hogy holnap estére lesz az áldomás. Nem montuk kézfogónak."

30 Az áldomás-t a lányos háznál tartották és sokszor olyan nagy volt, hogy kisebb lakodalomnak is beillett. Ha nagy áldomást akartak csapni, akkor arra meghívták mindazokat, akikre a lakodalomban is számítottak. Ezután a pap egymást követő három vasárnap kihirdette a templomban a házasulandókat, és következett a házasságkötés. Ezt a kifejezést voltaképpen sohasem használták. Helyette esküvő-t montak és ezen a házasságkötés egyházi szertartását értették, illetve lakodalmat, amikor az esküvőt már megelőző és az utána következő né30 Ferencz (Mikó) Éva, Haraszti. hány napos vígasságról beszéltek. Mindkettőnek kialakult szokásrendszere volt, ami kisebb változásokkal a mai napig él. A lakodalom mérete a család vagyoni helyzetétől és a rokonság nagyságától függött. Ha több gyerek volt a családban, a szülők igyekeztek mindegyiknek egyformán lakodalmat adni és egyformán kiházasítani őket.

31 A hozomány nagysága is természetesen aszerint alakult, hogy milyen gazdag volt a család. A viszonyítás lehetőségének kedvéért egy szentlászlói harminckét holdas, négy gyermekes család kiházasítási gyakorlata szolgáljon például a századfordulóról. A három leánytestvér hozománya egyenlő nagyságú volt és megközelítő pontossággal a következőkből állott: 25 darab zsák, 15 darab pöndő (pendely), két darab vastag, nagy ponyva (az egyik négy szeles, a másik három szeles), egy darab lugzófödő ponyva (két szeles), 15 darab asztali abrosz, 3 darab cifra ponyva (ágyterítő), 4 darab szalmazsák, 5 darab tollaspárna. (Tollal töltött derékalj, olyan nagy, mint a szalmazsák.) Ezen kívül kaptak még valamennyi földet is az anyai részből. A fiútestvérük viszont inkább földet örökölt. A lakodalmaik hagyományvilágában — azon túl, hogy ezek a szokások a régi idők emlékét, más hagyományőrző vidékektől is különbözve, élénkebben őrzik — néhány sajátosság könnyen észrevehető. így például a vendégek hívogatásától kezdve a több napos mulatozás teljes befejezéséig viszonylag sokszor kap szerepet a valamiért való, legtöbbször pénzzel történő fizetés. (A lakodalom reggelén a „ruzsmaringot" tűző lányoknak, a násznagykendőért a lányos háznál ; a menyasszonykikéréskor, ha a találóskérdés megfejtetlen marad, „kásapénz" a szakácsnőnek, menyaszszonytáncoltatáskor, a másnapi reggelire érkező vendégeket az új asszony megcsókolja és pénzt kap érte, stb.) Továbbá az egész famíliát lázban tartó családi ünneplés és szórakozás során nemzeti érzések is gyakran megnyilatkoznak: A komabotot selyemkeszkenővel, virágokkal és nemzeti pántlikával díszítik fel. Vacsora előtt fennálva eléneklik a Himnuszt majd az Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted kezdetű dalt. Csak ez után nyúlnak az ételhez. Ezen kívül az öregebbek szívesen emlékeznek vissza néhány „szép nótára", amiket a lakodalom menetében meghatározott helyen mindig elénekeltek. Például Lászlón a következőt, amikor a násznép kijött a templomból és útban volt hazafelé: 31 Penavin Olga fentebb idézett tanulmányában részletesen leírja az itteni lakodalmaik menetét, szokásait. Közlésem ide vonatkozó adatai szociális, családszerkezeti vagy kulturális szempontból csupán bővíthetik az itt talált gazdag anyagot.