Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) (Pécs, 1979)
Néprajztudomány - Solymos Ede–S. Göldner Márta: Győri halkereskedők Baranyában a 18. században
274 SÓLYMOS E.— S. GÖLDNER MÁRTA vette." A másik tanút a legények által hívatták magukhoz, de az csak a hitnek letétele után ment el a napszámját kérni, s akkor mondták: „Minek áll Kentek íölly amellyet az Gaz Asszony mellett, hiszen mi jobban tudnánk szolgálni, mintsem ő, annak semmije sints tsak a Teste es Lölke." A tanúk befolyásolásában a főszolgabíró is segédkezett: „Feö Szolga Bíró Ûr a Tanút Tömlöczel fenyegette mondván: miért nem akarod Karvasziné ellen az hitedet letenni, holott Kálóczy Uraimék jobban szolgálnának mintsem Karvasziné néked." A másik „Nemes Győr városának Einssorgera és Hajdúja által erőszakossan hurcoltatott, húzták vonták az házábulis ki taszigálták Szolga Bíró Uram elejbe citáltatott aholis Kállóczy Uraiméknak részékre meghiteleztetett a Tanú." Mint láttuk, az alperesek rokonsági kapcsolatban álltak egymással. A kereskedő társak között ez nem kivételes eset, egyéb adatok is bizonyítják. A korábban emlegetett Völgyi uram lánya, Rosina másik társuknak, Pázsit Ferencnek volt a felesége. Megözvegyülve férjhez ment Börtsy Márton prókátorhoz, aki senator is volt. „özv. Pásitné Asszonyomat Feleségül elvette és mivel az Asszonynak első íérje Hallal Szokott Kereskedni, eö Kegyelme is azután olyanos Kereskedésben, állott..." „Szakács Mihállyal és Petrovics Jánossal hajó és bárkabéli Kereskedésben edgyütt lévén" 1759-ben nagy kárt szenvedett, s akkor fel is hagyott a kereskedéssel. 1775-ben, mikor vallomást tesz, már „Nemes Szabad Királyi Győr Városa Ordinarius Bírája." Mint tanúk szerepelnek vagy a vallomásokban említődnek még a következő kereskedők: Makki Mihály „magais az Fátens bárkával kereskedő Ember lévén . . ." Magyary János Makkival együtt adta a pénzt Karvászynak az árendára. Horváth András 1780-ban 92 éves, annak idején ő is hallal kereskedett. Említik Széli Mihályt, Fláskár Györgyöt 8 , Tóth Sándort, 1759-ből Haraszti bárkáját. Kosa uramat, Lakner uram búzás hajóját. Végül tanúként szerepel Ruisz József „Maga a Fátens hallal s bárkákkal vagy 25 Esztendőktül fogvást járván s kereskedvén. . ." írják róla 1774-ben. A Ruisz név ismerős már a Kalocsai Érseki Levéltár anyagából. Ruisz Andrással és Maki Mihállyal együtt 1761-ben a kalocsai érsek vizeit árendálja, 1766ban Prikkel Ferenc és Halász Mihály, 1772-ben Ruisz András és József, Rotorra Ferenc, Benkovics Mihály, Prikkel Ferenc, Halász Mihály győri és Mihael Miller budai halászok kötnek szerző8 A győri Xantus János Múzeumban lévő halász céhjelvény felirata: „Fláskár Jan. Burgyán Gáb. és Klasz Pál Halász Mesterek Krejniger Ign. Hálómester Rejzinger J. régebbi Halász ezen Czéh alakíttatott 1838dik évben — Burgyán Gábor kezelése alatt Éljen a Halász Társaság" dést 9 . Erre a későbbiekben még visszatérünk. Szélesebb korú kutatás bizonyára még több halkereskedőt is felszínre hozna, s egymáshoz való viszonyuk is tisztázható lenne. De ez a néhány adat — s egyéb ismereteink 10 — is bizonyítja, hogy a rokoni kapcsolatok gyakoriak. A továbbiakban vizsgáljuk meg az árendálás körülményeit. Sajnos, a kérdéses időből származó kontraktust a Pécsi Püspöki Levéltárban nem találtunk. 11 Ismerünk azonban egy 1735-ből valót, melyre már hivatkoztunk is, és későbbieket a Kalocsai Érseki Levéltárból. 12 Az 1735-ös szerződés német nyelvű, s a püspökség kötötte Karvassy István, Haraszti Márton Győr mellett lévő révfalusi (Réhfalu) és Sipos János budaházi (Budahász) lakosokkal. Megállapodnak abban, hogy minden halat, amit a halászati idény alatt fognak, vagy napi áron, vagy „bölcsen megszilárdított áron" a püspökség átenged a bérlőknek. Azok kötelezik magukat, hogy tiszta haltartókkal időben megjelennek, és minden mennyiséget átvesznek. Ha mégsem jelennének meg, vagy a bárkák nem lennének megfelelőek, 400 ft bírságot fizetnek. Az uraság biztosítja őket, hogy „amíg esetleg a halasvizek haszonbérbe nem lennének adva", a mohácsi szigeten lévő halastavakból származó halakat egyedül nekik engedi át. Végül, az ötödik pontban kikötik, hogy a berakodáskor készpénzben fizetik a vételárat. Majdnem ugyanezeket tartalmazza az 1761-ben és 1766-ban a kalocsai érsekkel Ruisz József, Maki Mihály, Ruisz András illetve Prikkel Ferenc és Halász Mihály által kötött szerződés, mely magyar nyelvű : „ .. . l mo Hogy az Őszi halászatban más idegenek élőt az eö kegyelmek bárkái rakodhassanak, de mind azon által 2 do Az halban nem válogatván kötelesek lesznek íuntos halat is el venni, és 3'° Tó Mesterünkéi az üdülőhöz képest teendő alku szerént ugyan akor a halnak árát kész pénzzel le fizetni. 4 to Az Hal mazsolás is rend szerént arra választott Emberünk jelenlétében legyen íöllöttéb a Mását meg terhelni Szabad nem lészen, hanem az edénynek, melyben az hal méretik, ki vévén terhit az halnák ára egészbe le tétessék." Mint láttuk, egyik szerződésben sincs arról szó, hogy a bérlők ezen jogért külön árendát fizettek volna. A szerződés mindkét felet biztosítja, hogy 9 Sólymos Ede—Solymosné Göldner Márta: A kalocsai érsekuradalom halászati szerződései 1725— 1916. Cumania V. 1978. Itt és később idézett Prikkelre, ill. a kalocsai halászatra vonatkozó adatok ebből a tanulmányunkból valók. Eredeti iratok: Kalocsai Érseki Levéltár, Uradalmi. Halászat és Nyugták. 10 Sólymos Ede: A tolnai halászcéh története. 11 Andrásfalvy Bertalan szíves közlése. 12 Sólymos—Solymosné i. m.