Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)

Néprajztudomány - Cseh István: Társadalomnéprajzi vizsgálatok a szlavóniai magyarok körében

TÁRSADALOMNÉPRAJZI VIZSGÁLATOK A SZLAVÓNIAI MAGYAROK KÖRÉBEN CSEH ISTVÁN A szlavóniai magyarság sajátos, a környezetétől elütő, régi századok emlékeit őrző kultúrájának létét nem szükséges bizonyítani.

1 A négy magyar falu — Kórógy, Haraszti, Szentlászló és Rétfalu — által megült táj korábbi arculata, a lecsapolások előtti vízivilág és a belőle kiemelkedő, mégis rejtve maradó szárazulat valóságos szigetvolta is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az itt élő emberek hosszú időn keresztül megőrizhették kultúrájuk számos elemét: tetszetős népviseletüket, sok százéves múltjukból táplálkozó, sajátos nyelvjárásukat, gyönyörű népdalkincsüket, de ugyanígy gazdálkodási hagyományaikat, építkezési szokásaikat stb. A nyelvsziget-voltukból fakadó viszonylagos elzártságuk is közismert. Ez a környezet a folklór látványosan megmutatkozó jegyein túl a népi kultúra rejtettebb rétegeinek is nyugalmat és ennélfogva tovább élési lehetőséget biztosított. így élt tovább szinte a legutóbbi időkig a nagycsalád típusa és vele együtt a társadalmi kapcsolatok, nemzetségi, rokoni kötelékek meghatározott rendszere: erkölcsrend, szokásjog stb. Ezek egy részéről az egyházi feljegyzések meglehetős pontossággal tájékoztatnak bennünket. Pl. a közerkölcsről a presbitériális jegyzőkönyvek, vagy a 1 A szlavóniai szigetmagyarságról szóló rangos néprajzi szakirodalom egészét nincs szándékunkban felsorolni. Ebből csak azokat emelnénk ki, amelyek azon túl, hogy az itt élő nép kultúrájának sajátosságait világosan kimutatják, közlésünkhöz is fontos támaszt jelentettek. Főképpen GARAY ÁKOS szép közleményére hivatkozhatunk: Szlavóniai régi magyar falvak. Néprajzi Értesítő, XII. (1911) 221—248. Terminológiai szempontból jelentős forrás PENAVIN OLGA: Szlavóniai (kórógyi) szótár I. Növi Sad, 1965. Jelentős támpontokat kaptunk a szlavóniai népszokások újabb kutatási eredményéből pl. PENAVIN OLGA: „Lakodalom, aggodalom" (Lakodalmi szokások a szlavóniai magyaroknál régen és most). A Hungarológiai Intézet tudományos közleményei, V. é. f. 15. sz. (1973. június). A vizsgált tájegység kutatását illetőleg 1. KOSA LÁSZLÓ: Magyar néprajzi kutatások Jugoszláviában. A Hungarológiai Intézet tudományos közleményei, IV. évf. (1972. június—szeptember) 11— 12. sz. 5—24. Különösen 14—16. Lásd még a VI. évf.-ban (1974) PENAVIN OLGA: Betegség, halál és temetés Szlavóniában с cikkét, továbbá ugyancsak PENAVIN OLGA szerkesztésében megjelent Szlavóniai hétköznapok. Fórum. 1973. rokoni (családi) kapcsolatokról az egyházi anyakönyvek. A társas együttélés világáról, a kapcsolatteremtés lehetőségeiről, a kialakult kapcsolatok rendszeréről a faluközösségen belül azonban már sokkal inkább az adatközlők visszaemlékezései tájékoztatnak bennünket. Ezen visszaemlékezések alapján rekonstruált néprajzi kép elsősorban a századfordulót közvetlenül megelőző és követő évtizedekre érvényes. A nagycsalád, mint gazdasági és társadalmi egység A családi bírtok, amelynek összetevőit a szántóföld, rét, legelő, helyenként szőlő, az állatállomány, valamint a családi ház alkotta a hozzátartozó gazdasági épületekkel, a közösség tulajdonát 1. ábra. A haraszti faluszéle Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1978.) 23, p. 285—300. Pécs (Hungária), 1979.